Táncunk története - Sunghoon ff.

19. - Hát...szia SEOUL!!!

November 5.
14:21

Molliék kocsijának a dudája...na igen, az elég ijesztő. Engem rengetegszer megijesztett, persze ez aznap sem volt másképp.
Éppen a nyakláncomat vettem fel, amin egy lakat van, erre hirtelen egy nagyon hangos hangot hallok meg. Az ablakomon kinéztem, és a legjobb barátnőmet pillantottam meg. Hullámos haja szokásosan tökéletesen állt, a melegítő szettében pedig nagyban integetett nekem. Erre nevettem, illetve megráztam a fejemet. Hihetetlen egy nő!

A bőröndjeimet magam után húztam, plusz még 3 táskát is vittem, így egy kissé nehéz lett volna lejutnom a lépcsőn. Ám nővérem, illetve apukám azonnal rohantak, hogy segítsenek, hát igen, elkellett.
Gyorsan felkaptam fekete őszi-téli kabátomat, egy kötött, fehér sálat, a kényelmes Nike-mat, majd az ajtón kiléptem. A szüleim kikísértek, elköszöntek, anya sírt (szokásos), a nővérem is majdnem, pici tesóm meg nem igazán értette a helyzetet. Puszi mindenkinek, ölelések tömkelege, utána integetések. Nagyjából ennyi után a sötétkék kocsi hátuljához mentem, beraktam a cuccaimat, az utazóstáskámat pedig a hátamra vettem. Utolsó szia-szia, ezután el is indultunk.

Mollival végig izgultuk az autóutat a Liszt Ferenc reptérig. Mindenféléről beszéltünk, szegény anyukája alig tudott az útra figyelni.

Amikor megérkeztünk, a barátnőm is elköszönt édesanyjától, persze én is, aztán elkezdtünk drága tánccsoportunkat keresni. Na, hát ez nem volt egyszerű. Egészen addig, amíg Csengét meg nem pillantottuk. Vagyis nem is teljesen az alacsony lányt, hanem azt a hatalmas bőröndöt, ami mellette volt. Óriási volt tényleg!
Előtte az egyik szőke királynő (Bogi) állt. A lány a körmét nézegette valami oknál fogva. Elkezdett nézelődni, majd megállt a tekintete rajtunk. Biccentett egyet, mi pedig odamentünk. Köszöntünk nekik, ám a magasabbik lány nem volt túl kedves kedvében, elhessegetett hátrébb minket az épületbe, ahol meg rámutatott az egyik várakozósarokra.
Ott Alíz, Boró, illetve Vivi voltak. Azonnal integetni kezdtek, a legfiatalabbik a nyakamba ugrott, majd Molliéba is. Mi csak nevettünk rajta Alízzal, de a legjobb barátnőm tökre élvezi ha ezt csinálja a piciny szőke kontyos lány.

Gyorsan becsekkoltunk, bőröndjeinket is leadtuk. Közben Mira is megérkezett (elvileg késett a taxija), meg mindenki más, aki még hiányzott. A leglátványosabb ,,bevonulás" egyértelmű, hogy Lana és Diana voltak. A kínai csajszi ugrált össze-vissza. A francia csak a fejét rázva nevetett rajta. Nem értettem, hogy a feketehajú miért szökdécsel mindenfelé, de úgy voltam vele, hogy biztos csak az út miatt...nem csak amiatt... (spoileeeeer)

Pontosan 16:58-kor már a repülőn ültünk. Kaptunk egy kis csomagot, amiben mindenféle tisztasági cucc volt, meg párna, takaró. Tájékoztattak az étkezésekről minket, majd elfoglalhattuk helyeinket. Az út során volt lehetőségem Lilla mellé ülni. Le is csaptam a lehetőségre, amit Cinti nem igazán díjazott, ő szeretett volna. Ám beletörődött és végül Mira mellett lett. Molli beült Alízhoz, Lana+Di szokásosan együtt, persze a 2 legfiatalabb együtt, Bogi meg Csenge szintén, Dorina és Lora is egymás mellett.

