-Ajjj milyen cukii, nekem is van egy kiskutyám.mondtam boldogan miközben már le is guggoltam a kis cukorfalathoz és szegényt majd megfolytottam a szeretetemmel de egyáltalán nem bánta. Fél szemmel láttam Edvin apró mosolyát, majd fel is néztem rá és valamiért hirtelen komoly lett az arckifejezése.
-Valami baj van?kérdeztem furcsálva, nem értettem mitől változott meg a hangulata ilyen gyorsan.
-Dehogy csak...kérlek ne szólj senkinek,hogy találkoztál velem itt.
-Miért szólnék? Vagy talán azt gondoltad képért fogok mindjárt könyörögni és azonnal posztolom mindenhova is?
-Nem,nem tűnsz ilyennek. Csak tudod elővigyázatosnak kell lennem mivel sokan kiirják a kép mellé hol láttak és a rajongók gondolkodása igen kreatív tud lenni.
-Nyugi nem akarok sereget toborozni ellened.feleltem nevetve mire ő is elnevette magát.
-Ha már így egymásba botlottunk....
-Igen?kérdeztem vissza miközben felálltam.
-Szóval lenne kedved csatlakozni hozzánk egy jó kis erdei sétára?
-Még szép.mosolyodtam el szégyenlősen.
-Itt laksz a környéken ?
-Túlzás,hogy itt lakom. Csak tudod kell most egy kis kikapcsolódás és egy barátnőm már évek óta itt lakik szóval meghívott magához. Már eleve nagyon kíváncsi voltam Svédországra meg ő is nagyon hiányzott szóval...kellemeset a hasznossal.
-Értem. Mióta vagy itt ?
-Csak pár napja.
-És eddig mi a véleményed, hogy tetszik?
- Szerintem gyönyörű. Az emberek is sokkal kedvesebbek,mint otthon. Amikor rájönnek,hogy nem igazán tudok még svédül nem nevetnek ki és nem ítélnek el. Ez nagyon tetszik.
-Tényleg honnan is jöttél?
-Ahh nagyon messziről.
-Nahh de mégis.
-Magyarország.
-Az tényleg eléggé messze van. Azon gondolkozom vajon mi olyan történhetett veled ,ami miatt ilyen messzire menekültél.mondta ki őszintén,ezzel picit lelombozva engem.
Nem tudtam akarok e erről beszélni. Még nem voltam rá felkészülve...főleg nem egy idegennel,de nem akartam megbántani.
- Nagyon csendes lettél. Figyelj nem kell mondanod semmit,ne haragudj ha tolakodó voltam.
-Nem én...-kezdtem bele és gondterhelten felsóhajtottam.
- Nagyon megviselt ami történt....de az túlzás, hogy elmenekültem.
-Értem.felelte bólintva egyet aztán pár pillanatnyi csend következett majd újra rámnézett.
-Olyan hűvös lett nem ?
-De eléggé.
-Nem lenne kedved...-kezdett bele idegesen. Valahogy annyira tetszett az ,hogy ennyire zavarba tudom hozni ,de közben picit sajnáltam is.
- Mond nyugodtan.mosolyodtam el bátorítóan.
-Tudom,hogy még csak most ismertük meg egymást és szörnyű vagyok mert máris megpróbáltam turkálni a magánéletedben és most meg ilyet kérdezek, de...van kedved eljönni hozzám? Csak hogy picit felmelegedj. Ihatnánk egy forró csokit vagy ilyesmi.
-Komolyan?
-Persze.Mi ebben annyira hihetetlen?
-Nem is tudom. Világsztárok nem hívják meg a rajongójukat a lakásukba.
-Én nem vagyok világsztár. És ha már itt tartunk te sem olyan rajongó vagy ,mint a többi. Akarsz jönni?
-Hmm igen. Akarok.
-Nagyon közel lakom.
