🔹 Gengszter & Kém/𝐉𝐈𝐊𝐎𝐎𝐊 🔹

🔹2🔹

💠 A tegnapi napnál, ma többet tudtam meg, mégpedig hogy a keresett banda vezetője neve,
Kim Xander.
Ez roppant ironikus, mert a név jelentése rendkívül eltér gazdája foglalkozásától. "Az ember védelmezője"
Több ilyen vicc létezhetne, talán még nevetnék is rajta.
Még sajnálatos módon, nem volt alkalmam találkozni vele, de reményeim szerint hamar sort keríthetünk a tea partira.
Lee keresi, ezt a személyt, én addig ülök és Pepero-t eszegetek, nem éppen a kedvencem a különböző csokoládéba mártott cookie bot, de unalmas perceknek nézek elébe, úgy látom.

-Új fiú, az asztalomnál ülsz!-azt hittem mást illettek ilyen címszóval, de tévedni emberi dolog. Engem választott célpontnak.

Gizda fiú, hatalmas homlokkal, ragyás fejjel. Ezt nevezem én újonnan szerzett ellenségnek.
Te jó isten, ennek még nem találták fel a szappant?
Fénylik a feje, mint a villanykörte.

-Talán nem lennék megfelelő társ az ebédhez? Ülj ide nyugodtan, nem harapok.-mosolyogtam rá, lezseren.

-Tűnés innen.-sziszegte, ellentmondásos hangnemben.

Párat pislogtam, nem szabad felkapnom a vizet, nem ölhetem meg itt, és most.

Lélegezz...

-Nem tehetem, sajnálom.-mosolyodtam el halványan, bár inkább vicsorogtam.

-Mi? Na majd megmutatom neked, kivel is beszélsz!-hördült fel, tálcáját lecsapta az étkezőasztalra, aztán zöld ingének hosszú ujját feltűrte.
Na igen, nagyon kemény csávó.

Csatlósai, hűséges kutyaként megjelentek, mintha csak megfújta volta a kutyasípot.

-Ah, ha nekem ilyen fejem lenne, már rég elkártyáztam volna.-borzongtam meg amint közelebbről is láttam a hegeket és a gennyes pattanásokat az arcán.

Nekem rontott, vagy csak akart.
Helyettem, az igen rozoga székkel volt találkozója, amin eddig ültem, csak ez a fasz megzavart.

-Megöllek, te görény!-vissza szerezte az egyensúlyát, aztán újból támadott, ingemről a gomb le is szakadt, ő kezei által.

-Szerettem ezt az inget, te Isten csapás!-fejeltettem le vele az asztalt, sajnos a ropim nem úszta meg, szétszóródott a földön.

Ezért kicsit el voltam kenődve, utólag.

Kivágódott az ajtó, borotvált fejű, ötvenes években járó pasi robogott be az ajtón, feje felvette a vörös egy igen ronda árnyalatát.

-Befejezni!-üvöltötte.

Biztos ő az igazgató.
Bár nem a második napon akartam vele találkozni, de így hozta össze a sors.
Ez kiszámíthatatlan volt.

-Az igazgatóiba, mindketten!

Én jófiú módjára tettem amit parancsoltak, mellettem a dulifuli, meg elküldött engem az anyámba.
Na szép.
Ma még nem öltem embert, de úgy látom ez változni fog.