You Are My Sowlmate!

2.rész

Lihegve értem be az öltözőbe, majd a szokásos padra, a szokásos helyemre ültem s a kulacsom tartalmát vedeltem.
Vége a meccsnek. Bokuto-san miután visszatért a sértődött hangulatából, a következő meccsen sorba szerezte a pontokat s nemhogy az ellenség, még mi sem tudtuk nyomon követni. Bámulatos mire képes! És azok a csatakiáltások az érdes hangján, ahogy rá gondolok, azonnal érzem azt a bizsergést, amit...

-Akaashi! -...amit csak ő képes kiváltani belőlem. -AKAASHI! -hatalmas lendülettel lépett az öltözőbe.

-Bokuto-san. -nagyot sóhajtott, majd leült elém a földre. -Valami gond van, Bokuto-san?

-Mostmár semmi. -fogta s átkarolta a lábam, amit én elkerekedett szemekkel fogadtam. -Wow Akaashi! Milyen izmos a lábad! -bújt oda hozzá. A csapat többi tagja furcsa tekintettel néztek ránk, majd mit sem törődve velünk, folytatták a pakolászást és öltözést.

-Bokuto-san. Öltöznünk kéne!

-Akaashi! Ne légy ennyire távolságtartó! -siránkozott. Távolságtartó? Hagyom, hogy itt ülj a lábaim közt és még távolságtartónak nevezel?

-Hihetetlen mennyire gyerekes vagy. -ittam bele unott arccal a kulacsomba. Amint elvettem a kulacsot a számtól, Bokuto arcával találtam szembe magam. A fejét az ölembe hajtotta s alulról nézett rám. Hatalmas szemei még nagyobbnak tűntek s attól féltem, hogy az a csodálatos, rejtélyes csillogás a tekintetében el nyel engem. Csak nézett és nézett, míg meg nem kérdeztem a tekintetemmel, hogy miért bámul. Lassan elvette a tekintetét s a fejét is az ölemből. Én tovább néztem tincseit. A tenyerem bizseregni kezdett s olyan erősen tekintettem szálkás, szúrósnak tűnő hajára, majdhogy lyukat égedtem a fejébe.

Biztos nem bánná, ha beletúrnék, hisz ő is olyan bújós és közvetlen felém. Biztos nem értené félre.

Mire a gondolatok végig futottak az agyamban, a kezem már cselekedett.
Amint ráhelyeztem a kezem, azonnal az fogadott, hogy a haja túl puha és egyátalán nem ilyennek képzeltem el.
Beletúrtam, de csak egy kicsit, mégis éreztem, hogy Bokuto megrezzent s egy szemrebbenés alatt, azonnal felugrott.

-Öltöznöm kéne és neked is Akaashi! -s azonnal hátat fordított. Lesokkoltam, ennyire kellemetlenül érte, hogy közeledem? Egyátalán miért közeledtem?