A Valentin napi bál gondolata minden diák figyelmét elterelte kicsit a gondokról....majdnem mindegyikét.
Este már nagy volt a pörgés, mindenki készülődött csak épp nem mindenki ugyanolyan lelkesedéssel.
Wille a háta közepére nem kívánta ezt az egészet. Ha tehette volna a szobájában marad és átalussza. De sajnos egy ideje az alvás sem ment tökéletesen, ezért is érezte magát egyfolytában teljesen levertnek az utóbbi időben. Mindig arra gondolt vajon meddig fogja még bírni...úgy tűnt nem tehet semmi olyat amivel visszakaphatná Simont, és minden nap újabb és újabb megpróbáltatás volt számára.
Most is csak ezen agyalt a tükör előtt ülve.
Aznap is veszekedtek Simonnal...nem telhetett el úgy egy rohadt nap ,hogy kicsit szetetettel tudtak volna újra nézni egymásra.
Wille szemét ellepték a könnyek. Nem volt kedve elindulni, és nem tudta hogyan szedje össze magát. Végül kénytelen kelletlen hatalmas sóhajjal indult ki a szobájából és nemsokára a táncoló tömegben találta magát, nem kellett sok idő hozzá , Felice nagyon gyorsan kiszúrta és persze odasietett egyből.
-Wille,jól vagy ? Minden oké? kérdezte mert természetesen látta rajta ,hogy valami megint nem stimmel. Úgy szeretett volna segíteni barátján de nem tudta hogyan.
-Mi ? kérdezett vissza a herceg mert nem hallotta mit mond a hangos zene miatt.
- Jól vagy ?
-Jól kell lennem....-felelte Wille minden erejét összeszedve.
Ekkor Felice elmosolyodott együttérzően majd karon fogta őt és húzta maga után.
-Gyere táncoljunk. Gondolom már kiszúrtad őket....-biccentett fejével Simon és Marcus felé óvatosan.
-Jah...
-Azt akarom,hogy jól érezd magad. Remélem el tudom kicsit terelni a figyelmed.
-Köszönöm Felice. Szeretlek.
Hiába próbálta Simon is a legjobb színészi alakítást nyújtani úgymond Marcus előtt. Tekintete rengetegszer Wille felé vándorolt akaratlanul is.
-Le kell ülnöm és innom egy kis vizet.mondta Marcus kissé kifulladva.
-Nem,nem még egy kicsit.kérte Simon de igazából mélyen legbelül tudta,hogy mindezt csak azért csinálja, hogy idegesítse vele Wilhelmet és erre egyáltalán nem volt büszke. Nem akarta ezt tenni Marcussal.
-Nem de te maradj.mondta és elindult a svédasztal felé, Simon pedig úgy döntött követi őt. Marcus elvett magának egy pohár puncsot majd leültek egymás mellé.
-Hánykor énekeltek ?kérdezte Simont miközben ivott egy kortyot.
-Tízkor.
-És aztán utána elmegyünk?kérdezte reménykedve. Alig várta, hogy kettesben lehessenek. Nagyon megkedvelte Simont és imádott vele lenni.
-Ühüm.vágta rá kissé meggondolatlanul és nem túl hihetően.
-Gondoltam nálam alhatnál , ha akarsz.
-Oké.mondta de már nem is figyelt rá, mert újra a herceget kereste szemeivel.
Marcus pedig gyengéden álla alá nyúlt és maga felé fordította a fejét, hogy egy apró csókot leheljen ajkaira ,ami sajnos nem úgy hatott a fiúra,ahogyan kellett volna. Sokkal inkább úgy érezte az ami történik az hiba.
Mindeközben Willét nagyon zavarta,hogy felszívódtak és a keresésükre indult.
Meg is találta őket, ismét a svédasztalnál voltak ,úgyhogy ő is odament.
-Hello.köszönt neki Marcus mikor meglátta.
-Hello.
-Felség.tette hozzá aztán udvariasan.
-Ugyan,csak Wille nem kell...-felelte zavartan miközben elvett magának egy tányért az asztarról. Egy pillanatra összenéztek Simonnal, majd újra Marcus felé fordult.
-Öö...tök jó ötlet volt pincérnek öltöznöd. A paróka nagyon húz.
-És nem igazán az én stílusom.
-Áá...a buggyos nadrág és a zsabó nem fekszik neked ?
-Ahh nem igazán.