Fél órát sem sétáltunk és már ott is voltunk a kicsinek éppen nem nevezhető ház előtt. Gyorsan előhalászta Edvin a kulcsokat,addig amíg bejutottunk a kezembe nyomta Otis pórázát, majd mikor már bent voltunk levette róla és a kis cuki azonnal a vizes táljához szaladt.
-Ülj csak le a kanapéra, mindjárt hozom a forró csokit.mosolyodott el Edvin kedvesen majd a konyha felé vette az irányt.
Nagyon tetszett a nappali. Nem ültem le egyből hanem körülnéztem picit, hiszen nagyon kíváncsi voltam. A kanapé mellett volt 2 kisebb szekrény amiken volt 1-2 családi fotó, képek Otisról, kiskorából is , és egy kép amin Edvin Omarral volt. Lassan a kezembe vettem ,hogy megnézzem közelebbről is.
-Otis teljesen kidőlt,jól lefárasztottuk.
-Jesszus. Megijesztettél.
-Bocsii nem volt szándékos. Jössz ?ült le a kanapéra, kezében a 2 bögrét tartva,én pedig visszatettem a képet a helyére aztán csatlakoztam hozzá.
-Köszönöm.
-Semmiség.
-Ne haragudj,hogy megpiszkáltam a dolgaidat...
-Ugyanmár. Oda vagy Omarért is?kérdezte miközben majdnem el is nevette magát, én meg a döbbenettől félrenyeltem.
-jesszus jól vagy ?tette a kezét a vállamra és megsimogatta.
-Persze. Honnan veszed ezt ?
-Hmm csak ahogy nézted azt a képet.felelte kuncogva.
-Te eléggé szemtelen vagy ,mondták már?
-Egy páran. Felhivjam neked Omart ? Tudok intézni egy talit vele.
-Edvin nem ezért vagyok itt. Szerinted csak ki akarom használni a helyzetet?
-Nem de biztos örülnél neki. Ez nem kihasználás, ha el tudom intézni akkor miért ne tegyem? Szimpatikus lány vagy és szeretnék örömet okozni.
-Dehát...-kezdtem bele és kínomban a hajamba túrtam idegesen,mint mindig.
-Igen?
-Nekem az az öröm, hogy most itt vagyok veled .néztem félve szemeibe mire ő is lefagyott egy picit a meglepettségtől. Csak néztünk egymás szemeibe pár másodpercig, amitől nagyon zavarba jöttem és elkezdtem idegesen tördelni ujjaim.
-Valami gond van?
-Nem csak tudod...ez olyan fura.
-Micsoda ?
-Őszinte leszek...igazad van,bejön Omar nagyon. De mióta találkoztam veled legelőször szóval én....hiába nem beszéltünk sokat úgy éreztem nagyon megfogtál. Nem tudom hogyan és mivel.
Egyszerűen csak megtörtént.mondtam nagyot nyelve a végén és csak az járt a fejemben,hogy mekkora idióta vagyok,hogy ezt mondtam. Egyrészt ez a második találkánk, nem is ismerjük egymást, másrészt meg hol kellene egy Edvin félének egy olyan lány, mint én?
Nevetséges vagy Ann...
-Hé...-tette le bögréjét a szekrényre és megfogta kezeimet.
-Ez rohadtul aranyos volt tudod?mosolyodott el boldogan, mire az én szám is apró mosolyra húzódott.
-Nem. Tudod mi aranyos? Az ,amilyen te vagy ,teljes valódban.
Ekkor tekintete hirtelen áttért szemeimről az ajkaimra, és arcomat kezei közé fogta majd először csak nagyon közel hajolt hozzám de nem csinált semmit,csak gyengéden simogatta azt,amibe teljesen beleborzongtam.
-Csókolj meg Edvin....-szólaltam meg félénken.
Nem kellett kétszer mondani , ajkai máris felfedezték enyémeket és nyelve lassú táncba hívta enyémet.
