Feldúltan hagyta ott Simon a kórust. Már megint....már megint ez van. Hogy semmi nem jön össze....
Kedvetlenül nyúlt be szekrényébe a könyveiért a következő órára,és Felice megjelent mellette,mire visszazárta azt.
-Figyelj Simon...szerintem a dalod iszonyú jó. A tanárnő is így gondolja és az igazgató is.
Nahh persze...sokra megy vele,ha egyszer úgyse ők döntenek.gondolta magában.
- Jan Olof viszont nem és mindent tönkretett.
-Azért mert a szöveg nagyon személyes. Nem akarják, hogy Wille és te együtt szerepeljetek az éves királyi híradóban.
Az az egyik legnézettebb műsor Svédországban,és nem szeretnék ha megint elkezdenének pletykálni rólatok.
Simon nem szólt semmit csak idegesen megforgatta szemeit.
-Hallgass rám Simon...-tette Felice a vállára a kezét.
-Tudom,hogy rengeteg munkánk volt ebben, sőt neked a legtöbb. És, hogy ez pocsék érzés...
-Igen az. De úgysem tehetek ellene. Mindig én szívom meg.
-Nem csak te iszod a levét ennek az egésznek. Ne haragudj de úgy kezeled Willét mintha nem is tudom hatalmas vigyorral az arcán járkálna itt minden nap a folyosókon. Az igazság pedig az,hogy nagyon szenved. Szóval szív ő is eleget.
Főleg Marcus miatt....de mindegy ezt te tudod,nem szólok bele. Most mennem kell.mondta majd benyúlt a telójáért a zsebébe és írt egy üzenetet Saranak, hogy megtudja mégis merre lehet.
Simon pedig szomorúan vette az irányt az osztályterem felé és leült a helyére. Csak ezen kattogott az agya,amíg meg nem érkezett mindenki , persze Wille is, és persze megint mellé ült le.
-Hoztam neked szendvicset.csúsztatta oda neki de Simon rá sem nézett csak a kezében lévő könyvre fókuszált meredten.
-Gondolom nem volt időd reggelizni. Nem kéred?kérdezte Wilhelm kitartóan de továbbra sem kapott tőle választ ,helyette csak megrázta a fejét nemlegesen.
-Történt valami ?
-Most olvasnom kell...-rázta le Simon, és ezután az óra további részében nem is beszélgettek. Wille gyomra egész végig liftezett,figyelni abszolút nem tudott, ahogyan Simon sem hiába akarta mindenáron elterelni a figyelmét a könyvvel, ez nem igazán jött össze.
Végre kicsengettek. Nagyon sietősen távozott, úgy érezte szinte megfullad ha még egy percet is mellette kell töltenie. A sors fintora....mikor megismerkedtek Willével minden olyan más volt. Rohantak a percek , pedig azt szerette volna ha az idő amit vele tölt sosem múlna el. Most meg menekül előle....menekül a fájdalom és az újabb pofonok elől de úgy tűnik abszolút nem tudja elkerülni őket.
Bement a zeneterembe majd felakasztotta a kabátját meg a táskáját a szokásos helyre aztán leült a zongora elé.
Annyira el volt keseredve,hogy remegő ujjakkal próbálta megközelíteni a billentyűket, de nem bírta....A zene volt a mindene egész kiskorától kezdve. Ez volt az egyetlen dolog amiben menedéket talált ha rosszra fordultak a dolgok és most ez történik...
Nem vehetik ezt is el tőle...mi lesz a következő?!
Már épp lenyomott pár hangot mikor megjelent Wille az ajtóban.
Kissé hezitálva de oda is sétált hozzá, viszont meglátva szerelme keserű arckifejezését teljesen összeszorult a szíve.
-Szia...
-Mit akarsz? Kérdezte csak úgy hozzá vágva a szavakat.
-Öö..tudni akartam,hogy vagy. Történt valami ? Nem értette mit ronthatott el már megint. Hiszen tegnap este minden olyan jól sült el. Mi változhatott meg ilyen rövid idő alatt?