-És mi a helyzet,jól megy a lőtér?
-Igen egész jól. Persze télen kevesebben lőnek. Te is eljöhetnél megint.ajánlotta fel Marcus kedvesen , Simon pedig meg sem tudott szólalni annyira kellemetlenül érezte magát.
-Igaz. Te nem akarsz ?kérdezte tőle Wille, ami picit váratlanul érte.
-Nem nekem való.
-Kaphatok egy kanalat?kérte és Marcus adott neki egyet gyorsan.
-Majd később táncoljatok velünk.mondta a herceg miközben helyet foglalt az egyik mögötte lévő széken.
-Oké.felelte beleegyezően Marcus.
-Klassz. Sziasztok.
Simon és Marcus ezután újra eltűntek a tömegben.
-Mit szólsz milyen kedves volt ! Most nem volt olyan sznobb, mint amikor kijött lőni Felicel.említette meg Marcus meglepett hangon. Simon nem felelt csak elmosolyodott halványan, habár ez a mosoly cseppet sem volt őszinte. Zavart volt és ideges.
-Mindjárt jövök.hagyta ott Marcus ő pedig megragadva az alkalmat visszament,hogy beszélhessen a herceggel. Az út felénél bele is botlott.
-Mi volt ez ? kérdezte nem épp túl kedvesen.
-Micsoda ?
-Ez az előbbi...elég furán jött ki.
-Csak udvarias voltam. Felfogtam...már nem szeretsz....-mondta ki fájdalommal a hangjában, amitől Simon szíve is kihagyott egy ütemet.
-Békén hagylak...A barátod nagyon kedves.tette hozzá majd szinte elmenekült a fiú elől. Ki kellett menjen a levegőre, mert úgy érezte szinte belefullad mostmár tényleg ebbe az egészbe.
Simon is teljesen önkívületi állapotba került a hallottaktól. Mit beszél? Hogy már nem szereti ? Akárhogy is próbálkozott minden egyes porcikája Willéért kiáltott. Mindig is csak őt szerette. Sosem szeretett még így senkit. És úgy érezte soha nem is fog....
-Baj van ?kérdezte Marcus mikor visszaért,de Simon megrázta a fejét nemlegesen és azon volt,hogy ne uralkodjanak el rajta az érzelmek. De mindhiába. Csakis a hercegre tudott gondolni és arra,hogy ha nem tesz valamit mindennek vége , elveszíti.
Marcus persze nem tudta nem kiszúrni,hogy mennyire frusztrált partnere.
-Ideges vagy ?
-Miért?
-A fellépés miatt.
-Nem.Talán egy kicsit. Megnézek valamit a kórusnál.mondta a tökéletesnek tűnő ürügyet Simon aztán elindult megkeresni szerelmét.
-Wille ! szólt utána mikor végre meglátta a kertben sétálni.
Wilhelm azonnal megállt és a fiú felé fordult.
-Én csak...próbálok tovább lépni.mondta neki hevesen zakatoló szívvel.
-Észrevettem.felelte csalódottan.
-Valahogy...minden elromlott.lépett hozzá közelebb Simon bizonytalanul.
-Tudom.mondta Wille halkan és már annyira közel voltak,hogy érezték egymás forró , bizsergető lehelletét.
Először váltottak pár "hiányoztál nem tudom ,hogy bírtam nélküled csókot " majd elváltak egymástól egy röpke pillanatra és küldtek a másik felé egy őszinte boldog mosolyt, aztán újabb forró csókban forrtak össze egymást önfeledten simogatva.
Sajnos ezek a meghitt percek nem tarthattak sokáig.
-Simon!hallatszott Marcus hangja a távolból.
-A kórus.szakitotta meg riadtan Willével a csókot és Marcus elé sétált.
-Most kezdenek, hol voltál?kérdezte tőle a fiú értetlenül.
-Csak levegőztem.felelte majd mindketten bementek.
A herceg még maradt egy kicsit. Kimondhatatlanul boldognak érezte hosszú idő után újra magát. Simonnal csókolóztak! Még mindig szereti!
Pár perc elteltével ő is befutott még épp időben.
Simon angyali hangja betöltötte az egész termet , pont mint akkor mikor először hallotta őt Wille énekelni. Nagyon is jól emlékezett rá, mintha csak tegnap történt volna. Olyan érzés volt ,mint mikor valakit hipnotizálnak.
Egész végig le sem vették a szemüket egymásról.