Az emós lány, aki odavolt Jungwonért, kicsit se unatkozott egész úton. Állandóan filmeket akart velem nézni, még hajnali 2-kor is. Persze nem tudtam ellenállni, úgyhogy azt tettem, amit szeretett volna. Pár romantikus filmen bőgtünk egy sort, közben a többi ember hortyogott, vagy éppen ők is sírtak egy cuki filmen. Habár rajtunk kívül csak Molliék, illetve Lanaék választották e remek programot éjfél után. Na mindegy, lényeg a lényeg, hogy elvoltunk. Volt olyan is, hogy suttogva felelsz vagy merszeztünk, hallgattunk csomó soloist-ot a kedvéért, tanítgattam angolból (ez elég random program tudom, de azt mondta, hogy nem jó ebből a nyelvből, szóval tanítsam már meg, hát nehéz volt meg kell hagyni, főleg, hogy folyton-folyvást valaki beleásított vagy horkolt a mondataimba. Mindegy is.

Fények, nagyon sok fény. Rájöttem, hogy a lámpák oltódnak fel. Akkor Koreában már reggel volt, sőt... fél 11. A repülőnk ereszkedni kezdett. Lilla kicsit aggódott ezért megfogta a kezemet, habár nem bántam én se, még mindig félek a repülőktől, pedig ez már a 3. utazásom volt evvel a járművel.

Kész, vége. Leszállt a gép!!! Végre! Azt hittem soha nem lesz vége. Együtt, csoportosan, de lejutottunk. Mehetünk a cuccokért, remek.

12:35
Kemény 2 óra volt, míg az összes táskánkat beszereztük, ellenben megvan mind, szóval örülhetünk, jejjjj.
Megegyeztünk, hogy a szállásra megyünk, kicsit kipakolunk, utána pedig elmegyünk enni. Remek terv volt, mint már megszoktuk Mirától.

A szobák...azta. Ez egy hotelnek megfelelő építmény, de komolyan!!! Gyönyörű szép. 5 kettes és 1db hármas szoba volt. A hármasba azonnal tudtuk, hogy a picik meg Mira megy. Ez letudva. Én Mollival voltam, Cinti végre lehetett Lillával, a többiek pedig a repülőn való ülésrend szerint voltak.

Miután sikeresen mindenki kipakolt, együtt indultunk meg felfedezni Seoul egyik legnépszerűbb és leghíresebb kerületét, Hongde-t, aminek a szélén voltunk. Nagyon izgatottak voltunk, persze nem meglepően. A legnagyobb álmunk volt ide eljutni!

13:46
Az étterem megtalálva! Nagy nehezen, de találtunk egy picike ramen-ező helyet, amely az akkori éneinknek tökéletes volt.
Én egy sima csirkéset ettem, a legunalmasabbat, ellenben nem volt kedvem valami nagyon új és izgalmas íz kipróbálni. Úgy voltam vele, hogy egy egyszerű is tud fantasztikus lenni, na nem is csalódtam magamban, csodálatos volt.

Ezután az ebéd után jött az ötletelés. Mi legyen most? Na arra jutottunk, hogy este megnézzük a N-tower-t. Viszont abban nem voltunk előrébb, hogy délután mit kezdjük magunkkal. Volt, aki pihenni akart, volt, aki járkálni mindenfelé, meg voltam pl. én, akinek tök mindegy. Na, úgy döntöttünk, hogy keresünk egy tökéletes programot. Na, ekkor ugrott be, menjünk a Koreai Nemzeti Múzeum-ba. Ezt az ötletet mindenki elfogadta. Ugyan ez is 1 óra busz útra van, de mivel még kora délután volt, simán belefért, és persze nem is bántuk meg.

17:32
Végeztünk a múzeummal, gyönyörű volt, eszméletlenül.
Azután a toronyba mentünk. Mindenkinél telefon, a kicsiknél Instax is, egy nagyon szép pasztellila színben.

Mikor nagy nehezen megérkeztünk, szó szerint repdestünk az örömben, majd felmentünk az épület tetejére. Az a látvány, ami  azonnal elvakított. Kivilágított dolgok mindenhol, mosolygó emberek, felhőkarcolók miden felé...na itt szerettem bele Seoul-ba.

————————————————————————
Halii!
Végre kész lett ez a rész!!! Innentől lesz nagyon izgi a könyv! Remélem tetszett e részecske, kommentekben nyugodtan írjátok meg a véleményeteket! ^^

Legyen élményekkel dús napotok/estétek! <3