Viharforgatag

IX. - Éjjeli küldetés

A koromsötét égbolton tisztán ragyogtak a csillagok: csak a kavicságyazat süllyedéseiben megállt víztócsák jelezték, hogy nem olyan régen még szakadhatott az eső. A szinte teljesen elnéptelenedett parkban csak ketten ültek az egyik padon, akik halkan beszélgettek egymással.

– Kár, hogy Kristófnak nem volt kedve lejönni ma. Nem értem, miért kell mindig különcködni! – Márk összetömörítette kiürült sörösdobozát, majd egy laza mozdulattal a közeli kukába hajította azt.

– Azt mondta, tanulnia kell a vizsgákra, meg hogy valamelyik játékban van most valamilyen esemény, ami csak vasárnapig tart. Csak ekörül a rohadt gépezés körül forog neki a világ! – Ádám legyintett, majd a szatyrába nyúlt, hogy előhalásszon belőle két jéghideg sört. – De a lényeg, hogy te itt vagy, cimborám! Remélem, nem bánod, hogy kijöttünk a kocsmából, csak már le vagyok égve anyagilag, fizut meg majd csak hétfőn kapok – sóhajtott.

– Jó ez így, a tömegből meg a fülledtségből már nekem is elegem lett – értett egyet Márk a haverjával, majd felpattintotta a következő adag hűsítő nedűjét.

– Hát, akkor igyunk, még ha nagyon nincs is mire mostanában! – A langaléta srác nagyot húzott italából, miközben rideg arcvonásai pár pillanatig kirajzolódtak egy messze elhaladó jármű fényszórójának köszönhetően. – Egyre inkább azt érzem, hogy elveszett minden annak ellenére, hogy amit nemrég telefonon felvázoltál részletes tervet, működőképesnek tűnik. Nem hisz nekem senki sem, Kittivel is összevesztünk, mert szerinte már bezsongtam teljesen...

– Tényleg? – hökkent meg Márk, miközben érezte, hogy kezd letompulni a piától.

– Sosem volt még ilyen mélyponton a kapcsolatunk. Bár tudom, nekem is össze kellene kapnom magamat, de egyszerűen nem megy így ebben az állapotban! – Ádámot teljesen leuralták a negatív gondolatok. – Az a baj, hiába szeretett mindig is, de sosem értett meg teljes egészében! Meg kettőn áll a vásár, most akkor miért nekem kéne meghunyászkodnom?

– Valahogy ki kellene békülnötök mihamarabb! – adott közhelyes tanácsot a fiú, miközben beletúrt csapzott hajába. – Bár tudom, hogy te makacs típus vagy, de szerintem neked kellene engedni a feszültségből. Nem azt mondom, hogy add fel az elveidet, de inkább diplomatikusan rendezd ezt a helyzetet.

– Igazad van amúgy, tényleg makacs vagyok, és sokszor nem lehet velem beszélni – sütötte le Ádám a szemét. – De mindegy is, majd kitalálok valamit. Inkább mesélj, hogy van-e fejlemény a te részedről – túrta lábával a kavicsos földet.

– Eddig nagyjából sínen van a dolog, legalábbis remélhetőleg. Laura most van az egyetemi bulin, ahol elvileg Gábor is ott kell, hogy legyen, bár kérdés, mennyire tud kibontakozni, hogyha Hanna is ott van. Holnap valószínűleg már okosabbak leszünk – töprengett Márk.

– Bízzunk a legjobbakban, bár őszintén, Laurának nagyon össze kell kapnia magát, mert tudod, milyen! – ráncolta össze Ádám a szemöldökét.

– Egyébként, el sem hiszed, mennyit változott pár hét alatt! Egészen formás alakja lett, vett csinosabb ruhákat... – A fiú ekkor megrázta a fejét, ahogy visszagondolt az előző napra. – Sajnos sikerült is elcsábulnom neki...

– Megint lefeküdtetek? – nézett sandán Márkra a barátja, akit valójában csak részben lepett meg ez az esemény.

– Le... Igazából, nem is tudom, mi lelt engem. Legfőképpen azért gáz ez, mert így veszélybe kerülhet a küldetés. Lehet, hogy már ma sem fog úgy teperni Gáborért így, hogy tegnap minden tekintetben kielégült – vakargatta meg Márk viszkető nyakát.