Először picit hezitálva de átöleltem a nyakát , ő pedig benyúlva a felsőm alá lassan végigsimitotta oldalamat, mely tettére újra tetőtől talpig libabőrös lettem.
Aztán elkezdtek bennem kavarogni a gondolatok,ami miatt kissé elhúzódtam tőle.
-Valami baj van ?
-Ezt...ezt nem lehet...
-Micsoda ? Miért nem ?
-Azért mert....alig ismerjük egymást és neked amúgy sem ilyen lány való....ilyen közönséges senki.
-Te miről beszélsz? Szerinted engem érdekel ez ? Látok kettőnk között különbséget? Mert egyáltalán nem.
-És az sem zavar ,hogy 4 évvel idősebb vagyok tőled?
-Zavarnia kellene?
-Hát...
-Nem értelek. Olyan mintha le akarnál engem beszélni magadról.
-Dehogyis ne haragudj olyan hülye vagyok. Nem kellett volna ennyire rágörcsölnöm a dolgokra.
-Van egy ötletem.
-Éspedig?
-Holnap lesz a születésnapom. A barátaimmal elmegyünk ünnepelni,lenne kedved velünk tartani ?
-Nem is tudom Edvin ez...én nem is ismerem őket, egy szülinap az nagyon személyes, egy idegen vagyok neked is még.
Nagyon kínos lett a csend köztünk ezután.
-Ha gondolod hazaviszlek. Ne menj egyedül ilyen sötétben.mondta csalódott hangon és kivitte a bögréket a konyhába.
Hát ezt jól elszúrtam.gondoltam magamban majd erőt véve magamon utána mentem.
-Edvin...-kezdtem volna bele de felém fordult és félbeszakitott.
-Figyelj nem akarlak kényszeríteni semmire sem. Úgy látom ez nem igazán fog működni ha már most az elején ilyen nehézkes. De nyugi nem haragszom megértelek tényleg.
Annyira szégyelltem magam ,hogy ezután már meg sem bírtam szólalni és ez így volt egész végig amíg haza nem vitt. Talán azt sem kellett volna engednem....jobb lett volna ha hívok egy taxit de viszont azt is éreztem,hogy vele akarok lenni még pár percet. Hisz ezután már úgysem látom valószínűleg....
-Köszönöm hogy hazahoztál.
-Igazán nincs mit.mosolyodott el halványan én pedig adtam egy puszit félénken arcára.
Mikor beértem a lakásba megláttam barátnőmet ,ahogy unottan kapcsolgatja a Tv-t, s mikor észrevett inkább ki is kapcsolta.
-Sziia nem láttalak egész délután pedig úgy tudtam ma délben végzel. Szóval mi történt? Megint eltévedtél?kérdezte sejtelmes hangon,amin majdnem elnevettem magam.
-Egy új baráttal voltam.feleltem miközben levettem magamról a kabátomat.
-Ohhh tényleg? És ki ez az új barát?
-Nagyon kedves fiú. A neve amm..
-Igen?
-A nevét hagyjuk ,amúgy is még nagyon friss a dolog ,sőt lehet ,hogy egyáltalán nem is lesz belőle semmi sem.
-Miért mondod ezt ? Kedves de hülye vagy ?
-Jajj nem dehogyis. Kicsit bonyolult a dolog de nembaj ha felmegyek? Szeretnék most egy kicsit egyedül lenni.
-Jolvan pihenj csak. Holnap dumálunk róla.
-Jó éjt Liza.mondtam majd felszaladtam a szobámba kicsit túl gyorsan is és amint bezártam magam mögött az ajtót neki dőltem háttal és kissé sírva fakadtam.
Mikor valamennyire sikerült megnyugodnom elmentem zuhanyozni de egész végig Edvinen járt az agyam és azon mit tehetnék,hogy helyre hozzam ezt az egészet.
