Táncunk története - Sunghoon ff.

9. - Az új fiú

(Írói megjegyzés: ez az egyik kedvenc képem Hoonie-ról)

-Vacsora! - szólt a barátnőm anyukája.
- MEGYÜNK! - ordítottuk vissza Mollival. Együtt pedig beszaladtunk a konyhába.

Leültem az egyik székre, mellettem a barna, hullámos hajú csoda ült, szemben vele az édesanyja, aki éppen szedett nekünk a fantasztikusan kinéző lasagne-ból.

Gyorsan magamba tömtem, majd elkezdtem gondolkodni. Hogy fogok hazajutni? Sétálva, illetve villamossal csomó idő lesz. De nem kérhetem meg Anitát se, hogy vigyen el, mert az illetlenség lenne. Úgyhogy inkább csöndben maradok.
- Egyébként - szólalt meg az anyuka. - Hazavigyelek?
- Megköszönném - válaszoltam zavaromban.
- Akkor indulás! - állt fel Molli.

A szép, szürke BMW-be beültem, a barátnőm mellé.
Eléggé izgatott voltam, mivel 2 hét múlva európai-forduló volt. Mindannyian, mind a tizenhárman izgulunk a lányokkal, hiszen eddig még csak Lana volt Párizsban, bár ez nem meglepő. Havonta megy általában, a rokonai miatt.

*Szeptember 13. - másnap reggel*
Jó reggelt? Azt hiszem. Így 5:40-kor minden ez a reggel, csak jó nem. Na mindegy is, go enni!!! Pontosabban inni, mert éppen diétáztam. Vagyis próbálkoztam. Így is elég kínosnak éreztem, hogy az országos fordulón látszott a hasam, mivel a pólóm felhúzódott nagy szerencsémre. Tudniillik nem voltam hajszálvékony, mint például Molli vagy Lora. Volt egy kisebb hasam, a lábaimon is volt egy kis felesleg, akár csak a karjaimon. Szóval azon voltam, hogy ezen változtassak.

*time skip*
Egy ásítással beléptem a suli kapuján. A portásnő rám nézett, még mosolygott is, mint minden egyes napon és persze az összes diákra. Köszöntem neki, mire ő is nekem.
Nagy ,,vidámsággal" neki vágtam a 2 emelet megmászásának. Míg az évfolyamtársaim, főleg az a-sok elsuhantak mellettem kiröhögve, addig valaki mögöttem jött fel. Amikor meghallottam, hogy valaki ment fel megijedtem, hiszen elég hirtelen pillanatban tette azt. Gyorsan hátrapillantottam ki az, nagy meglepetésemre egy kedves, illetve egy nem túlságosan jófej embert láttam.

Milánt, meg Bencét. Utóbbi integetett is, remek.
- Szia Hanna! - ugrált fel a lépcsőn mellém.
- Megköszönném, ha most nem fárasztanál - köszöntöttem én is. Fő az őszinteség!
- Beszélhetünk? - szólalt meg a másik fiú.
- Velem? - kérdeztem vissza, miközben fel is értünk.
- Aham! - mondta halkan.
- Hallgatlak - néztem rá mosolyogva.
- Bemész? - biccentett a harmadik személynek.
- Jaa...persze - intett, aztán bebattyogott a terembe.
- Szóval... - kezdte el. Kissé féltem, hogy mi a baj, ezért felé intéztem egy bátorító pillantást. - Azt hiszem még múlt héten egyszer véletlenül megbotlottunk ketten, én pedig rád kiabáltam, hogy miért nem álltál fel azonnal. Sajnálom, tudom félsz a hirtelen dolgoktól. Gondolom lesokkolt a helyzet, hidd el engem is - vigyorodott el magában, egy nagyon cuki mosollyal az arcán.
- Semmi baj, én is hibás vagyok - válaszoltam. Közben megnéztem milyen szettje van ma. Egy egyszerű fekete póló meg egy melegítőnadrág, a szokásos Adidas cipőjével. Mindig így öltözik, nem viszi túlzásba, habár nem is kell.

Miközben ezen gondolkodtam, a csengő megcsörrent.
- TEREMBE MINDENKI! - kiabált az egyik ügyeletes tanár. Egymásra néztünk Milánnal, majd együtt bementünk. Erre kaptunk Bence haverjától pár mondatot, pl. ,,Nézd már, a 2 stréber összejött!" ,,Nem hiszem el, ez nevetséges" ,,Húúú" ,,Éljen az ifjú pár!". Ezen röhögtek, Milán a fejét megrázta, utána leült mellém, a helyére.

Mollinak hátraintettem, válaszképpen a szemöldökét húzogatta, és Milán felé mutogatott. Kuncogtam rajta kicsit, aztán visszafordultam. Biológiával kezdtünk, ahjjj.

*time skip*
Végre vége lett, habár élveztem. Az egyetlen ok, hogy élveztem az az, hogy páros feladat volt. A padtársunk volt a párunk, elmondhatatlanul boldog voltam. Sajnos otthon hagyta a könyvét, ezért mindkettőnknek egyből kellett nézni, ami borzasztó cuki volt. A fejünk néha pár centiméterre volt csak. Olyan piros lehettem, mint egy paradicsom, mert többször rám vigyorgott (avval az aranyos babaarcával), ami miatt még inkább zavarba jöttem.

