Táncunk története - Sunghoon ff.

24. - A szerelem kezdete

(Ebbe a képbe szerelmes vagyok!!!!)

November 20.
E szép vasárnap életem legszebb pillanata. De talán kezdjük az elején!

9:13
Akkor keltem, később, mint általában. Molli az éjjeli szekrényére ragasztott POST IT!-ből kitaláltam hol van, mivel rá volt írva. ,,Jake elhívott kávézni, majd érkezek! <3". Na köszi kedves barátnőm - gondoltam magamban. Unatkozva Lana szobája felé vettem az irányt. A lány az ágyában ülve sms-ezett valakivel. Úgy voltam vele, hogy valószínűleg Sunoo az a bizonyos, akivel üzengetett, hiszen Hoonie megemlítette a kis rókának, hogy a francia lany érdeklődik iránta. Ám hirtelen észrevette, hogy ott voltam. Megrázta a fejét szomorúan, nem tudtam megállapítani, hogy mi is a baj.

- Di már megint csak azt mondta, hogy van egy dolga. De vajon kivel?? - aggódott össze-vissza.
- Nyugodj le! Majd rájövünk, kiderítjük! - mosolyogtam rá a fiatalabbra.
- Rendben Unnie! - ölelt meg. Szegény elég félős volt.

Ezek után Cinti és Lilla szobájához mentem. Az emó lány még jobban feketében volt, mint általában. Jungwon megbántotta, de ha egyszer Jay-t szereti...ennek a szobatársa, a lórajongó pedig éjjel-nappal Nishimurával chatelt. Nagyon elvolt. Úgy voltam vele, hogy nem érdemes zavarni egyiket se, szóval mentem a következő helyiségbe. Dorina+Lora rezidenciájához.

- Hol a hajgumim? - hisztizett a jobbik táncos.
- Hee-vel találkozol? - kérdezte a másik.
- Ja. Amúgy nem azt mondtad, hogy mész le táncolni?
- De! Köszi Lori, hogy emlékeztetsz! Amúgy az éjjeli szekrényedben van egy könyv és amellett van a kedvenc hajgumid!
- Életmentő!

Ezután inkább a picikhez mentem, akikkel meglepő módon nem volt ott a legidősebb. Elég nagy újdonságnak számított ez, hiszen mindig ott volt velük. Azonnal meg is kérdeztem a 2 legfiatalabbat, hogy hova tűnt a 3. lány.
- Alíz?
- Fogalmunk sincs - mondta szomorúan Vivi.
- Azt említette, hogy elmegy egy emberhez, és majd jön, ennyi - mesélte Boróka.
- Nekem sincsen semmi ötletem, hogy hova mehetett. Mindegy, sétálok kicsit! Legyetek jók! - köszöntem el tőlük, miközben távoztam a szobából.
- Hali - integettek.

Mindenki eltűnt? Ezek szerint igen.
Fejemen azonnal ott volt a fejhallgatóm, amiben a szokásos műsorlistám ment, éppen a Don't Wanna Cry a Seventeen-től. Ez egy gyönyörű dal, amin mindenkinek kötelező bőgnie, még ha az is a címe, hogy ,,Nem szeretnék sírni". Miközben a szállásról kiléptem, a telefonom megrezzent.

Hoonie
Beszélgetni szeretnék veled!
Kijössz a táncépülethez?

Én
Persze, pont sétálni szerettem volna! ^^

Hoonie
Várlak Hanna!

E kis beszélgetés után a kért helyre mentem. A szívem a torkomban dobogott szokásosan, mint minden egyes találkozásunknál Sunghoonnal. Az a fiú nagyon édes, vicces, nagylelkű, egyszerűen csak tökéletes.