Támadt is egy ötletem,habár kizártnak tartottam, hogy bejönne. Csak ültem az ágyamon a telóm nyomkodva tanácstalanul,míg végül úgy döntöttem jobban járok ha beszélek Lizaval különben megbolondulok ,úgyhogy átsurrantam a szobájába és felkapcsoltam óvatosan az ágya melletti éjjeli lámpát. Nem tudom hogyan de egyből felébredt rá.
-Ahhh Ann mit csinálsz, hajnali 1 óra van.nézte meg telóján az időt nyöszörögve és a fejére húzta a párnáját.
-Segitened kell.
-Hajnalba?! Milyen segítségre szorulsz hajnalban??
-A fiú neve akit megismertem Edvin Ryding.
-Edvin kicsoda ?kérdezte értetlenül.
-Figyelj már rám!ragadtam meg vállainál fogva.
-Tudod a színész abból a sorozatból, amire elmondásod szerint folyton csorgatom a nyálam.
-Vá..vá..várj. Azt akarod nekem bemesélni,hogy Edvinnel jóba lettetek?
-Ez az igazság.
-Ann te mindig olyan cukika vagy. Kaptál aláírást meg egy édi közös képet ugye ? De ettől még nem szerelmes beléd.
-Nem volt semmi ilyesmi, Liza ez most nem vicc. Minek mondtam el,tudhattam volna ,hogy ez lesz.
-Oké ne haragudj. Mond miben segíthetek.
-Hagyjuk...-feleltem szemforgatva.
-Ann tényleg szeretnék segíteni. Bocs az előbbiért.
-Nos...először tökre jól ment minden de aztán elkezdtem idiótán viselkedni mert megijedtem és elromlott minden úgyhogy tuti nem fog többé keresni.
-Azért néha vehetnél levegőt.
-Holnap lesz a szülinapja. Elhívott ünnepelni de ezen is csak problémáztam....szóval jah. Gáz voltam nagyon.
Arra gondoltam...írok Omarnak. Hogy beszéljen Edvinnel.
-Nem rossz ötlet de nem gondolod,hogy eléggé kicsi az esély rá, hogy megnézi az üzeneted? Arra meg még kevesebb,hogy valaszol is rá.
-Köszi a biztatást.
-Figyelj egy próbát megér. De nem értelek mit akarsz Edvinnel. Neked nem Omar tetszik?
- Ő tetszett. Amíg meg nem ismertem őt.mondtam és éreztem, hogy teljesen belepirultam.
-Nahh írj neki gyerünk. Ne mond azt ,hogy nem biztatlak.
Remegő gyomorral nyitottam meg újra az instát és megkerestem gyorsan Omart.
"Sziia a nevem Ann. Bocsi a zavarásért egy egészen fura dolog miatt kereslek. Lehet nem fogsz hinni nekem de egy próbát megér ,még ha le is égetem magam előtted, Edvinért teszem...
Tudod találkoztunk már kétszer de elszúrtam a dolgokat. Meghívott a szülinapjára is , úgymond nemet mondtam elég hülye indokkal.
Tudnál nekem segíteni kérlek? Nagyon szeretnék vele kibékülni."
-És most várunk.küldtem el az üzenetet.
-Nagyszerű akkor jó éjt.húzta magára Liza a takarót és lekapcsolta vissza a lámpát.
-Nah de...jó.mondtam majd visszamentem a szobámba és lefeküdtem de nagyon nehezen tudtam elaludni.
Reggel pedig még annál is nehezebben keltem fel. Nem kellett dolgozni mennem viszont egy ideje rá szoktam arra,hogy elmegyek futni egy fél órát. Így találkoztam Edvinnel is...
Már épp öltözködtem amikor jelzett egyet a telóm és mikor a kezembe vettem Omar nevét véltem felfedezni a kijelzőn.
-Ez nem lehet...-nyitottam meg az üzenetet.
"Szia Ann.Nem kell félned tudom ki vagy. Edvin mesélt rólad. Fel tudnálak valamikor hívni? Leadod a számod?"