A szünetre Mollival mentem le, aki végig valami új fiúról beszélt, nagyon izgalmas téma volt. Egészen addig ameddig annyira rá figyeltem, hogy éppen őt is bámultam, na ebből lett az, hogy neki mentem telibe valakinek.
Nagyon megijedtem, csomót pislogtam, hogy magamhoz térjek.
- Bocsi, nagyon. Segítenél? - kérdezte a srác.
- Természetesen igen. Miben kéne? - mosolyogtam rá. Haja szőke volt, tincsei a homlokába lógtak. Az arca alapján ázsiai, talán kínai, de ettől függetlenül remekül nézett ki. Az akcentusa nem hallatszik, tökéletesen beszél magyarul.
- Új vagyok és ömm...Mark a nevem - nyújtotta a kezét. Én megismételtem tettét, kezet ráztunk. - Egy tizedikes lányt keresek...Nagy Hanna a neve! - pislogott nagyokat. Ebből arra következtettem, hogy fél. Emiatt rámosolyogtam, majd szólásra nyitottam a számat.
- Akkor jó tippelő vagy, mert én vagyok Hanna - nevettem.
- Nagyon örülök - biccentett egyet.
- Miben segíthetek még? - néztem a szemébe.
- Azt mondták téged keresselek, majd te körbevezetsz majd a suliban... - bizonytalanodott el.
- 10.b-be fogsz járni? Vagy 10.a? Esetleg 10.c? - soroltam az osztályokat.
- Elvileg a b-be. - hajtotta le a fejét.
- Én is oda járok, szóval szerintem gyere velem.
- Legyen. - jött utánam.
- De miért ,,lógtad" el az első órát? - kérdeztem a folyósón sétálva. Egyébként Molli valahova eltűnt mellőlem.
- Az igazgatóval beszéltem - válaszolt. Nem volt  túl beszédes, ahogy észrevettem.
- Értem. Gyere, mindjárt ott vagyunk - pillantottam hátra. De megállt. A folyosó közepén. - Mi a baj?
- Félek, hogy piszkálni fognak, mert kínai vagyok - nézte a padlót, mintha olyan érdekes lenne.
- Naaa!!! Gyereee!!! Ha más nem, akkor Molli és én leszek a legjobb barátaid!! Mi úgyis odavagyunk a kpop-ért, meg minden ázsiai cuccért!
- Komolyan? - bámult engem nagy szemekkel.
- Aham...indulás! - fogtam meg a csuklóját, majd elkezdtem magam után húzni. Annyira nem kellett, egy idő után jött ő magától is.

Az ajtó előtt megálltunk. Rá pillantottam magabiztosan, ő erre egy mosollyal válaszolt. Az osztályfőnök ekkor megjelent mögötte.
- Hanna?...és maga? - pislogott nagyokat a tanár úr.
- Ő itt az új osztálytársunk, Mark. Az igazgató küldte ide. - engedtem el a srác csuklóját.
- Jajjj...már emlékszem. Üdvözöllek! Molnár Róbert vagyok, Robi bácsi!
- Jó napot kívánok! Wang Mark a nevem! - hajolt meg kicsit.
- Gyertek be! - szólt a tanár. - Osztály felállni! - léptünk be a terembe.
- LETT EGY KÍNAINK!!! EZT NÉZD MOLLI!!! A KÍNA FANOK RÁTALÁLNAK EGY KÍNAI FIÚRA!!! MILYEN ROMANTIKUS, NEM BENCE? - röhögött nagyon hangosan az említett haverja. Mark kezét megszorítom, hogy nyugodjon le, semmi gond.
- Ja... - válaszolt halkan a matek padtársam.
- Akkor most, hogy maguk is kinevették magukat, kezdhetjük az osztályfőnöki órát. - mindenki leült, az ofő is. - Mutatkozz be kérlek! - nézett az új osztálytársunk felé, aki még mindig állt a tanár mellett, hiszen nincs ülőhely.
- Wang Mark a nevem, kérlek Mark-nak hívjatok, ne kínainak, mint azt te tetted! - mutatott arra a srácra, aki beszólt neki. Mosolyogtam egyet újdonsült osztálytársunkra, ki ezt viszonozta.
- Mivel nincs ülőhely, legyen az, hogy Hanna középre ül, te pedig Mark oda mellé. A jobb oldalra. Úgy! - jaj jaj!!! Ennél rosszabb nem is lehet!!! 2 helyes fiú között ülök. Az egyik a crushom, a másik pedig az új, baromi cuki kínai srác, akinek, ahogy látom szimpi vagyok...

————————————————————————
Haliiii!!!
Új rész, új év, új lehetőségek (?), újrakezdések stb.
Ebből azt akartam kihozni, hogy boldog új évet!!!

Remélem tetszett ez a rész és felkeltette a kíváncsiságotokat. Tudom, nem teljesen illik bele ebbe a koncepcióba, az az egy Sunghoon ff.-be, de azért remélem tetszeni fog ez a ,,részlet".
Ha tetszett, akkor a kommenteknek/csillagoknak mindig örülök.

Most pedig megragadnám az alkalmat, hogy megköszönhessem a 200 olvasást ezen a könyvemen, a másikon (az ILWR-trilógia 1. részén) az 500-at. Nagyon sokat számítanak nekem ezek a számok, hiszen amikor elkezdtem ezeket írni, azt hittem maximum 40-50 olvasásom. Ehhez képest ezek nagy számok, amiket nagyon köszönök!
A rendszeres olvasóknak is köszönök mindent, csodálatosak vagytok! <333

Nagyon szép új évet kívánok nektek.
És persze nem hagynám ki a szokásos lezárást, az az...

Legyen eszméletlen napotok/estétek! ❤️