𝙅𝙤́𝙣𝙖𝙠 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙞 𝙧𝙤𝙨𝙨𝙯. - 𝙃𝙮𝙪𝙣𝙟𝙞𝙣 𝙛𝙛. ™

11.

A szobámban voltam teljesen sokkos állapotban. Amint hazaértem, gyorsan ledobtam a bevásárolt cuccokat, és aput figyelmen kívül hagyva, becsörtettem a szobámba és azóta csak bámulok magam elé. Apa egy ideig kopogtatott az ajtón és kérdezgette, hogy mi a baj, de válasz híján, rövid idõn belül feladta.

Egyszerûen nem értem. Ha mindent jól értelmeztem, akkor ez a lista azokat a lányokat tartalmazza akiket a csapat egyik tagja olyan szinten meg akar dugni, hogy a többieknek még csak a gondolatot sem engedi. Kvázi le"stipi-stoppolja" az adott lányt. És én felkerültem erre a listára. Ráadásul egy olyan ember tett fel erre, akivel együtt építettem homokvárat és akivel fürdõruha híján meztelenül fürödtem a tóparti nyaralójuknál, amikor 7 éves voltam. Ez az ember Hyunjin. Az amúgy is csalódott énemet ez a tudat csak még jobban elszomorította. Aztán próbáltam bemagyarázni magamnak, hogy lehet csak félre értem. Minden létezõ forgatókönyvet végigpörgettem az agyamban, de egyik se tûnt túlzottan elfogadhatónak. Elsõ: Hyunjin azért rakott fel a listára, mert ténylegesen meg akar fektetni, és birtokló hajlamai is vannak. (Illetve ez arra is enged következtetni, hogy a társaságból más is örömmel látna pucéron, ezért elindult a stipi-stopi játék és Hyunjin nyert.) Második: Hyunjin úgy tekint rám, mint a húgára és ugyebár senki nem akarja, hogy a kishúgával bármi olyat csináljanak. Így hát inkább feltett a listára. Harmadik: Seungmin hazudott és rohadtul nem is vagyok rajta.

Minden bizonnyal a harmadik opció a legkecsegtetõbb, de valamiért egyik részem sem tudja ezt elhinni. Seungmin viselkedése és a kérdésemre való reakciói arra engednek következtetni, hogy nagyon is igazat mondott. Tehát a hármas kilõve. Ezután maradt a kettes, ami még elfogadható. Tény, régen nagyon jóban voltunk és úgy nézhettünk ki mint a testvérek, de most volt 4 év amikor körülbelül egymáshoz sem szóltunk és csak pár hete kezdtünk el ismét komolyabban beszélgetni. Nem tudom mikor kerülhettem fel erre a szennyre, de ha régen, akkor valószínûleg ez az opció is kizárva.

Így hát maradt az elsõ. Ami nagyon nem szeretném, hogy igaz legyen és minden porcikám azért fohászkodik, hogy legyen egy negyedik opció is, vagy pedig Seungmin legyen egy irdalmatlan jó színész és derüljön ki, hogy hazudott.

Nagyjából fél óra szenvedés után, úgy döntöttem, nem foglalkozom vele többet és ideje ma valami értelmeset is csinálnom. De mindenek elõtt meg kell magyaráznom ezt az egészet apunak.

Miután kitaláltam egy mondvacsinált okot a kirohanásomnak, kimentem apuhoz a konyhába, aki még mindig aggódó arckifejezéssel nézett rám.

- Ne haragudj, hogy nem válaszoltam semmit.

- Minden rendben van Prücsök? Nagyon megijesztettél. - állt fel és szorosan magához ölelt.

- Igen, minden oké. Semmi nem történt, csak hazafelé jövet a parkon át jöttem és két idõs fószer rámordított és azt ecsetelgették, hogy mennyire megdugnának. Csak megijedtem, ennyi az egész.

- Azért ez nem semmiség. Hogy néztek ki? Fel kéne hívni a rendõrséget. Azért ezt nem hagyhatjuk csak így.

- Nem kell! Hagyjad! Hajléktalannak néztek ki, van nekik elég gondjuk. Meg amúgy is, végsõ soron, nem csináltak velem semmit.

- De igen, megijesztettek.

- De mostmár jól vagyok. Csak felejtsük el az egészet. Légyszi ne vonjuk bele a rendõrséget.

- Rendben, de legközelebb az ilyet egybõl mondd el és akkor szétverem a fejüket.

Ezen muszáj voltam egy kicsit felnevetni. Imádom apukámat, de nem az az "igazi férfi". Az, hogy anyu elhagyott minket, nagyon megviselte. Nagyon lefogyott abban az idõszakban és azóta nem is igazán változott a helyzet. A nagyjából 180 centijéhez mindössze 75 kg járt és az egésznapos irodai munkák a derekának sem tettek jót. Mindezektõl függetlenül azért jól esett, hogy próbált megvédeni.