Viharforgatag

VIII. - Körvonalazódik a terv

Márk egykedvűen ledobta hátizsákját a földre, majd utcai ruhájától is megszabadult, hogy pillanatokon belül már a zuhany alatt álljon. Hátha ez felfrissít egy kicsit. Pokoli volt ez a nap... – A fiút a kialvatlanság, a hosszú munkaórák és a kíméletlen hőség is megviselhette volna, de ennél nagyobb problémája is akadt: fejében más sem járt, csak a bő egy hét múlva érkező pusztító forgószél. Az én látomásom, Ádám jóslata, és hogy mindez pontosan ugyanúgy történne meg, mint kereken száz évvel korábban! Ennyi véletlen egészen biztosan nincsen! – A srác próbált ellazulni a hűsítő, habos vízfüggöny alatt, de érthető módon ez továbbra sem sikerült neki. Talán, ha négyen összedugjuk a fejünket, csak ki tudunk valamit találni, bár Kristóf nem éppen egyszerű eset – borzolta ki hajából a vizet jobb kezével.

Márk, miután végzett a tusolással, úgy döntött, harap valamit: erre korgó gyomra is figyelmeztette. Szerencséjére még a hétvégi főztjéből pont egy adag ennivalója maradt, így nem kellett nekiállnia a konyhában művészkednie hulla fáradtan. Miután megmelegítette az ételt, rögtön habzsolni is kezdte azt, mintha már egy hete nem evett volna. Amúgy Fanni meg a másik, hogy vele is mi a frászkarika volt... – A fiú hangosan csámcsogott, de csöndes magányában nyugodtan megtehette ezt. Bár hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól az a hosszú csók. Sőt, mi több, még én kalandoztam el jobban, mert mire feleszméltem, ő már hozta is a földre lepottyant könyvet. Mondjuk ez is érdekes, hogy pont az esett ki a polcból, amire a legjobban szükségünk volt – morfondírozott. Az viszont tuti, hogy a barátságunk határvonalát egyértelműen átléptük tegnap, de attól tartok, nem biztos, hogy jó vége lesz ennek...

A srác a mosogatóba tette a tányért és az evőeszközöket, azután hogy elfogyasztotta ebédjét, majd úgy határozott, hogy tőle szokatlan módon sziesztázik egyet a délután folytatásában. Hanyatt feküdt az ágyon, és csak a plafont bámulta, gondolatai így viszont még annyira sem hagyták nyugodni. Talán, ha benne nem csalódtam volna, lehet, meg tudtam volna állni, hogy Fanni elcsábítson. – Márk haragja egy pillanatra ismét fellángolt Hannával szemben, de aztán akárhogy is próbálta csűrni-csavarni a dolgokat, rá kellett jönnie, hogy szíve továbbra is húzza vissza hozzá. Miért szeretem még mindig? Bassza meg! Nincs még egy ilyen idióta a világon, mint amilyen én vagyok... – A fiú egyre kevésbé tudott uralkodni az érzései felett. Kikászálódott a fekhelyről, majd előhúzta íróasztalának legfelső fiókját, hogy elővegye az aprócska fülbevalót, melyet azóta, hogy megtalált, úgy őrzött, mintha az lett volna a földkerekség legértékesebb kincse. Muszáj leszek visszacsábítani magamhoz! – A srácnak beugrott Ádám jövendölése: maga előtt látta, ahogyan Hannát az erdőben érné utol a végzetes vihar, a gyökerestül kitépett fák közepette. Micsoda balszerencse! Valószínűleg a közeli domboknál, kirándulás közben történne mindez, mivel magát Telkit közvetlenül nem is érintené a tornádó... De nincs más választás. Meg kell mentenem! – Márk keze ökölbe szorult, teljes sötétségbe zárva a szív alakú ékszert jobb tenyerében. Az sem kizárt, hogy Gábor tenne vele valami olyat, amitől oda menekülne ki aznap a rengetegbe, ahogy május elején is történt! Az sem lehetett véletlen, hogy akkor szétmentek. Nincs mese, ki kell szabadítsam Hannát ennek a faszkalapnak a csápjai közül! – A fiú szinte ölni tudott volna tekintetével feldühödöttségében, de aztán hosszan kifújta a tüdejében felgyülemlett levegőt, és megpróbált visszatérni a valóságba.

A srác, miután visszahelyezte az aranyszínű csecsebecsét a fiókba, egy ideig csak az ágy szélén üldögélt, miközben sikerült valamennyire kiszellőztetnie a fejét, indulatait ugyanakkor egyre inkább a búskomorság kezdte felváltani. Én tök kedves voltam vele, nem ezt érdemeltem volna. Arról nem is beszélve, hogy szarrá áztam miatta hazafelé. Mert nem kérdés, hogy az is őmiatta történt... – Márk a tenyerével lassan megközelített egy falon szundikáló legyet, majd egy gyors csapással le is tudta ütni azt. Hoppá! Lehet, itt van a kutya elásva? – egyenesedett fel teljesen, ahogy eddig csak összegörnyedve ücsörgött. Ez lesz a megoldás! Ha sikerülne addig újra összejönnöm vele, akkor... – A fiú felugrott, majd önkéntelenül is a telefonjához nyúlt, hogy néhány másodperc múlva már Hannát tárcsázza. A vonal majdnem fél percig kicsengett, mialatt a srác tűkön ült, de aztán az eszköz váratlanul foglaltat jelzett. Ezt nem hiszem el, kinyomott! – csapta le mobilját az asztalra hangos koppanással. Hát, akkor ez ennyi volt... – Márk visszafeküdt, miközben úgy érezte, minden remény odalett.