Simon először nem mondott semmit csak hangosan felsóhajtott majd belekezdett:
- Úgy néz ki,hogy bármit akarok csinálni probléma lesz belőle, amikor te is bejössz a képbe.
-Nah de hát...azt hittem hogy, hogy mi..mindent újra kezdhetünk a bál után.
Te...vagyis mi , csókolóztunk.felelte zavartan.
-Nem csak erről van szó. Elveszik az egyetlen dolgot amit szeretek és amiben jó vagyok. Nem énekelhetem el a dalt...a jubileumon. Jan -Olof kicserélte a régi Hillerska dalra. Mert nem akarják, hogy pletykáljanak rólunk. A szokásos...
-Értem de...ez nem az én hibám Simon.
-Wille...-állt fel idegesen a székről és odasétált az ablakhoz - az a dal rólad szól.
-Aha....-mondta a herceg a meglepettségtől ledermedve. Hát persze ,hogy róla szól....hogy lehetett ilyen hülye, észre sem vette. De akkor sem okolhatja Simon őt emiatt.
-Simon én nem....én nem tudtam,hogy...
-Meddig fognak büntetni engem azért a videóért?! Persze rád nézve semmilyen következménye nem volt.
-Mi?? Te meg miről beszélsz?
-Oké...értem én,hogy egy ideig nehéz volt neked.álltak mostmár egymással szemtől szembe és Wille egyszerűen nem akart hinni a fülének.
-Csak épp úgy tűnt, hogy járkálsz itt és úgy teszel mintha semmi nem történt volna.
-Mi van?! Neked fogalmad sincs ,hogy min mentem keresztül! Az a hibás aki posztolta a videót, nem varrhatod a nyakamba !
-Igen...bárki is volt megúszta, itt csak én szívok.
-Simon én...-nem akarta elhinni..Simon szavai úgy hatottak,mintha legalábbis azt feltételezné Willének nem jutott a fájdalomból...mintha neki nem is számított volna semmit ez az egész,és ezzel megint csak azt éreztette, hogy nem hisz egyáltalán a szerelmében.
-A tegnapi hiba volt..oké? nyögte ki Simon hirtelen majd elindult,hogy összeszedje a cuccait.
-Augustra kellene haragudnod nem rám!
termett előtte Wille mielőtt még távozhatott volna.
-Mi ?kérdezett vissza értetlenül.
-Én...-kezdett bele zavartalanul és úgy döntött inkább bezárja az ajtót mielőtt beavatja Simont a nagy titokba.
-Öö...mert August tette ki a videót...
Én elintéztem,hogy ne legyen prefektus és csapatkapitány, én..én megpróbáltam.mentegetőzött,de szerelme arcán látszott az a fajta döbbenet,amit nem sorolunk a pozitív kategóriába, szóval mind hiába való
volt.
-Ezt mikor tudtad meg? Nem is akartad elmondani nekem??
-De..dehogyisnem el akartam mondani,de próbáltalak megvédeni szóval...
-Próbáltál megvédeni?!kérdezte Simon mostmár idegesebben. -Te őt véded nem engem. Feljelenthettem volna a rendőrségen!
-Simon én....nem érted ők...ha feljelented Augustot megkapja az ország legjobb ügyvédeit. Az udvar azonnal be fog állni mögé. Saját magukat védik, semmi esélyed.
- Veled szemben.
-Mi ?!
-Mert te vagy az udvar!
-Nem vagyok olyan mint ők!
-De igen pontosan olyan vagy ! Pontosan olyan vagy ,mint anyukád!
Azt mondod haragszol rá de pont ugyanazt csinálod mint ő! Titkolózol és úgy teszel mintha engem védenél, de végül minden arról szól, hogy saját magadat véded!
-Simon...Simon kérlek nem beszélhetnénk meg most hová mész?kérdezte mert szerelme már lépett is az ajtó felé és rá se hederítve ki is viharzott rajta.
