You Are My Sowlmate!

11.rész

Én...én eddig is ennyire élveztem a társaságát? Miért nem tűnt fel, hogy mennyire kedvelem? Mikor? Hogy? És miért pont ő?

-Akaashi! Láttad milyen pontosan lőttem fejbe? Még ebben is király vagyok hey hey!

-Igen láttam.. -a lábam felhúztam a kanapéra s azon támasztottam a fejem.

-Valami gond van Akaashi? -állította le a játékot s felém fordult.

-Semmi bajom Bokuto-san. Csak gondolkodom. -gyorsan végigmért, majd folytatta a játékot.

Mi lelt engem? Miért ilyen jó bámulni őt?

-HEEEY HHHEY! -üvöltött fel. -Nyerteem! -nevetett.

Én csak bámultam. Megkérdezte, hogy szerintem is király-e, bólogattam, visszafordult a játékhoz egy következő körre. Koncentrált, beharapta az ajkát. Én is bele akarok harapni. A szemei csillogtak, majd játszott és játszott. Már 10 perce megállás nélkül bámulom, a szemhélyaim ellazulnak s lassan lehunyom őket. Mostmár biztos vagyok benne, hogy teljesen beleőrültem Bokuto-sanba.

-Akaashi? Fáradtnak tűnsz. Menjünk aludni? -kérdezi kilépve a játékból.

-Későre jár és jó lenne nem elaludni holnap is. -egymás mögött indultunk a szobába.

-De ugye aludhatok veled megint? Kérlek Akaashi! Imádok veled aludni! -könyörgött akár egy kisgyerek.

-Nekem mindegy, csak lecsapom magam előtte. -indultam el a fürdőbe.

Mikor kijöttem, Bokuto az ágyamon ült s felkapta a fejét ahogy meglátott.

-Hey Akaashi milyen szexi lábaid vannak!

-Minden alkalommal el kell mondanod?

-Ha ez kell ahhoz, hogy elhidd, igen! -vigyorgott, míg én megálltam a szoba közepén.

-Bokuto-san. Kérdezhetek valamit?

-Bármit Akaashi! -Jaj anyám!

-Mond csak, mit kedvelsz ennyire rajtam? -ültem le mellé az ágyra.

-Akaashi! Mostanában sokat érdekel mit gondolok rólad. Mi ennek az oka? -szembe fordultam vele.

Igaza van. Teljesen kifordultam önmagamból. Megpuhultam. Az igazi Akaashi szemen köpné az igazsággal, nem pedig zavarba esne. Nyerd vissza a bátorságod és érzelemmentes arckifejezésed!

-Az oka az, hogy tetszel nekem, Bokuto-san. -Így kell ezt csinálni! Ough...

-K-komolyan Akaashi? Mármint baráti módon? -mintha direkt kínozna.

-Nem, Bokuto-san. Szerelmes vagyok beléd. -álltam a tekintetét, ami hosszú pillanatokig tartott, majd hirtelen felcsillant a szeme.

-Agaashieeee! -olyan erővel ugrott az ölembe, hogy elterültem az ágyon. -Én is szeretlek! Szeretlek Akaashi! -dörgölőzött az arcomhoz. -Ezek szerint hozzám jönnél? AKAASHI!!

-Ez kicsit korai még Bokuto-san. -Mekkora barom voltam. Teljesen kiment a fejemből, hogy Bokuto....ő Bokuto. Annyira szókimondó, hogy a többi embert is erre készteti.

-Akkor megcsókolhatlak?

-Nem kell engedélyt kérned minden alkalommal! -hatalmas mosoly kiséretében ajkait az enyémnek nyomta s éreztem, hogy a mosolya még mindig levakarhatatlan.

Még mindig elterülve feküdtem az ágyon felettem Bokutoval, aki eközben utat tört nyelvével és megint minden mozdulata miatt ráz a hideg és ver a víz egyszerre. Olyan könnyedén csókol, mégis mintha fel akarna falni.

Levegőhiányban elválunk és mivel ő felettem támaszkodott, esélyem sem volt elrejteni a csókittas, vörös arcom.
-Akaashi...te most....-ligehve a szemeibe néztem. Szemhélyai nyugodtak voltak, alig látszott arany tekintete és minden csillogás elhalt benne.

Hirtelen mozdult, kihámozott a pólómból, míg én vörös arccal néztem az arcát. -...gyönyörű...-morogta úton az ajkaim felé, majd rám is tapadt.

Teljesen elvesztette a fejét. Csak csókolt és csókolt, majd el kellett toljam, nehogy megfojtson. Lihegve rátekintek, nem mond semmit. Túl csöndes és túl komoly az arca, mintha egy másik Bokutot ébresztettem volna fel. Egy olyan Bokutot, aki mellett eltörpülök és képes lenne felfalni ajkaival.