Hatalmas a szikra ami köztünk van. Érzem Wille. Az első pillanattól kezdve.
Még ha nehezen is indult ez az egész abszolút megéri és nem tudok nem rád gondolni. Minden porcikám beleremeg, mikor arra gondolok, hogy ma átjössz és újra kettesben lehetek veled. Hogy megtegyünk mindent ,amit egyébként máskor nem lehet.
Csak ülök a szobámban és most még a játék sem köt le. Háromnegyed hat...7 óra körülre igérkeztél ami még eléggé távolinak tűnik. Nah meg persze ha nagyon vár valamit az ember akkor tapasztalatból még lassabban telik el az idő.
Már érzem a vacsora illatát is, ami mindig csalogató, hiszen anyu főztje mindig a legeslegjobb a világon de az izgalom elnyomja az étvágyam.
Még egyszer körbejárom a szobám,hogy biztosan rend legyen,habár valahol a szívem mélyén tudom,hogy ha kupi lenne sem tennéd szóvá mert úgy veszem észre először életemben találtam végre valakit,aki úgy szeret és fogad el ahogyan vagyok.
A 7 óra nagyon kínkeservesen jön el. De már szerencsére háromnegyed van és csodával határos módon megszólal a csengő a szívem pedig majd kiugrik a helyéről a gondolatra, hogy talán te vagy az.
Anyu hangja szűrődik be a konyhából ,ahogy kiabál nekem nyissak ajtót de én már kiváncsiságomban megelőztem és az ajtónál is vagyok aztán kinyitom azt remegő kézzel.
És tényleg te vagy az. Itt állsz előttem és sokkal tökéletesebb vagy , mint ahogy mindig is emlékszem.
Eszembe jut ,hogy nem ártana köszönnöm neked, úgyhogy elejtek egy sziát félénken mire te mosolyogva viszonzod azt. Elállok az utadból,hogy beengedjelek te pedig követsz engem és leveszed a sáladat, majd anyu is megjelenik és üdvözlitek egymást.
-Szia Wilhelm.
-Jó estét. Köszönöm,hogy eljöhettem.
-Szívesen látunk. Kértek valamit inni?
-Öö..játszani akarunk.válaszolok anyának helyetted is.
-Igen persze.mondja anya majd leveszed a kabátodat én pedig elveszem tőled majd miután felakasztottam a szobámba vezetlek te pedig becsukod magad mögött az ajtót. Annyira izgulok,hogy azt te el sem tudod képzelni. De látom rajtad,hogy amellett,hogy örülsz itt lehetsz te is kicsit ideges vagy.
-Ez a szobám.mondom neked,mintha nem lenne teljesen egyértelmű. De fel sem tűnik mennyire szükségtelen volt ezt kimondanom és nem is annyira lényeges. Kíváncsian indulsz felfedezni minden egyes kis sarkot és közben megjegyzed mennyire elnyerte a tetszésedet.
-Olyan amilyen.válaszolom zavartan nevetve.
Ezután megállsz az akvárium előtt.
-A te halaid? kérdezed kíváncsian.
-Ühüm.
-Mi a nevük?
-Elég nehéz megállapítani, hogy melyik melyik. Az egyik mindenesetre Olle.
Öhm...a másik öhm...-kezdek bele és te már közben lassan a hátam mögé lopóztál, és azzal,hogy a fejedet a vállamra hajtod teljesen zavarba hozol.
-Oski.nyögöm ki nagy nehezen és folytatnám de ajkaid érzékien súrolják nyakam bőrét hátul,amíg cselesen áttérsz a másik oldalra majd hintve oda is egy csókot átöleled a derekamat.
-És a harmadik neve...Felle.fejezem be nagy nehezen kezeidet simogatva.
Egy pillanat múlva már egymással szemben állunk és mielőtt szenvedélyesen megcsókolsz ujjaidat végigszántad oldalt a hajamban, még jobban ezzel a tetteddel feltüzelve engem.
A következő már az,hogy leveszed rólam a felsőt türelmetlenül és ajkaink gyorsan újra egymásra lelnek.
-Várj.állitalak meg habár nem szívesen teszem de muszáj.
-Mit csinálsz?kérdezed értetlenül.
Bekapcsolom a gépemen a játékot aztán újra feléd fordulok és látom, hogy a hirtelen zajra megugrasz egy picit ijedten.
-Miért kellett bekapcsolni?
-Hogy kintről ne halljanak minket.
-Ettől indulsz be?kérdezed pimaszul nevetve.
-Fogd be.nevetem el magam én is és megcsókollak nyakadat átölelve önfeledten.
Hihetetlen az ,hogy itt vagy velem és megérintesz illetve megérinthetlek. Leveszem rólad én is a felsőt miközben valahogy az ágyra kerülünk. Őrjítően lassan szabadítsz meg a nadrágomtól pedig egészen addig annyira mohó voltál, de szerintem direkt húzod az agyam és ha őszinte akarok lenni ez nagyon is tetszik.
Felém mászol mikor én is leveszem rólad a nadrágod, szóval egyértelművé válik, főleg a múltkori alkalmat is figyelembe véve,hogy szeretsz irányítani.
Lassan csókolod végig nyakamat , én pedig beletúrok gyengéden a hajadba amire válaszul olyan mintha fel is nyögnél egész halkan és ez zene füleimnek. Nem tudom normális e ehhez hasonlítani de szinte olyan,mint amikor egy jól sikerült dallam megdobogtatja a szívedet.
