Elfeledve - A Cyberpunk Story By DemonLyc

5. Fejezet

   Vincent lecsapta a poharát az asztalra. Dante ránézett. - Ennyire ideges vagy? - Vincent elmosolyodott. - Nem. Csak kellett a dramatikus hatásért. Szóval… - Rám nézett. - El kéne lopnod valamit. Egy csomagot. Egyedül. - Dante közbevágott. - Te elküldenéd egyedül? Kevesebb mint egy hete van itt, nem ismer semmit a vá… - Vincent félbeszakította. - Nem hagytad hogy befejezzem. Egy hét múlva kéne mennie, addig csak fel tudtok készülni. És a távolból figyelné egy emberem… - Dante rácsapott az asztalra. - Ha figyeli az embered miért nem mehetünk mi? - Vincent halál nyugodtan folytatta a beszélgetést. - Az emberem egy bérgyilkos. Arról hírhedt, hogy nem veszik észre. Csak amikor már túl késő. Biztos te is hallottál már róla. Lilith Cross. Ismertebb nevén a Fantom. - Dante szeme elkerekedett. - A Fantom. Neked dolgozik? Na ne nevettess. - Vincent felvette a poharát. - Hát, pedig így van.. - Rám nézett. - Nos, benne vagy? Folyamatos megfigyelés alatt leszel. Biztosítalak hogy nem eshet bajod. - Belenéztem a szemébe. - Mit kell ellopni? - Vincent félmosolyra húzta a száját. - Pár  fontos infóval teli adattárolót. Egy helyi banda ki akart velem baszni azzal hogy ellopja,  de nem adom magam ilyen könnyen. Technikailag te nem is lopsz, csak visszaszerzed. - Dante ránézett Vincentra. - És miért nem mehetünk mi? - Túl ismertek vagytok. Ha meglátnak a közelben egyből tudni fogják hogy akartok valamit és nem csak úgy random sétálgattok. Őt senki nem ismeri, nem lesz gyanús. - Dante sóhajtott, majd rámnézett. A sok engem fürkésző szempártól kicsit szorongani kezdtem. Megint éreztem azt a furcsa érzést, mint múltkor… Mintha… nem én irányítanék… Végül csak kinyögtem valamit. - Benne vagyok. - Vincent elégedetten hátradőlt. - Akkor, mondom a részleteket. Mához egy hétre, pontosan 17:00-kor legyél a címen, amit küldeni fogok neked. Ott lesz a banda bázisa. Van egy hátsó bejárat, nem nehéz megtalálni. Ki lesz nyitva, neked csak három feladatod lesz. Menj be, fogd a cuccot és hozd ki. Ha minden igaz a főnök irodájában lesz a második emeleten. Minden kamera ki lesz kapcsolva. Fél órád lesz elhozni a zsákot. Ha meg van, ne nézz bele, ne csinálj vele semmit, csak fogd meg és lépj le. Ja és legyél óvatos. Ha esetleg észrevesznek, de ajánlom hogy ne tegyék, akkor fuss. Minél gyorsabban. Mentsd a cuccot és magadat, a többit Lil… A Fantom elintézi. Világos? - Óvatosan bólintottam. Dante összeszűkült szemmel nézett Vincentra. - De ha baja esik… - Vincent megnyugtatóan ránézett.-  Nem fog. Nyugi. 

***

  Otthon Dante szinte egyből a kezembe nyomott egy kis chipet. - Tessék. Ezen gyakorolj. - Értetlenül néztem rá. - Ez azért elég gyorsan szétesik egy lövés után, nem? - Dante felnevetett. - Nem úgy értettem na. Ezen rajta van egy harc tréner szimuláció. Az alapokra nagyon jól megtanít. - Megfogtam a chipet és óvatosan beraktam a nyakamban elhelyezett leolvasóba. Lehunytam a szemem, és mintha egy teljesen új világ nyílt volna meg előttem; Egy fekete semmibe találtam magam, ami pár másodperc után átváltott egy lőteremre. Körülnéztem. Az egész teljesen realisztkus volt. Pár másodperc után megpillantottam egy szakállas ázsiai alakot. Közelebb mentem hozzá. Mosolyogva köszönt. - Üdvözöllek a OmniTactix harci trénerének 11.0 verziójában! Az alapoktól kezded, vagy már gyakorlott harcos vagy? - Egy panel jelent meg előttem. Lassan ráböktem a kezdő feliratra. A fickó elmosolyodott. Megjelent 3 céltábla előttem, az egyik jobbra-balra mozgott egy sínen. A kezemben megjelent egy pisztoly. - Próbáld meg eltalálni mind a három céltáblát. Ne aggódj, végtelen lőszered van. - Felemeltem a pisztolyt. A súlyától remegett a karom. Célba vettem az egyik céltáblát és lőttem. A visszarúgástól megrándult volna a karom, ha nem egy szimulációban lettem volna. És… mellé. Sóhajtottam egyet. A fickó rámmosolygott. - Ne aggódj, senkinek sem sikerül elsőre. - Nekem mégis sikerült a múltkor és nem lett szép vége. -  Próbálkozz csak nyugodtan. - Újra felemeltem, és lőttem. Semmi. Újra. Semmi. Tizedik próbálkozásra sikerült lelőnöm az első táblát. A fickó bátorítóan rámmosolygott. Folytattam a lövöldözést, és nagy nehezen sikerült a második tábla is. És ekkor jött az igazi kihívás; a harmadik, mozgó tábla. Kicsit a tábla elé céloztam, és lőttem. Talált. Örömömben a levegőbe boxoltam. A fickó megdícsért, majd a helyszín átváltozott egy következőre. Körülnéztem. Itt már mozgó, arc- és bármi nélküli, emberalakú robotok voltak. - A következő feladat, hogy mind az ötöt lelődd. De vigyázz, ezek már vissza is lőnek! - Felemeltem a pisztolyom, és az egyik robotot vettem célba. Lőttem, de nem talált, cserébe mind az öt agresszívan elkezdett felém futni. Futottam előlül, közben pedig lőttem feléjük. Az egyiket el is találtam, ami összeesett és elporladt. De az egyik eltalált. Egy éles fájdalom hasított a mellkasomba, de szinte egyből elmúlt. Lenéztem, de semmi nyoma nem volt a mellkasomat érő lövésnek. Egy idő után sikerült lelőnöm mind az öt robotot. A fickó még próbára tett ugyanezekkel a feladatokkal, csak pár másik fegyverrel, pl. gépkarabéllyal, sörétessel és vadászpuskával. Az utóbbi volt a legnehezebb, de egy idő után az is sikerült.  Az utolsó helyszín egy nagy aréna volt, és ott volt előttem minden fegyver, amit eddig használtam. - Az utolsó küldetés, hogy befejezd a szimulációt az, hogy mind a 15 itt lévő robotot lődd le. A fegyvereket te választod ki, szólj ha készen állsz. Felvettem a pisztolyt, meg egy gépkarabélyt. Odasétáltam a fickóhoz. - Készen állok. - Az elmosolyodott. - Hát akkor sok szerencsét. - Eltűnt, és hirtelen minden irányból körbevettek a robotok. Az egyiket szinte egyből fejbetaláltam a pisztollyal. A másik rámugrott egy katanával, de pár pillanat múlva követte társát és porrá vált. Ez adott elég időt, hogy távolabb kerüljek a robotoktól, és a gépkarabélyt használva még hárommal végeztem. Kicsit ki kellett fújnom magam, hogy felkészüljek a maradék tízre. Még néggyel végeztem a gépkarabély segítségével, aztán a maradék hatot a pisztollyal likvidáltam.