A nevem Yasmina. Bjärstadban élek és a Mariebergben tanulok. Ez a régi történet rólam és az egykori legjobb barátomról Simonról szól. Hónapok teltek el azóta, hogy teljesen eltávolodtunk egymástól. Néha gyűlölöm magam amiatt ,ami történt. Pedig igazából nem vagyok hibás, de mégis minden másképp alakult volna ha befogom a számat. Viszont az ember minél jobban vissza akarja fogni magát, annál inkább kínlódik és egy idő után minden kibukik, akár akarod,akár nem.
Leültem a buszmegállóban és szokásosan a fülest egyből a fülembe dugtam, hogy kizárhassam a külvilág összes zaját és ne halljam a szívem őrült zakatolását. Szörnyű napom volt ,olyan amit tuti, hogy soha többé nem akarnék megismételni.Szerencsére hamar megjött a busz ,így gyorsan haza is értem.
-Szia Kincsem, minden rendben ? kérdezte anyu aggódó hangon.
-Szia anya,hát persze. Csak fárasztó napom volt ennyi.mondtam majd ledobtam a táskámat a fotelbe.
-Hát jó....nem vagy éhes? Csináltam ebédet.
-Talán majd később, most megyek egy nagyon picit lefekszem, szeretlek.adtam egy puszit arcára aztán bementem a szobámba.
Csak bámultam percekig a plafont meredten...Hirtelen rezgett a telefonom ,amitől bár abszolút nem volt hangos mégis eléggé megijedtem. Kedvetlenül elnyúltam érte és elolvastam a rövid üzenetet:
Feladó: Simon
-Nem úgy volt ,hogy együtt megyünk haza négyen? Mi történt veled?
Hatalmasat felsóhajtva túrtam bele idegesen hajamba ,majd arcomat a párnámba fúrtam és bekönnyeztem.
Kiabálni tudtam volna a fájdalomtól.
Nem megy...nem lehet,hogy elveszítem.
Simon
- Nem értem srácok, mi történhetett vele hirtelen ?
- Nem láttad az arcát, amikor bejelentetted elmész? Plusz mostanában amúgy is elég furán viselkedett.
-Ezt hogy érted?
-Hát barátom....ha ezt nem vetted észre..
-Mit kellett volna észrevennem?kérdezte Simon értetlenkedve mire Ayub megforgatta a szemeit és Roshra nézett, aki csak kedvetlenül a földet bámulta.
-Mondjátok már el.mondta Simon már türelmetlenül.
-Nem értelek Ayub belekezdesz aztán harapó fogóval kell belőled kihúznom az egészet.
-Ezt igazából Yasminával kellene megbeszélned. Mert én nem akarok árulkodni.
-Nem lesz bátorsága bevallani,nekünk kell megtennünk...
-Rosh ne....
-De igen Rosh kérlek. Tudni szeretném mi folyik itt.
-Yasmina beléd van zúgva.mondta ki Rosh hirtelen, és a szavak ,mint egy éles szike vájtak újabb sebeket a szívébe.
-Tessék?válaszolt Simon teljesen ledöbbenve.
-Ez az igazság.
-Na de....azt hittem ,hogy ti ketten...és tudja,hogy én meleg vagyok. Nem értem...
-Én is azt hittem....mert furcsa jeleket küldött felém, de félreértettem. Téged szeret Simon.
Erre Simon csak felkapta vállára a táskáját és egy szó nélkül megindult.
-Héé most meg hová mész ?kérdezte Ayub.
Nem értette miért rohan el ilyen sietősen barátja.
-Beszélek vele. Majd később találkozunk.
Yasmina
Kedvetlenül ültem az asztalnál...nem esett jól a vacsora ,csak túrkáltam az ételt ide-oda a tányéron.
Annyira belemerültem újra a gondolataimba,hogy még a csengőt sem hallottam meg. Már csak arra lettem figyelmes, hogy anya elrohan mellettem értetlenül és beengedi Simont..
Meglepetésemben kiesett a villa a kezemből de szerencsére a tányéromra.
-Szia...-nyögtem ki nagy nehezen.
-Hali.
Anya észrevette, hogy feszült a hangulat már abból, ahogy köszöntünk egymásnak.
-Jólvan drágáim én hagylak titeket. Yasmina szedj a vacsiból Simonnak is.
-Nagyon kedves de nem vagyok éhes és igazából nem szeretnék sokáig maradni.
-Rendben,ahogy gondolod.mondta anya majd magunkra hagyott minket.
Simon kihúzta a mellettem lévő széket és leült rá.
-Nem válaszoltál az üzimre.
-Igen,bocsánat de rosszul éreztem magam és lepihentem mikor hazaértem.
-Tudod...nem kell tovább színlelned.
-Színlelnem?néztem rá értetlenül.
-Ayubék elmondtak mindent.
-Nem tudom mire célzol.
-Elképzelésed sincs tényleg?
-Simon ezt ne...nagyon kérlek.mondtam majd megfogtam a tányéromat és a mosogatóhoz vittem,de persze oda is követett.
-Azt hittem barátok vagyunk és mindenben őszinték leszünk mindig egymással.
-Mindig őszinte voltam.Mit akarsz tőlem?kérdeztem idegesen, remegő hangon. Tudtam miről beszél nagyon is jól...de nem volt bátorságom még most se kimondani.
-Ez nem igaz...se velem se Roshal nem voltál az.
-Vannak dolgok amiket örökre megtart magának az ember Simon. És tudod miért? Mert talán így akar jót másoknak. Hogy ne szenvedjen miatta a másik.
-Szóval mégis igazam van,titkolsz valamit.
-Fejezd be!
-Mond már ki legalább egyszer őszintén a dolgokat! kiabálta arcomba, már ő is forrva a dühtől és láttam rajta ,hogy folytatni akarja de nem hagytam neki. Megcsókoltam. Most vagy soha...már úgyis mindegy hiszen mindent tud.
Kicsit mintha talán visszacsókolt volna...de nem tartott sokáig mert kb fél perc múlva eltolt finoman magától.
-Yasmina...hogy tehetted ezt Roshal...
És tudod jól, hogy meleg vagyok. Már csak emiatt se lehet köztünk soha semmi.Nagyon sajnálom.
-Azt hiszed nem vagyok tisztában ezzel? De az érzéseknek nem lehet parancsolni. Egy ideig megy de az is véges. Rosht pedig igazán nem akartam bántani. Vagy talán ilyennek ismertél meg ? Aki kiszúr direkt másokkal?
-Nem...igazad van...ne haragudj.
-Amikor ma elmondtad a suliban,hogy elmész...nagyon összetörtem. De talán így lesz a legjobb. Így el tudom ezt az egészet engedni.
-Ebben igazad van...-bólintott beleegyezően.
-Ég veled Simon...
