Part 1

3.1K 80 7
                                    

Chloe Smith vagyok, 15 éves. Az édesapám Jonathan Smith egy nagyon erős  ember. Vele elég jó a kapcsolatom kisgyermek korom óta önvédelemre tanított. Lelkileg sose támogatott mindig azt mondta: az érzelmek csak bajt okoznak. Ezért vagyok ilyen kőszívű.  Édesanyám nem igazán foglalkozik velem, inkább az öcsémmel és a húgommal. Ők ikrek Matteo és Gabby. Nem igazán szoktam velük egy légtérbe meglenni. Ki az akinek két öt évesre van idegzete? Nekem biztos nem! A családunknak viszont van egy legjobb barátja: Hemmingsék. Szinte úgy kötődöm hozzájuk mintha ők neveltek volna fel. Na és a fiúk Noah. Egyszerűen imádom őt. Mindig is a húga ként tekintett rám. Fekete haja, világos zöld szeme, izmos teste, magas termete, rosszfiús stílusa és az a mosoly...uram atyám! Olyan sexy amikor mosolyog! Minden reggel ő visz suliba, és ez alól a mai nap sem kivétel.

Egy fekete farmerszoknya egy fehér crop top és a fehér airforce1-om volt rajtam. A hajamat pedig kivasaltam. Mire elkészültem Noah már dudált is hogy itt van. Be ültem a fekete BMW-be és köszöntem Noahnak.

Szia!- köszöntem Noahnak
Heló!- köszönt ő is
Ma nem is vagy annyira csúnya- mondta gúnyosan Noah egy mosoly kíséretébe
Hahaha, nagyon vicces kedvedbe vagy ahogy látom- mondtam neki majd be kötöttem az övemet és elindultunk a suli felé. Nem telt bele negyed órába és már a suli előtt voltunk. Már szálltam volna ki mikor Noah vissza tartott egy mondattal:

Vigyázz evvel a szoknyával Chloe, egy kicsit rövid- húzta mosolyra száját
Seggfej- mondtam nevetve majd be sétáltam a "pokolba".

A 2. óra közbe ki hívott az igazgató mert mondani szeretett volna valamit

Chloe az anyukádék meghaltak egy autóbalesetben- szipogta az igazgató. Én erre nem reagáltam semmit csak álltam ott
Őszinte részvétem drágám- mondta majd átölelt amit nem viszonoztam

Egy kis idő elteltével Noah és a szülei vártak engem az iskola előtt.
Jajj drágám annyira sajnálom!- vett szoros ölelésbe Olívia Noah édesanyja
Ugyan Olívia ne sírj kérlek, hisz én sem sírok!- mondtam és én is átöleltem
Gyere ide törpe!- mondta Noah majd szorosan átölelt amit viszonoztam is neki és bele puszil a hajamba
Mennyünk haza!- beülünk Olívia tanácsára az autóba. Az út csendesen telt ugyanis mindenki a mai nap történteket próbálta fel dolgozni.

Az ajtón belépve realizáltam, hogy ebbe a házba egyedül fogok élni. És akármennyire is próbáltam tagadni, nagyon fájt hogy elvesztettem a szüleim és a testvéreim..

Sziasztoook!❤
Ez az első történetem.(Nem vagyok profi)😅
Ha tetszett az első rész, és kíváncsi vagy a folytatásra írd meg kommentben!
Addig is jó olvasást!<3

A fogadott húg Where stories live. Discover now