Végigsimitok hátad puha bőrén néhányszor, amíg kezeddel megtalálod a boxerem és gondolkodás nélkül belenyúlsz,hogy végre rendesen kényeztethess. Hátra hajtom a fejem egy hangos nyögés kiséretében,amit egyszerűen képtelen voltam visszatartani úgyhogy remélem van annyira hangos a gépem,hogy rajtunk kívül senki sem hallotta.
-Tudod..ez rohadtul izgató volt.súgod a fülembe, aztán beleharapsz a fülcimpámba mire beharapom alsóajkam.
Ujjaim én is boxeredbe akasztom jelezve ,hogy alig várom, hogy én is hozzád érhessek ott is.
Nem kell hozzá sok és már benne is van a kezem , így mostmár egy ritmusra jár mindkettőnkké és mohón csókoljuk egymást lihegve.
Csodálatos hogy együtt érünk a csúcsra, majd fáradtan dőlsz rá mellkasomra én pedig átölellek és belepuszilok a hajadba. Mikor légzésünk picit lenyugszik megkérdezlek:
-Nem fázol?piszkálom kezemmel gyönyörű tincseidet és megrázod a fejed nemlegesen.
Ujjaid összekulcsolod enyémekkel , majd így szólsz:
-Szeretlek.
Halkan mondod mégis szavaid itt csilingelnek a fülemben és hatalmas boldogsággal töltik meg eddig magányos szívemet.
-Én is szeretlek.suttogom vissza neked.
-Köszi, hogy eljöttél. Imádok veled lenni.
-De sajnos véget kell,hogy érjen...-feleled szomorúan.
-Miért?
-Nem aludhatok nálad. August is maradt hétvégére és ha reggel nem talál ott nekem végem.
-Rohadt életbe...
-Sajnálom..
-De azért vacsira maradsz ugye ? Kérlek.
-Maradhatok éppen.mondod és elkezdünk öltözködni.
Mikor a konyhába érünk anyu nagyon örül nekünk.
- Remélem éhesek vagytok. Nem vagyok hajlandó üres hassal elengedni téged Wilhelm.mosolyog rád kedvesen.
-Nem is kell. Szívesen vacsorázom veletek,nagyon köszi Linda.mondod majd leülünk és hozzá is látunk.
-Ez isteni finom. Ilyen jót még nem ettem.
-Nagyon kedves vagy ,ne túlozz.
-Nem túlzok. A házi kosztnak mindig másabb íze van. Otthon a palotában nagyon ügyes a szakácsunk de ilyen jót még ő sem készített.
-Milyen ott az élet?
-Egy kissé unalmas azt hiszem.
-Pedig biztos sokan vesznek körül.
-Lehet de a legtöbbjük csak kötelességből rohangál fel-alá egész nap. Rólam csak akkor vesznek tudomást ha épp velem van dolguk és ennyi. Sajnos a szüleim is ezt teszik.
-Magányos vagy ?
-Anya kérlek...-szólok rá mert cikisnek találom a helyzetet de kezeddel megérinted a combom az asztal alatt és újra szólásra nyitod a szádat.
- Picit igen. De nem akarlak a gondjaimmal terhelni titeket nem ezért jöttem ma ide.
-Hát persze , ne haragudj,hogy ennyire személyes kérdést tettem fel.
-Ugyan semmi baj. Tényleg nagyon finom volt minden de mostmár igazán mennem kell. Köszi a vacsorát.
-Egészségedre. Gyere máskor is.
-Mindenképpen.feleled aztán elmegyek a kabátodért és odaadom neked. Mikor felvetted kikisérlek miután én is magamra kaptam gyorsan egyet. Becsukom magam mögött az ajtót és megállok veled szemben.
- Annyira jó volt ez az este. Több ilyen kellene.
- Lesz is. Reméljük.mondom és félénken közel lépek hozzád de nem merek puszit adni,úgyhogy a reakciódat figyelem. Körbe nézel gyorsan aztán ajkaidat enyémekre tapasztod egy rövid búcsúcsók erejéig.
-Hétfőn találkozunk.
-Igen.mondom és megsimogatom arcod mielőtt beszállsz a kocsiba és itt hagysz engem.
Én pedig bemegyek és csak most realizálom, hogy mennyire hideg is lett kint mert kissé didergek.
-Segítsek anyu ? Nagyon szívesen elmosogatok ha gondolod.megyek be hozzá a konyhába.
-Édes vagy kicsim de megcsinálom , pihenj csak.
-Biztos?
-Aha. Egyébként el kell mondjam ,hogy nagyon örülök nektek. Boldognak látszol, amióta megismerted.
- Az is vagyok.
- Szerelmes vagy ?kérdezi kíváncsian mire érzem, hogy elpirulok és először egy hang sem jön ki a torkomon.
- Talán.
-Csak talán?
-Nehéz megmondani ilyen rövid idő után de azt hiszem igen.
-Jó nem akarlak faggatni , amúgy is nagy fiú vagy már és nem kell nekem mindenről tudni.
-Szeretlek anya. És jólesik,hogy törődsz velem de igen ez kicsit kényes téma szóval megyek lefeküdni.
-Jó éjt Simon.mondja és miután én is jó éjt kívánok neki a szobámba megyek.
Ledobom magamat az ágyra mint egy krumpliszsák. Még érzem az ágyneműmön Wille parfümjének szédítő illatát. Még csak most ment el de máris őrjítően hiányzik.
Bárhova nézek ő jut eszembe és a nemrég történtek. Aztán valahogy elnyom az álom.
Másnap reggel az üzenetedre ébredek .
-Jó reggelt. Legyen szép napod.olvasom és rögtön elmosolyodom majd neki látok a szokásos teendőimnek.
