~Egy átlagos lány vagyok, az az Nagy Hanna. 4 legfontosabb dolog az életemben: a családom, a legjobb barátnőm-Molli, a tánc és egyértelmű, hogy a leghelyesebb egyben a legcukibb srác a világon...Park Sunghoon.
**************************************...
Anyuékat felhívtam, hogy maradhatok-e a lányokkal lógni a verseny után. Szerencsére igent mondtak, aminek nagyon-nagyon örültem, hiszen eléggé szigorúak egyébként.
Mira ötlete volt az, hogy legyen egy ,,after party". Azt is mondta hogy a táncterembe menjünk, amit eredetileg nem értettük. Vagyis azt, de, hogy nagy meg jól lehet benne zenét hallgatni. Aztán megtudtuk...
Az edzőtermünkben az ott dolgozók álltak, illetve néhanyunknak tesója, rokona. Az egész helyiség ki volt díszítve, plusz mindenhol ételek-italok. Még hangszórók is voltak, amelyek majdnem a nyakamig értek, pedig 165cm magas vagyok. Na mindegy is.
Szóval az egész gyönyörű volt. Nekem a nővérem, Luca állt ott, de majdnem mindannyiunknak ott volt valamilyen rokona/számára fontos ember. Mivel számomra az idősebb tesóm az egyik legmeghatározóbb, ezért állt ő ott.
*time skip* A nővéremmel karöltve hazaindultam, kivételesen nem gyalog. Nem rég tette le a jogsiját, így a kisebbik kocsinkkal gyorsan hazarepített.
A szobámba beérve ugráltam egy sort, hogy milyen menő, hogy az országost megnyertük. Aztán rádöbbentem. Ez csak a kezdet! Sokkal nehezebbek lesznek majd a későbbi versenyek, ami miatt megijedtem. De hirtelen nem érdekelt semmi. Felnéztem a csomó fotómra, amely azonnal felvidított.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Tudom, kicsit extra szoba, de én nagyon szeretem, mivel tökéletes számomra. Gyors streak küldés, aztán meg alvás, mert nagyon álmos leszek holnap.
09. 11. - másnap reggel
Az ágyamból kikelve ásítottam egy nagyot, majd a konyha felé vettem az irányt. Egy gyors müzli mindig jót tesz, ez aznap se volt másképp.
Mindenkinek köszöntem, felkaptam egy melegítőszettet majd a tanulni kezdtem. Van matek, fizika, kémia, irodalom és biológia. Na, pont ezért utálok vasárnap tanulni!!!! A matematikával, illetve a kémiával kezdtem, mert azok írásbeliek, mint általában. A fizika csak egy kis átnézés, irodalomból egy 3 versszakos vers, bioszból meg vagy' 5 oldal magolás.
*time skip* Este van. Szerencsére mindenből kész lettem, aminek nagyon örülök! Sok munka volt, de legalább megvan.
Elköszöntem a családtól, majd az ágyamba ugrottam. Folytattam a My Hero Academia nevű animét (4. évadnál tartok). Learattam 4 részt, majd streak-et küldtem, utána meg betakaróztam. Mosolyogtam egyet, majd elnyomott az álom.
Reggel Sikeresen felkeltem az 5:30-as ébresztőmre, aztán megágyaztam. A konyhába lementem, egy teát ittam. Raktam egy szendvicset, egy almát meg pár kekszet a suliba, azután felindultam vissza a szobába. Fogmosás, outfitválasztás stb. Mindenki tudja, egy átlagos lány tennivalóit reggel 6-7 között.
6:48-kor késznek nyilvánítottam magamat, utána mindenkitől elköszöntem. Farmerkabát, Converse és go a biciklimhez. Felpattantam, illetve elkezdtem tekerni teljes erővel. Nulladik órám tesi (7:15-től) meg hát nekem negyed óra bemenni, szóval hamar el kell indulnom.
7:08 BEÉRTEM! Elkaptam, 3 pirosat, majdnem elütöttek és én is majdnem elütöttem egy idős nénit, de ott voltam. Átöltöztem, a cipőmet átvettem, felkötöttem a hajamat, majd vártam Mollira. Szegény ilyenkor mindig késik, hiszen sokszor még a 8-as órán is késik. Emiatt állandóan félek, hogy ne írjanak be neki.
