Elfeledve - A Cyberpunk Story By DemonLyc

1. Fejezet

Megtörtént már veled, hogy egyszer olyan sokat ittál, hogy másnap reggel fejfájásod volt és semmire se emlékeztél? Na velem pont ez történt, csak nem simán fejfájásom van, hanem széthasad a fejem, és nemhogy az előző éjszakára nem emlékszem, hanem az egész életemre. Azt se tudom, hogy hívnak. 

 Lassan kinyitottam a szemem, de szinte azonnal visszacsuktam a vakító neonfényektől. Miután összeszedtem magam, megint kinyitottam, és óvatosan körülnéztem. Egy sikátorszerű helyen találtam magam, tele mindenféle vibráló, fényes reklámmal. Az egyik egy sziluettszerű neonszobor egy bikinis nőt ábrázol. Gondolom valami szexklub lehet. A neonok nagyon égették a szemem, szóval kellet még párat pislognom, és csak ekkor láttam meg a sárga-zöld italokat ábrázoló neonképet. Feltételezéseim szerint egy kocsma lehet, vagy valami bár. Pár méterre egy meg fényesebb fehér kép jelent meg. Lassan kezdett hozzászokni a szemem az éles fényhez, és egy tésztaleves képe rajzolódott ki. Pár másodperc után rájöttem, hogy ez valószínűleg ramen. 

  Feltápászkodtam ülő helyzetemből, és csak ekkor éreztem meg, hogy a torkom és szám olyan száraz, mintha soha nem ittam volna, és hogy mennyire üres a hasam. Úgy éreztem, ha a következő 5 percben nem eszem, itt halok meg. A ramenesből kiszűrődő illatok arrafele csalogattak, de azt se tudtam mennyi pénz van nálam, ha egyáltalán van. Vajon kapok „Azt se tudom ki vagyok” kedvezményt? Beletúrtam a nadrágom egyik zsebébe, de semmit nem találtam benne. Megnéztem a másikat is, és ott már több szerencsével jártam. Találtam benne egy papírpénzt, meg 3 vas és 2 ezüstérmét. A papírpénzre rá van írva egy 2000-es és apró betűkkel valami. Közelebb raktam a szememhez, és próbáltam kibogarászni mi van rajta. „2000 ridál”. Szóval így hívják itt a pénzt. Elég érdekes, de legalább könnyű megjegyezni. Betömtem a pénzt a zsebembe, és elindultam a kajálda felé. Fogalmam sincs mi mennyit ér, de remélem elég lesz. 

  Már csak pár méterre voltam tőle, amikor hirtelen éles fájdalmat éreztem a karomban. Összegörnyedtem, és egy újabb ütés hatására a földön találtam magam. Basszus. Egy erős szorítást éreztem a vállamnál, és egy kést a torkomnál Bepánikoltam. Egy karcos, mély hangot hallottam a hátam mögül. – Add oda minden pénzed, és akkor talán túléled. –   Túlságosan le voltam fagyva ahhoz, hogy bármit mondjak, vagy egyáltalán gondolkozzak, úgyhogy lassan próbáltam előkotorni a pénzem. A fickó egyre közelebb tartotta a nyakamhoz a kést, amitől persze csak egyre jobban bénáztam.

 Végül megfogtam minden pénzem, és kiraktam magam elé. A fószer már vette volna el, amikor mintha lassított felvételben lenne minden, egy robotkarú srác a semmiből előtűnve hirtelen fejbe rúgta. Ketten repültek vagy 2 métert, és srác a robotikus karjával elkapta a nyakát. – Na ide figyelj. Ez itt az én terepem te patkány. Vagy elhúzol innen, és máshol akarsz a kis nyomorék életeden erkölcstelenül segíteni, vagy kinyírlak. – A rabló ledobta a kését, és megadóan feltette a kezét. A fiatalabb lassan elengedte és lerakta, ő meg sietősen elfutott. A robotkezű, akinek, mint újonnan észrevettem szőke a haja, odafordult hozzám, és elindult felém. Lassan hátrálni kezdtem, de falnak ütköztem. Mikor egy méternyi távolságra volt tőlem, mosolyogva felém nyújtotta a kezét. – Dante vagyok. – Óvatosan, de megráztam. Lélekben már felkészültem, hogy vagy összetöri a kezem vagy megégeti, vagy bármi más átverés lesz a dologban. De nem, csak halál normálisan megrázta a kezem, majd elengedte. – Úgy látom új vagy itt. – Felemelte, majd a kezembe nyomta a rabló kését. – Legalább ennyi legyen nálad. – Majd átkarolta a vállam, és elindult velem a ramenes felé. – Úgy láttam erre indultál, szóval gyere, együnk meg egy rament és meséld el, hogy hogy kerülsz ide, mert itt nem sokszor látok olyanokat, akik nem akarnak senkit kirabolni. – Útközben körbenéztem. A bikinis nővel kapcsolatban majdnem igazam volt, a szobor mellett hasonlóan fényes neonokkal az „Androdidik bár” felirat látszott. Milyen humoros. A feltételezett italozók a másik irányba vannak, szóval nem tudtam meg a nevüket. Láttam még egy fegyverboltot, ami diszkréten, világítás nélkül kuksolt a nagy neonos épületek között. Elnéztem a messzi távolba, ahol minimum 30 emeletes felhőkarcolók tornyosultak, kiolvashatatlan betűkkel. Visszafordítottam a figyelmem az előttem lévő útra, mert majdnem elbuktam valamiben.