Hirtelen csend telepedtett a házra. A káosz abbamaradt.
Mindenki egyszerre fordult a konyhaablak felé.
Az emebereket felváltotta valami nem is tudom mi.
- Ejjha- szólalt meg Kemál - ennek aztán a fele se tréfa.
Ezzel a mondattal beviharzott a fürdőszobába.
Hirtelen mindenkit megcsappott valami. Kemálnak úgy tűnik betett a cipó. Na mindegy.
Mindenki( kivéve ugye Kemált) az udvarra ment, hogy megfigyelje a furcsa csapadékot.
Mi volt az? Eső.
Tudni illik arrafelé ez nem volt jellemző.
- Hát ez miféle boszorkányság- nézett mérgesen Tibi Magdira.
- Jajj Tibikém, te most boszorkánysággal vádolsz engem?- kérdezte Magdi, miközben lassan háta mögé rejtette gyanús seprűjét. Hogy került oda? Ne tőlem kérdezd.
A seprűnek nem tetszett hogy szégyellték, így fogta magát és fejbe koppintotta a gyanús idős nőt.
Magdi úgy hullott a földre mintha a gravitáció nem létezne. Vagyis úgyis mondhatnám, hogy sehogy.
A seprű szörnyű vétkét belátva fogta magát és ketté tört. Magyarra lefordítva tehát, öngyilkos lett.
Mindenki meglepetésére Magdi nem búslakodott. Elővette az olvasó szemüvegét és a telefonját hogy új seprűt rendeljen az e-bayről.
Eszmeralda kíváncsian mellé állt.
- Mennyibe fáj egy ilyen husáng?- kérdezte Eszmi.
Magdi válaszra nyitotta száját, de a mondatot soha nem tudta befejezni. Sőt, még elkezdeni se.
A "husáng" ugyanis feltámadt egy utolsó pillanatra és uuugy fejbe cseszte Magdit, még a gravitáció is működésbe lépett.
Miközben Magdi elindult a fehér fény felé Kemál kilépett a fürdőből.
