A fogadott húg

Part 5

-LEGYEN!- mondtam határozottan . Oda lépett hozzám, magához húzott, a derekamra tette az egyik kezét, a másikat pedig a nyakamra, és megcsókolt. Csak úgy faltuk egymás ajkait. Csók közbe jutott el a tudatomig hogy egy idegennel smárolok! De nem érdekelt! Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy a keze a derekamról felfedező útnak indult lefelé. Ezért tarkójára tettem mindkét kezem, és egy kicsit meghúztam az egyik tincsét, erre a tettemre bele morgott csókunkba, és magához préselt. Már egy ideje csókolózhattunk, mert a mellettünk álló srác megszólalt:

-Ügye azért nem akartok itt helybe lefeküdni?- kérdezte nevetve, mi pedig elváltunk egymástól, és Ashton a fiú felé nézett
-Matt neked muszáj mindenhez hozzá fűzni valamit?- kérdezte egy kamu mosoly kíséretébe. Mostmár a nevét is tudom Matt. Ahogy jobban megnéztem hasonlít Ashtonra, lehet testvérek. Szinte csak a szemük színe ami nem egyezik.
-Jajj, ne izélj már, nekem ez a munkám!- vigyorgott mint a tejbe tök
-Inkább mutatkozzatok be egymásnak!- és oda mentünk Matthez
-Szia szépségem! Én Matt Brown vagyok, Ashton öccse!- tudtam hogy testvérek
- Chloe!- nyújtottam a kezem, de Matt másképp gondolta és még csókolta kézfejem úri ember módjára
-Muszáj az összes csajommal ki kezdened?- kérdezte a bátyja egy "angyali" mosoly kíséretébe
-Mi az hogy a csajod?- akadtam ki
-Jól hallottad bébi, már most a csajom vagy!- kacsintott elégedetten
-Te nekem ne mond meg hogy kinek csaja vagyok!- fenyegetőztem de ő csak nevetett
-És ne nevess mert a végén nem lesz fogad!- komolykodtam de egy apró mosoly megjelent az arcomon
- Ugyan bébi, nem lenne szíved megütni, túl helyes vagyok ahhoz!- tényleg élvezi hogy idegesít. De rá hagytam és oda mentem az egyetlen lányhoz aki itt volt rajtam kívül
-Szia Chloe vagyok!- nyújtottam a kezem
-Jenna Davis személyesén!- nézte a kezem, de csak megölelt.

Egy kicsit furcsálltam mivel nem tűnt annak az ölelkezős lánynak. De ez is bizonyítja azt hogy: A látszat néha csal! Egyébként Jenna nagyon szép lány! Hosszú sötét barna haj, szürkés kék szem, nállam egy kicsit magasabb de nem sokkal, és tökéletes alakja van! Érzem hogy mi nagyon jól ki fogunk jönni egymással!
Szóval mostmár mi négyen alkotunk egy bandát!

Noah szemszöge

Már az autóba ülök anyával az oldalamon, hogy elmenjünk Chloehoz megbeszélni a dolgokat. Negyed óra kocsikázás után megálltunk a ház előtt, kiszálltunk, és be csöngettem. Már harmadjára csengettem de semmi. Anyára néztem és látszódott az arcán hogy aggódik.

-Noah hívd fel hátha elment valahova, azért nem nyit ajtót!- javasolta anya. Így is tettem. De kinyomott. Pár perc múlva megint meg csörgettem de újból ki nyomott
-Fiam, hagyjuk még egy kicsit! Biztos ki szellőztetni ment a fejét! Most biztos rosszul érzi magát, és egyedül akar lenni! Ezt pedig tiszteletbe kell hogy tartsuk! Egy kis időt kell neki adnod!- mondta és megölelt. Igaza volt! Figyelembe kell vennem azt, hogy Chloenak ez most nehéz!

Vissza ültünk az autóba és haza mentünk. Nehezen tudtam csak elaludni, mert Chloe járt az eszembe egész végig. De nem sokkal később a fáradtság győzött és elnyomott az álom.

Chloe szemszöge

Miután mindneki bemutatkozott mindenkinek, elkezdtünk beszélgetni. Megtudtam hogy Ashton és Matt is szülők nélkül élnek már rég óta. Jenna szülei pedig sokat utaznak a munkájuk miatt, ezért ő is egyedül van. Éppen Matt egyik bénázásán nevettünk amikor megcsörrent a telefonom. Noah volt az. Habozás nélkül ki nyomtam. Rá két percre megint ő hívott. Ezt is ki nyomtam. Nagyon ideges lettem. Még van pofája ezek után hívogatni. Asthon is észrevette hogy ideges vagyok

-Hé Chloe, mi történt, miért vagy ideges?- nem tudom miért, de elmondtam neki. Úgy érzem bennük bízhatok. Hisz egyformák vagyunk "megtört" gyerekek, akiket elég szépen pofán csapott az élet. Elmondtam neki mindent a csókot és a vacsorát is. Kellet egy kevés idő még fel dolgozza a sok infót amit hozzá vágtam, amin én csak mosolyogtam, majd megszólalt: