You Are My Sowlmate!

15.rész

Két hét telt el.

Legalábbis azt hiszem.

Az utóbbi időben összefojtak a napok, mert egész nap itthon vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy haszontalanul ülök egész nap a szobámban, ami kezd még saját magamnál is jobban rohadni, nem.
Megviselt ugyan apám halála és emiatt sok dolog megváltozott, de már nem vagyok magam alatt.

A laptopom előtt ülök, dolgozok. Örülök, hogy a legelső hetet teljesen az új munkámnak szentelhetem, holnaptól viszont iskolába kell menjek, de majdcsak megoldom valahogy.
Egy dologra viszont nem biztos, hogy marad időm, ami a röplabda.

Sóhajtva, sajgó nyakkal lecsukom a laptop fedelét, mára ennyi elég. Van még egy napom megcsinálni és kielmelkedően jól teljesítek eddig, szóval nem lesz gond.

Felállok, kinyújtom a végtagjaim, mikor megakad a szemem valamin. A sarokba, az iskolatáskám tetején van, felszedem és kihajtom. A mezem.

Lefekszek és magam elé emelem. Nem tudom miért, de még a mezről is Bokuto jut eszembe. Sóhajtok egyet. Mindig is szerettem az ötös számot, kár hogy már nem fogom hordani.

Mindig is csak egy rövid ideig tartó hobbiként tekintettem a röplabdára, amit lezárok a középiskolával együtt.
De most nagyon úgy néz ki, hogy harmadikban már nem lesz miért játszanom, hisz Bokuto-san nélkül nem lesz ugyanolyan. Apropó...Bokuto-san...

Leengedem a pólót s a plafont kezdem bámulni. Az ő arca lebeg a szemem előtt.

Két hét sok idő. Főleg ha várt rám. Talán megharagudott. Vagy azt hiszi nem érdekel mi van vele. De igenis érdekel, csak...

A sajgó fejemre rakom a kezeim.

...nem kéne nekem ezen rágódnom.

...

Másnap reggel kávéval a kezemben kiálltam a teraszra. Bambulni kezdtem. Eléggé rászoktam erre a reggeli bambulásra, de szeretem ezt csinálni.
Emellett még valamire rászoktam.

Lehúztam a kávét, majd a zsememben kotorászva előszedtem a cigarettát. Meggyújtottam, beleszívtam, majd visszatámaszkodva a korlátra kifújtam a füstöt.

Mindig is olyan alak voltam, aki unott arccal, elfedve az érzelmeit létezett. Nem szerettem kimutatni az érzelmeket és mivel az utóbbi időben pont ezt tettem, elkezdtem stresszes lenni. Apám mindig azt mondta, hogy azért cigizett, mert lenyugtatta...

Egy újabbatt szívtam, majd néztem ahogy a füstfelhő lassan eloszlik a levegőben.

...hát igaza volt.

Elmosolyodtam, ahogy ráeszméltem, hogy most pont úgy ácsorgok itt, mint apám tette régen. Elhesegetve a gondolatot még mielőtt bekönnyeznék, elnyomtam a csikket és készülődni kezdtem.

Furcsa volt elővenni az iskolai dolgaimat, az utóbbi időben túlságosan felnőttként viselkedtem. Bepakoltam, majd elindultam.