A fogadott húg

Part 9

Egyre hevesebben csókolóztunk, mikor valaki megköszörülte a torkát. Ash el vállt ajkaimtól és az ajtó felé pillantott. Amint oda nézett teste megfeszült, arca pedig el komorodott. Nem értettem a reakcióját, ezért én is az ajtó felé néztem. Ezt nem hiszem el! Minek jött ide?

-Hát te?- kérdezte tőle Ashton kicsit sem kedves hangszínben
-Nem tartozik rád!- mondta Noah gúnyosan, egy lenéző pillantás kíséretében
-Pedig nagyon is rám tartozik!- ölelt át hátulról Ash
-Oh, ne játszd már a hős szerelmest! Tudom hogy csak ki akarod használni Chloet!-
-Én??- hőkölt fel mérgesen a mögöttem álló fiú.

Mivel nem akartam hogy ismét verekedjenek, és egyedül nem is tudtam volna őket szétszedni, nyugtatás képpen apró köröket rajzoltam hüvelykujjammal Ash kézfejére. Ő vette az adást és bele puszilt hajamba. Így adta tudatomra hogy nem fog hülyeséget csinálni

-Mit szeretnél Noah?- kérdeztem őt, sóhajtva
-Nálunk hagytad a táskádat!- le dobta a táskát a bejárati ajtó melletti komódra, majd újra minket fürkészett tekintetével.
-Nem is zavarok tovább! További jó szórakozást!-

Ezt a két mondatot leginkább nekem szánta. Ami be vallom egy kicsit rosszul esett. Hisz ő volt aki eddig mindig mellettem állt, és most utál. Látszódott az arcán a csalódottság. Csalódott bennem. Csak nem értem miért! Boldog vagyok, és ennek örülnie kellene. A gondolataimból végül Ash zökkentett ki

-Minden rendben, BOGARAM?- fogta kezei közé arcomat, és mélyen bele nézett a szemembe. Imádom ahogyan rám néz. Mikor bele nézek gyönyörű szemeibe megszűnik körülöttem a világ. Akkor csak ő és én vagyunk
-Igen! Ha te itt vagy, minden rendben!- hajoltam közelebb hozzá és megcsókoltam.
-Szeretlek!- micsoda?? Most komolyan ki mondta? Úristen!
-Micsoda? Mondd ki még egyszer!- fürkésztem tekintetét, boldogsággal az arcomon
-Szeretlek!- ismételte meg mosolyogva. Elmondhatatlanul boldog voltam. Sikítva öleltem át a szerelmemet
-Én is nagyon szeretlek téged!- ajkaihoz hajoltam, és szenvedélyes csókba hívtam. Talán ez volt életem legszebb pillanata. Levegőhiány miatt váltunk el egymás ajkaitól. Egymásnak döntöttük homlokunkat és csak mosolyogtunk.

-Mondd hogy ez nem csak egy álom!- néztem mélyen zöld íriszeibe
-Nem BOGARAM, ez a valóság!- csókolt meg újból, ezúttal rövidebben
-Most hogy mindketten alá támasztottuk hogy szeretjük egymást, el mehetnénk valahova!
-És mégis hova?
-Hát mondjuk fel ülsz a csinos kis seggeddel a  motorra, és el mennénk megnézni a csillagokat!-
-Oké, mehetünk!- válaszoltam izgatottan.

Ash motorával mentünk, mivel teljesen feleslegesnek találtuk azt, hogy két motorral menyjünk. Felültem Ash mögé, kezeimet izmos hasa köré fontam, fejemet pedig hátának döntöttem. Mélyen be szívtam mámorító illatát. Nem sokkal később, egy tó melletti kis parkba álltunk meg. Le ültünk az egyik padra, Ash átölelte a vállam, és néztük a csillagokat.

-Nem néztem volna ki belőled, hogy csillagokat nézni hozol!- fordultam felé mosolyogva
-Szeretem nézni a csillagokat! Anyáék jutnak eszembe róluk!- üveges tekintetével szemembe nézett.

Látszott bennük a fájdalom. És nagyon fájt így látnom őt. Hisz ő szülők nélkül nőtt fel. És egyedül viselte gondját az öccsének. Ölébe ültem és kezeim közé vettem gyönyörű arcát. Hüvelykujjammal végig szántottam álla vonalán, majd alsó ajkát. Ő erre szaggatottan kezdte venni a levegőt, és csillogó szemekkel vizslatta arcomat.

-Megőríjtesz!- suttogta ajkaimra, és megcsókolt. Kezeim továbbra is arcán voltak,  ellenben az ő kezeivel amik felfedező útra indultak combom felé. Fel-le simogatta az előbb említett területet, és még szorosabban magához préselt. Heves csókunkat végül levegő hiány miatt hagytuk félbe. Szemébe néztem és elmosolyodtam.