Azonnal le is írtam neki és nem telt bele 5 perc már hívott is. Nem túlzok nagyon be voltam szarva, csoda,hogy fel bírtam venni és bele mertem szólni.
-Szia Omar annyira köszönöm ,hogy szóba állsz velem.
-Szia ez csak természetes. Azt akarom neked mondani,hogy arra gondoltam elmegyek érted este. Így mehetnénk együtt az étterembe és így Edvinnek ez hatalmas meglepetés lenne.
-Ez szuper ötlet.mondtam boldogan.
-Akkor ezt megbeszéltük. Írd le a címed és este majd szólok ha elindultam.
-Nagyon köszönöm Omar.
-Semmiség.
Ezután úgy döntöttem a futást inkább elhalasztom és annyira be voltam zsongva, hogy kb egész nap estére készültem pedig azt se tudtam Omar hánykor vesz fel. Már kb este 6 óra lehetett ,amikor a hajamat göndörítettem és megszólalt a telóm.
Omar hívott.
-Sziia olyan 15-20 perc és ott vagyok.
-Uhh rendben akkor sietek.
Úgy volt ,ahogy mondta nem telt bele 20 percbe már dudáltak is én pedig villámgyorsan kaptam magamra a kabátom.
Beültem mellé a taxiba remegve,látta is rajtam,hogy nagyon feszült vagyok.
-Nyugalom nem harapok.mondta kuncogva.
-Nagyon vicces. Pedig teljesen olyannak nézel ki.
-Őszinte vagy és szép is , már tudom Edvin mit bír rajtad.
-Szerinted szép vagyok?kérdeztem vissza döbbenten.
-Hát persze.mondta amibe picit belepirultam.
Szerencsére tök jól el tudtunk beszélgetni egymással, egészen hamar feloldódtam, ami nálam ritka,viszont amikor megérkeztünk az úti célhoz újra ideges lettem.
-Figyelj...ne parázz Edvin nem haragtartó és különben is. Nagyon kedvel, láttam rajta.
-Köszi ez sokat jelent. Remélem örülni fog.
-Abban biztos lehetsz.mondta majd bementünk az étterembe.
-Az lesz az asztalunk.mutatott a sarokban lévőre és elindultunk felé.
Edvin mikor kiszúrt minket elkezdett integetni, s mikor észrevette, hogy én is ott vagyok láttam rajta ,hogy nagyon meglepődött de azért odajött hozzám miután üdvözölte előbb Omart.
-Hát te meg?
-Én....megkerestem Omart mert borzasztóan bántott az ami történt és tudom,hogy még nem vagyunk együtt meg ilyesmi de nem szeretnélek már most elveszíteni. Úgy érzem, hogy szuperek lennénk együtt és kérlek adj még egy esélyt, hogy bizonyitsam tényleg így van. Sajnálom,hogy annyira ráparáztam. Rájöttem, hogy hagynom kell a dolgokat maguktól megtörténni és élvezni minden percet.
-Annyira örülök, hogy itt vagy.mondta boldogan mosolyogva és magához ölelt szorosan ,én pedig úgy tartottam karjaim közt,mintha attól tartottam volna , hogy valaki kiragadja őt onnan egy óvatlan pillanatban.
-Hoztam neked ajándékot. Nagyon Boldog Születésnapot.nyújtottam felé a picike ajándék szatyrot.
-Nem kellett volna költekezned.
-Csak fogd be és nézd meg.mondtam nevetve , mire elvette tőlem és kivette belőle a kis hosszúkás dobozt. A boldogság az arcán ,mikor kinyitotta és kivette belőle a láncot felért nekem a világ összes kincsével.
-Ez nagyon szép.Honnan tudtad,hogy szeretem az elefántokat?
-Hmmm titok.feleltem kuncogva, aztán kaptam egy puszit ajkaimra.
