Október 3.
Aznap már visszarázódtunk Mollival. Az egész 24 óra egyszerűnek bizonyult, egészen délután háromig. Több, mint három-négy óra tánc, ez minden hétköznap. Kemény, mi? Hát igen.
Mind a tizenhárman, meg persze Mira is, teljesen lefáradtunk. Alig tudtunk néha megmozdulni. Sajna, ha valaki kijut egy világbajnokságra, na azért meg kell küzdeni.1 hónapunk volt, november 7-én Seoul-ban kellett lennünk. Az egész nagyon szürreális volt, hiszen az átlagos heti 2-3 edzés, amik általában kettő órásak voltak...ezzel szemben jelenleg minden hétköznap 3-4 óra. Nagy változás.
Annyi tánc kellett, hogy annyira lesokkoltam elsőre, hogy majdnem elestem.
Ezektől a bandáktól jó sok zene. Habár lesz 1 hónapunk (vagy több, nem tudjuk pontosan) szóval nem kell aggódnunk. Ezen kívül ugye a solo-k, meg lesz valami meglepetés. Na, éppen ezért izgultunk, mi lesz vajon? Féltem.*gondolatmenet vége; suli kapujában utolsó óra után, 13:58*
Molli mellettem ácsorgott, valami a-s lányról beszélt. Nem igazán értettem, inkább ráhagytam. Körbenéztem inkább az udvaron, melyen minden osztály próbált hamarabb kiérni az iskolából, ezen versenyeztek.
Megráztam a fejem, majd megpillantottam Milánt. A barna haját a szél mindenfelé fújta, amin nevetgélt. Majd megjelentek előtte a kilencedikes lányok, akikkel együtt van a suliújságnál. Egyikük Bence exe, a másik csak nyomult a fiúra, a harmadik pedig csak ment velük. A neveik sorrendben: Alexa, Lotti és Emília. Nem bírom egyiket se nagyon, ellenben legjobb barátnőm egész jóban van Emivel és Lexivel, ahogy ő hívja őket.Inkább visszafordultam Mollihoz, aki éppen a haját igazgatta, aztán megragadta a karomat, majd elkezdett húzni hazafele. Nekem hazafele, neki az a másik oldal. Mindegy ráhagytam, de azért egy amolyan ,,siessünk, mert elkésünk táncról!" nézéssel megajándékoztam.
*edzés*
Aznap délután csak fiúbandák voltak, szóval egyszerre kellett Jiminnek, Yeonjunnak, Felixnek, Sunghoonnak, S.Coupsnak, Yoshinak, Kainak és Chenle-nek lennem. E 8 ember személyisége egytől-egyig különböző, de ez így jó. Mind a nyolcan fantasztikus emberek, akik mindent megtennének a fanokért, meg a bandájukért, amiben benne vannak.Amúgy mindegyikőjük annyira más, egyben ugyanolyan. Ez furcsa megfigyelés, ellenben igaz.Éppen a 0X1=LOVESONG ment a Tomorrow X Together-től, mi pedig csináltuk a koreográfiát megállás nélkül. Ekkor jöttem rá, hogy ennek a dalnak mi is a jelentése talán igazából. Eddig azt hittem, hogy egy szerelmes dal, amiben az éneklő az ,,áldozat". De nem ez a valóság. Ő nem áldozat, hanem inkább megáldott, hogy lehet egy olyan szerelme, akiről énekel. Hiszen ez a zene erről szól, hogy küzd az énekes, de ha csak egy pillanatnyi szemezésük is van, ő már szerencsésnek érezheti magát. Sok embernek nincs ilyen személy az életében, pont ezért már az is szerencsés, akinek egy kiszemeltje van.
Miután ezt letárgyaltam magamban, eldöntöttem, hogy ha Milán ennyit ér nekem, akkor többet kellene érte tennem. Ellenben ott volt nekem Sunghoon, álmaim fiúja, aki a szőke vagy éppen fekete, vagy harmadik opcióként barna hajával hasít a koncerteken. Választani tud valaki? Nem hinném...
————————————————————————
Haliii!!
Először is bocsi, hogy rövid rész lett, de most ennyit tudtam csak kihozni magamból, remélem nem baj!Felvételit íróknak nagyon gratu, még ha nem is lett a legjobb! Higgyetek magatokban, sikerülni fog, hogy felvegyenek oda, ahova szeretnétek!
Legyen slaaaayyy napotok/estétek! <333
ESTÁS LEYENDO
Táncunk története - Sunghoon ff.
Fanfic~Egy átlagos lány vagyok, az az Nagy Hanna. 4 legfontosabb dolog az életemben: a családom, a legjobb barátnőm-Molli, a tánc és egyértelmű, hogy a leghelyesebb egyben a legcukibb srác a világon...Park Sunghoon. **************************************...