You Are My Sowlmate!

19.rész

Ellökött az ágyon, majd felém mászott. A derekamra ült s a számra tapasztotta sajátját. Nyelvével megint megfolytani próbált, de most felvettem vele a harcot és éreztem, hogy ezzel mégjobban beindítom. A kezével a lábomat markolta, majd nyelvével úgy csúszott ki a számból, olyan gyengéden, hogy az egész testem beleremegett.

-Imádom a lábad! Annyira...-majd felmordult. Morgott, sosem hallottam még ilyennek. Rájöttem miért van sötét tekintete, a felismerés rendesen pofon vágott. Bokuto....kanos...

Hátrébb csúszott, lábaim felemelte, majd beleharapott a combomba. Szívta, nyálazta, míg én csak nyögtem alatta. Beljebb és mégbeljebb is emléket hagyott szájával, majd mikor túl közel merészkedett a boxeremhez, belemarkoltam a hajába és suttogtam:

-Kou....kou....-mire még intenzívebben szívni kezdett egy utolsó hatalmas sóhajt kikényszerítve belőlem, végül egy lágy csókkal fedte le a foltot.

Felemelt lábaim között felém mászott, én átkaroltam velük a derekát. Kezeim az arcára simítottam, majd megcsókoltam.

-Keiji...hívhatlak Keijinek? -morogta. Csókittas pofával, duzzadt ajkakkal, vörös arccal néztem rá. Gyorsan bólintottam, csakhogy folytassa végre. Meghalok ha most nem tesz magáévá. Minden szava, minden érintése olyan hatással van rám, mint semmi más ezen a világon. -Szeretném...-hajolt a fülemhez. -Szeretném, ha te lennél felül. -majd ajkait épphogy a fülemhez érintette.

-M-miért?

-Mert nem akarom, hogy megint eltakard az arcod. -ekkor már át is fordult s leengedte fejét az ágyon, énpedig alhasán ültem.

Ahogy nyugodt szemeibe, vágyakozó tekintetébe néztem, elvörösödtem. Mintha nem is Bokuto lenne. Ajkaihoz hajoltam, majd megcsókoltam, mire ő a fenekembe markolt. Most rajtam a sor, hogy nyomot hagyjak. Épp elkezdtem volna maradandóra szívni a nyakán egy pontot, mikor megfordult egy gondolat a fejemben.

Ő csak a lábamon hagyott nyomot. Neki viszont látni fogják itt a nyakán.

-K-Kou...

-Keiji?

-Ha itt hagyok foltot, látszani fog. -elmosolyodott.

-Legalább látják majd, hogy csakis a tied vagyok. -elvörösödve nyögve nyeltem egyet. -Keiji...én...nem bírom tovább...-markolta a fenekem, mire ívbe húztam a hátam. Hátrébb csúsztam, majd levettem a nadrágját a boxerrel együtt. Végignézte minden mozdulatom, én viszont az égnek álló farkára néztem.
Még mindig hatalmas...-Gyere ide! -nyújtotta kezét, míg felé hajolva megcsókoltam. Azonnal becsúsztatta gyors nyelvét a számba s úgy forgatta, hogy könnyek gyűltek a szemembe.
Majd lassan, de nagyon lassan egyre lejjebb toltam a csípőm és ráereszkedtem férfiasságára. Ekkor az ajkamra harapva felmordult. Azt hittem menten meghalok, mikor a gerincemen bizsergés szökött fel egészen a lapockámig. Ívbe húztam a hátam, majd lassan mozogni kezdtem. Előre és vissza, előre és vissza.

Bokuto a derekamra simít, úgy nyögdös, míg én sóhajtok.

Gyorsabban és gyorsabban.

Ráhajolok, majd inkább vissza egyenesedem, hogy ne fájjon.

Felgyorsulok, ringok rajta s nyögés sorozatba kezdek.

Bokuto nem bírja tovább, átfordít, majd egyik kezével a derekamat fogja és erősen belém hatol. Majd megint és megint, míg én minden egyes alkalommal felnyögök s némát tartom tátva a szám. Ahogy egyre közelebb ér az élvezethez, az izmai befeszülnek, a hátát markolom, így érzem ahogy megremeg. A lökés közben keze elkalandozik a derekamról a farkamra, ami ezidő alatt az alhasát simította, s ráhelyezi kezét. Lök és én pedig kétszer olyan hangerővel nyögök és belemarok a hátába, mert közben a farkamat veri.

Egyre gyorsabban mozog, ahogy a keze is.
Majd az utolsó lökés után hatalmasat nyögünk, az élvezete forró, lever a víz ahogy megérzem magamban. Az enyém pedig Bokuto alhasára spriccol.
Lihegek, míg Bokuto csak nézi az arcomat. Nyilván ő is zihál, csaképp az enyém elnyomja. Kihúzódik belőlem s ledől mellém.

Később, mikor már kezd visszatérni a józan eszem, Bokuto-san oldalra fordul, felém.

-Gyere, zuhanyozzunk, le! -ugrik fel az ágyból s mire én ülő helyzetbe szenvedem magam, ő már körbe ért az ágy mellett s az ölébe kapott.
Menyasszony pózba vitt át a szobán, majd a fürdőbe letett. Hihetetlenül kínosan éreztem magam meztelenül, főleg mert méregetni kezdett.

Az én testem az övéhez képest semmi, de ő mégis...

-Gyönyörű vagy Akaashi! -karolt volna át, viszont én megállítottam.

-Tiszta...olyan vagy Kou..-lenézett az alhasára, majd vissza rám.

-Keiji! Ez a te élvezeted! -ekkor felcsillant a szeme. -Akaashi élvezete... -megforgattam a szemem.

-Inkább hozz valami ruhát! -fordítottam neki hátat, de nem mozdult ezért visszafordultam. A fenekem nézte, mi mást. Újra forgatni kezdtem a szemem, míg ő végre elindult vissza a szobába.

Addig beálltam a zuhany alá, kellemesen forróra állítottam a vizet, majd mosakodni kezdtem. Nem tartott sokáig, míg a kis baglyom visszatért, beállt mögém s átkarolt. Éreztem, hogy férfiassága súrol, hátratekintettem rá.

-Kou...-a tekintete megint elsötétült, én elvörösödtem s szembe fordultam vele.

Mondanom sem kell, nem bírtunk magunkkal a zuhany alatt sem, sőt, még hangosabbak voltunk.

Mire végeztünk, alig álltam a lábamon, a kanos baglyom pedig bűntudatból rámadta a bokszerem és egy kockás pizsamafelsőt. Gondoskodóan végiggombolta, míg én néztem a lelapult, vizes haját, ahogy csöpög belőle a víz s végigfolyik az arcán. Átkaroltam a nyakát, a szemem ragadt lefele. Ő pedig közben valahogy fel tudta venni a saját alsóját, a kockás pizsama alsórészével. Az ölébe vett, én a vállára hajtva a fejem szorongattam.

Ha nem lennék ennyire kifulladva, megint beindulnék erre a hátizomra.
Markolgattam.

Letett az ágyra, betakart, majd a szemem már ragadt is le, csak annyit éreztem, hogy hátulról nekemsimul s szuszog a nyakamba.