- Szia Hanna! - köszönt integetve az Ice Prince.
- Hello! A program ugyanaz? - kérdeztem vigyorogva.
- Beszélgetés? - mondta ki annak a tevékenységnek nevét, amit mindig csináltunk. Egyszerre bólintottunk rá, szóval a válasz igen volt. - Hogy vagy? Mikor lesz a solod?
- Kifejezetten jól, és te? Amúgy 2 nap múlva!
- Én is megvagyok. A No Problem lesz a dalod, igaz?
- Aham! Nagyon izgatott vagyok, Felix része még nem tökéletes!
- Biztos menni fog, ügyi vagy! - mosolygott a világ legcukibb mosolyával.
- Köszi - jöttem zavarba. Valószínűleg az arcom felvette a pirosas színt.
- Kicsit paradicsom színű vagy! - nevetett.
- Ez nem is igaz - vágtam be a durcimat, de annyira nem sikerült így elröhögtem magamat.
- Engem nem vágsz át! Amúgy amiről beszélni szerettem volna, az az, hogy... - elakadt. Ránéztem rögtön, szemeiben aggodalmat láttam, megijedtem.
- Mi a baj, Hoonie? - kérdeztem tőle félve.
- Csak...mondtad, hogy régebben tetszettem...
- Igen!
- De ez tényleg, hogy csak régen volt? Most már nem?
- Ez kicsit random kérdés, de nem tudom a választ. Igazából kicsit kínos veled lenni emiatt... - ezt minek mondtam? Istenem, Hanna!!!!
- Oh, értem - motyogta, ahogy láttam kicsit szomorkásan.
- Hoonie...mondd el, amit eredetileg szerettél volna! - parancsoltam rá.
- De félek a reakciódtól!
- Kérlek szépen - vágtam bociszemet. Evvel meggyőztem.
- Oké, akkor muszáj leszek kimondani! - hajtotta le a fejét. - Baromira bírlak! Amikor megláttalak, szó szerint elájultam! Tetszel vagy, hogy is mondjam...SZERETLEK! - kiabálta el a végét.
- Ko-ko-KOMOLYAN??? - lepődtem meg, szintén ordítva.
- SZERINTED HAZUDOK? - vett egy óriási lélegzetet. - Azt hittem már semmit nem érzel irántam, ezért kérdeztem rá!
- Még jó, hogy én is oda vagyok érted! Azért nem mondtam, mert úgy kínos lett volna! - vallottam be.
- Tényleg? - nézett a szemembe mélyen.
- Igen! - bólintottam. Egy pillanat után már nem volt köztünk fél méter se. Mondjuk 1 deciméter sem, sőt 1 centi- vagy miliméter sem.

Ajkai édesek voltak, akárcsak egy nyalóka, leginkább epresre hasonlított. Csak élveztük, úgy voltunk vele, hogy mindkettőnknek ez az az 1. csók, amit önszántunkból tettünk. Csodás érzés volt. Kezei derekamon voltak, én pipiskedve álltam, szegényemnek még így is le kellett hajolni, hát alacsony voltam mindig is.

- Most...mi együtt vagyunk? - emeltem fel a fejemet a Park fiú felé, az az fölfelé.
- Hmm, várj gondolkozok...igen - mondta volna magabiztosan, de elkuncogta, miért ilyen édes??? 

- A solod érdekel! - szólalt meg hirtelen, miközben hazakísért. Keze az enyémet fogta, puha és sima ujjai rákulcsolták magukat a tenyeremre, ilyen remek érzést??!!
- Nem lesz semmi extra! Amúgy utólag nem is tudom, hogy miért kollaborációt választottam, de most már mindegy!
- Legalább különleges lesz! - mosolygott rám. Buksimat a vállára döntöm, karjai a hátamat simogatták. Bárcsak mindegyik fiú így bánt volna velem...

————————————————————————
Halihó!
Végre kész ez a rész! Nem akarok hazudni, de egy jó ideje ezt írom már! Remélem tetszett nektek! ^^

Most pedig megragadnám az alkalmat egy kérdés miatt, amit szeretnék feltenni! Szeretnétek egy külön könyvet a többi lányra (szerelmi élet+magánélet stb.), vagy ebbe tömörítsem bele, harmadik opcióként pedig, ne is legyen benne? Eredetileg a 2.-kat csináltam volna, de szeretném a ti véleményeteket kikérni!

Ezután pedig köszöntet szeretnék mondani a 800 olvasónak ezen a könyvemen, az ILWR 1. részén pedig a 900-at! Szuper Bagettek vagytok!

Negyedik dologként emlékeztetni szeretnélek titeket, hogy új könyvem lesz, amit márciusban fogok írni, ez a 30 napos kpop dal kihívás, remélem tetszeni fog nektek!

Most már tényleg vége! 😂
Legyetek jók, Bagettek!

Legyen szupi napotok/estétek! <33