Késő. Meghallottam az életem megkeserítőjének hangját. - Mindenki befelé! - ordított a tesi tanár. A nő egy 30-as éveiben lévő, aerobic edző, borzasztó kemény. - Hiányzók? - Senki! - kiabálta egy ismerős hang. Molli volt az. - Csizmadia!!! - sikít a tanár. - Ne legyen késés! - Igenis - ijedt meg a barátnőm. - Tornasorba!!!
*time skip* Túléltük szerencsére. Ellenben a többieknek most jön egy angol dolgozat, a legjobb barátnőm mesélte. Sajnálom őket, de én ki fogok ülni az udvarra arra az órára, mert gyönyörű idő volt.
Kint ültem, egy Szent Johanna Gimi-vel a kezemben a szép napfénnyel, egy teával és a zöld levelekkel melyek egyre jobban hullanak. Mesésen nézett ki, egyszerűen fantasztikusan!
*time skip* A terembe mosolyogva értem vissza, bár az osztályon nem ilyen arc volt megtalálható. Mindegyikük szomorúnak vagy nulla életkedvűnek hatott. Pedig csak most jön a mélypont, a fizika óra. Jaj jaj. Ahol amúgy névsor szerint ültünk, az az én Bence egyik haverja mellett. Annyira csodálatos volt.
Az idős fizika tanárunk, mint mindig mogorván jött be, becsapta az ajtót, majd elkezdett beszélni. - Nagy táblához! Többieknek 23-26. oldal olvasása. - rám nézett, mire felálltam.
Nagyjából tudom az anyagot, szóval nem lehet baj. - Elmélet vagy gyakorlat először? - kérdezte. - Elmélet. - válaszoltam magabiztosan. - Rendben.
Elmélet pipa. De most jön a gyakorlat. Félek, hiszen annyira nem tudom ebből az anyagból a számolást.
Elmondta a tanár az egyenletet, én meg számítsam ki. Hát kösz. A menetét tudom, de nem jött ki szám. Megijedtem, nagyon is. ,,26,82" hallottam. Fiú hang annyi biztos. - 26,82! - mondtam a tanár úrnak. - Jó, de a menetét el tudod mondani? - kérdőjelezte meg a tudásomat. - Természetesen! - bólintottam, majd elkezdtem neki magyarázni. Eléggé meggyőztem, mivel 2db ötöst is kaptam.
Visszaültem a helyemre majd mögöttem valaki megbökte a hátam. Gyors hátrapillantottam és a világ leghelyesebb Milánjával találkozott a tekintetem. - Szívesen - suttogta mosolyogva. - Köszi - suttogtam zavartan. Zavarba jöttem, szóval gyorsan visszafordultam, ami jó is volt, mert közben a tanár csomó dolgot felírt a táblára.
*time skip* Vége volt a napnak. Mollival együtt sétáltunk kifele, közben pletykákat mesélt. Örülök, hogy ilyen népszerű, mert így tud mondani pletyiket, amiket nagyon szeretek hallgatni. Persze nem rossz indulatú egyik sem, mivel senkit se akarunk megbántani. - Szóval igen. Akkor ma is van edzés ugye? - kérdezi a barátnőm. Bólintok neki. - Ahjjjj...hánytól hányig? - 4-6-ig. - kuncogtam. - Mikor tanuljak? Oké, maradok egyes mindenből! Feladom - jelentette ki. - Egyrészt nem vagy mindenből. Másrészt, ha ennyire nem megy, akkor gyere át ma! Tanulj velem - adtam ötletet. - Okés, nekem jó! - mosolygott. - Akkor goooo!!! - nevettem.
Együtt az egész út viccesebb volt. Míg ő az elektromos rollerével, addig én a biciklimmel hülyéskedtem egy kört. A legrosszabb az, hogy még az ijesztő nénik is ránk néztek, de minket ez se állított meg. Mentünk tovább, kiabálgatva.
*time skip* - Mit kérsz? - kínáltam meg otthon. - Limonádét, illetve valami sütit. - ásított egyet. - Brownie? - kérdem. - Tökéletes. - bólintott. - Habár kissé vicces, hogy a Felix fan - mutatott rám. - állandóan brownie-t készít meg eszik. - mutatott most a sütire.
Ezen nevettünk egyet. Majd belevetettük magunkat a tanulásba. A matekot sikerült a fejébe raknom, ellenben a fizikát azóta se értem, így azt egyikünk se tudja.
Utána, pedig együtt mentünk edzésre.
———————————————————————— Sziasztok! Mégegy rész, csak most ebből is! Remélem tetszett nektek ez a rész, várom a visszajelzéseket! Legyen fantasztikus napotok/estétek! ❤️
