/5/

55 3 0
                                    

Jimin:

-YOONGI SEGÍTS!-ordítottam torkom szakadtából keservesen sírva.

Észrevett.Meg fog menteni!
-
Éreztem az aggódást,dühöt ami a fiú testéből áradt,de nekem még így is megnyugtató volt a meleg,védelmező ölelése.


Yoongi:

Éppen énekről sétáltunk a fiúkkal egy elhagyatott folyosón mert valamit elakarnak nekem mondani.Egy segélykérő sikításra lettem figyelmes.A hang felé fordítottam fejem.Lesokkolódtam.Egy undorító fiú akit megvertünk,a falhoz nyomva Jimint,fogdossa mindenhol szegényt,miközben sír Chim.
Amint feleszméltem a sokkból rohantam a kétségbeesett fiúhoz.Lelöktem és püfölni kezdtem arcát.

-Nem volt elég a tegnapi dolog?Hm?Úgy látszik a szolgáidnak azzal a kevés kis eszükkel is feltudták fogni,hogy miért is csináltam ezt!-ordítottam rá

Ő se adta magát,lerántott magáról,s belerúgott a bordámba.Én fájdalmasan felnyögtem.Ez ment,még jó pár ütéssel ajándékozta meg az oldalam. Jött megint az ütés de most az arcomra kaptam.Megéreztem a számban a fémes ízt.Nam is végre megmozdult,s elvitték azt a pszichopatát.Jimin letérdelt összegörnyedt testem mellé,s úgy sírt tovább.Fölkecmeregtem magam ülő pozícióba, és megnéztem közelebbről is a fiút,hogy nem esett e semmi baja.

-Jól vagy?-kérdeztem arcára simítva,hozzám bújva válaszolt
-Mostmár igen!-mosolyodott el
-Mostantól mindenhova is veled megyek!
-Még a vécére is el mész velem?-nevetett
-Még oda is!-viszonoztam gesztusát
-Köszönöm!Nélküled már rég megerőszakolt volna...
-Persze,hogy segítettem!Különben is börtönbe lenne a helye!
-Yoongi!
-Igen.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze
-Ami a sze...vagyis felejts el amit mondtam!-lett kétségbeesett.A szemem miatt kérdezte meg ez nyílván való volt de én még nem tudtam volna rá válaszolni...-Még maradhatunk így egy kicsit?-suttogta
-Ameddig csak akarsz!-öleltem szorosabban


Már vagy 15 perce így vagyunk és már kezd sötétedni és az idő se olyan hű,de meleg.Ideje felkelteni szegényt.

-Jimin!Gyere,hazakísérlek!
-Hmm..-azt se tudja hol van,cuki
-Föl kéne kelni,de ahhoz a te segítséged is kell!
-Hmm.
-Mindig így fogsz válaszolni?
-Hmm-megőrjít!
-Az szuper lesz!Legalább elmondod a lakcímed?
-Hmmmm.
-Akkor hozzám megyünk,úgy is péntek van jeeej!

Fölvettem az ölembe a fiút,s úgy mentem az autómhoz.Óvatosan az  anyós ülésre ültettem és én is beszálltam.A hazafelé vezető út csöndben telt mert Jimin aludt.Yoongi te egy olyan genius vagy...Nehezen,de kinyitottam az ajtót  Chimmel a kezemben.Letettem a kanapéra és a konyhába mentem egy pohár vízért.Visszamentem ahol a fiú tartózkodik és csodálkozva néztem rá mert ébren ült a kanapén.

-Hát te?Nem úgy volt,hogy alszol?-húztam fel az egyik  szemöldököm.
-Eddig sem aludtam,csak kiváncsi voltam,hogy mit reagálsz ilyenkor.-mosolygott rám
-Én meg ott igyekeztem,nehogy felkelj!Azt hittem,hogy ennyire megrázott a dolog!De neem,te csak kíváncsi voltál,mit csinálok!-eszem megáll,most haragszom Chimre...

Begyógyult sebek-Yoonmin-BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now