A hétvége gyorsan eltelt és az eset óta semmit nem hallottam Hyunjin felõl. Szerintem még csak nem is járt itthon. Egyszer sem hallottam azt a jellegzetes ajtóbecsapódást, amibe az egész épület beleremeg. Lianak beszámoltam mindenrõl, aki természetesen mindent továbbadott a fiúknak, szóval most itt állunk az iskola elõtt és én hallgatom a különféle teóriáikat, amiket kitaláltak.
- Szerintem hazudott. - jelentette ki Jeongin.
- Kizárt! - kontrázott Lia. - Már lebukott. Miért tagadná újból?
- Mert férfibõl van. - válaszolt Felix.
- Lehetne, hogy nem lovagolunk a témán? - szólaltam meg végül. - Csak felejtsük el, oké? Amúgy is. Mindjárt óránk lesz.
- Tényleg, mivel is kezdünk? - kérdezte Lia.
- Biosz. - felelte Jisung.
- Huhh hála az égnek. Akkor alhatok még egy kicsit. Nektek mi az elsõ? - fordult a fiúkhoz.
- A kedves osztályfõnökötökkel lesz magyar óránk.
- Akkor nektek nincs alvás. - biggyesztette le az ajkát játékosan Lia.
Miután elköszöntünk a srácoktól, bementünk az osztályterembe. A hátsóm pont csengõszóra érte a széket. A tanárnõ bejött és már el is kezdte a mai tananyagot diktálni. Lia már az elsõ percekben elaludt mellettem és ügyet sem vetett a tanárnõ fülsüketítõ hangjára.
Nagyjából 10 perc elteltével Seungmin rontott be a terembe. Az arcán zúzodás nyomokkal és rendkívül feldúltan végigtrappolt a padok között és a tanárnõ szidását figyelmen kívül hagyva, helyet foglalt. Hyunjin nem volt ott... És Seungmin sebeibõl kiindulva, nagyon is sejtettem, hogy hol lehet.
Hiába nem mondtam ki, eléggé egyértelmû volt, hogy Seungmin volt az információadóm. Rég láttam Hyunjint ennyire dühösnek, szóval végsõ soron, egyáltalán nem lep meg, hogy ezt tette vele.
Elmélkedésem közepette egy ritkán érdekes információ ütötte meg a fülemet.
- Miután meghalnak, a por a szárnyukon nem bomlik le. Valamennyi beleépül a komposzszerkezetdbe, de a többit a szél elrepíti és a fák levelein telepednek le. Szóval valamilyen szinten minden valaha létezett pillangó, - vagy lepidoptera, ha úgy jobban tetszik, - a mai napig itt van velünk.
A pillangók. Mint a rajzomon. Egyszer azok közül is mind meghalnak. És hiába lesznek a fák levelein. Senkit nem fog érdekelni.
Nevezzetek dilisnek, de úgy érzem manapság körülvesznek a pillangók, mint motívumok. Soha nem voltam az a spirituális ember, de a jelekben azért hiszek. Csak tudnám mit jelent a pillangó motívum...
Észre sem vettem, de kicsöngettek. Hyunjin még mindig nem jött meg, ami azt jelentette, hogy a mai nap már nem is fog.
Dühös voltam rá. Nem tudom miért, de rettentõen dühös. Talán azért, mert egész hétvégén felém se nézett, talán azért amiért olyan durva volt velem aznap este. Magam sem tudom. Mindenesetre minden erõmmel azon leszek, hogy ezt elfelejtsem.
A nap viszonylag gyorsan eltelt. Lia végig hülyéskedte az egészet és közben újabb teóriákat szõtt. Nekem személyes kedvencem a 'Hyunjinnak van egy eltitkolt ikertestvére, aki akkor ott volt a bulin' dolog.
Amikor kisétáltunk az épületbõl és indultam volna meg a hazavezetõ irányba, valaki a nevemet szólította.
Seungmin.
Odaloholt hozzám és a barátaimhoz, majd udvariasan elkért tõlük és a kicsit távolabbi kerítéshez vonszolt.
- Azt hittem megbeszéltük, hogy nem beszélsz róla senkinek! - fröcsögte a szavakat. Egybõl nem volt olyan udvarias.
YOU ARE READING
𝙅𝙤́𝙣𝙖𝙠 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙞 𝙧𝙤𝙨𝙨𝙯. - 𝙃𝙮𝙪𝙣𝙟𝙞𝙣 𝙛𝙛. ™
Fanfiction-̶ ̶A̶m̶i̶k̶o̶r̶ ̶a̶ ̶p̶i̶l̶l̶a̶n̶g̶ó̶ ̶m̶e̶g̶s̶z̶ü̶l̶e̶t̶i̶k̶,̶ ̶é̶l̶-̶e̶ ̶m̶é̶g̶ ̶t̶o̶v̶á̶b̶b̶ ̶a̶ ̶h̶e̶r̶n̶y̶ó̶?̶ "ᴀᴢᴏɴ ᴋᴇᴠÉꜱ ᴇᴍʙᴇʀᴇᴋ ᴋÖᴢÉ ᴛᴀʀᴛᴏᴢᴏʟ, ᴀᴋɪᴋ ᴀ ᴊÓ ᴏʟᴅᴀʟᴀᴍᴀᴛ ʟÁᴛᴊÁᴋ. ʜᴀ ᴍɪɴᴅᴇɴᴋɪɴᴇᴋ ᴀ ᴊÓᴛ ᴍᴜᴛᴀᴛɴÁᴍ ᴀᴋᴋᴏʀ Éɴ ᴋᴀᴘɴÁᴍ ᴀ ʀᴏꜱꜱᴢᴀᴛ. ɴÉᴢᴢ ᴍᴀɢᴀᴅʀᴀ...
