Begyógyult sebek-Yoonmin-BEFEJEZETT

/7/

Yoongi:

Én ettől féltem...Nem akartam,hogy Jimin is sajnáljon.Én csak normálisan akarok élni.

Hálás vagyok a szőke hajúnak,hogy meglátta bennem a jót ,nem csak a rosszat.De ez mind semmit sem ér,ha én nem fogadom el ,hogy ilyen vagyok...

Én próbáltam,de nagyon nem kimutatni mennyire is felzaklat ez az egész.Hiába,elsírtam magam Jimin ölében.És csak sírtam,szipogtam.A fiú eközben a hátamat vagy a hajamat simogatta.Még a fülembe is suttogott nyugtató,vicces dolgokat.Élveztem.Élveztem,hogy a barátaim,családomon kívül ,valaki elfogad úgy ahogy vagyok.Nem szeretem az öleléseket,de Jiminé megnyugtatott.Lassan eltoltam magamtól és a szemeibe néztem.A tettemre ismét elpirult,megszakítva a szemkontaktust.

-Köszönök mindent!-törölte le utolsó könnycseppjeimet
-Ne köszönd!A barátok ezt csinálják!-Nevette el magát,s szemei félhold alakúra formálódtak.

Csak barátok...

-Egyébként már elég sötét van odakinn tehát elvisznek majd kocsival!-Mentem inni egy pohár vizet
-De nem szükséges!Nem akarok a terhére lenni!
-Dehogy vagy a terhemre!A barátok segítenek egymásnak nem?És biztos,hogy nem foglak ilyen sötétben haza engedni.Még az kéne,hogy valami berúgott csöves elraboljon!-jajj de pasi egy ember lettem
-Dehogy rabolnának el engem!Én megvédeném magam a csodás box tehetségemmel!-nagyzolt
-Aha persze!-borzoltam össze a-már így is kócos-haját
-Naa,de tényleg tudook!-mellkasa elé tartotta a két összekulcsolt karjait.
-Jó nem vitatkozok veled!Végén még megütsz!Inkább haza kísérlek!

Ezután fölvettük a kabátunkat mert már a téli időjárás is beköszöntött.Beültünk a kocsimba,s mentünk egyenesen Chim házához.Egy piros lámpánál oldalra néztem,hogy megcsodálhassam a mellettem ülő arcát.Csak egy pillanat volt az egész de én imádtam.

Leparkoltam a ház előtt és újra megismételtem azt a dolgot amit még a lámpánál csináltam.Kérdően,de egyre pirosabban rám nézett.

-Miért nézel ennyire?Nem vagyok én olyan szép ,hogy nézzenek az emberek.-az utolsó mondatot elengedtem,nem akartam vele foglalkozni
-Talán nem szabad a barátomat néznem?-emeltem föl egyik szemöldököm

Még pirosabb lett a fiúnak az arca és az sem segített a dolgon,hogy a barátom az két értelmű...hehe

-Ne-Nem én l-lehet csak...öhmm...-és még pirosabb lett szegénynek az arca-Jó felejtjük el a dolgot majd holnap írok!

Aztán el is hagyta az autómat.Én csak magamban nevetve a történteken vezettem haza.