🔹 Gengszter & Kém/𝐉𝐈𝐊𝐎𝐎𝐊 🔹

🔹7🔹

🔹Megfenyegetett hogy ha nem kapom el, és hagyom őt földre esni, kitekeri a nyakamat.
Így hát minden idegszálammal igyekeztem megfigyelni minden mozdulatát, aztán elkapni őt.
Akár egy szárny nélküli angyal, úgy zuhant kecses alakja, pontosan a karjaim közé.
Szemeit szorosan behunyta, valószínűleg várta a becsapódást, a hátába nyilaló fájdalmat.
Ez nem most fog megtörténni...

-Jeon Jungkook.-néztem le rá, úgy tartottam a kezeim között mint egy rongybabát, ami hamarosan életre is kell.

-Park Jimin.-szép lassan összébb szedte magát, láttam rajta, hogy valamilye fáj ezért jobbnak láttam ha leteszem a földre.

Elengedtem őt, és messzebb léptem tőle.

-Miért üldöztek ezek?-tértem gyorsan a témára, mielőtt még hagynám veszni azt.

Megforgatta szép szemeit, aztán lecsatolta a derekáról, késekkel teli övét.

-Ugyan olyanok mint te, és a sofőröd.-tette karba kezeit.

Leesett az állam, ezeket mégis honnan tudja?
Kémkedett utánam?
Vagy talán rosszabb, mint egy sima kémkedés, az amit csinál.

-Lee a barátom. Mégis honnan van ennyi információd rólam?-a fegyveremhez nyúltam, ha kell itt helyben lepuffantom. Észre sem fogja venni.

-Kém vagyok, tudok egy s mást. Tudom hol táboroztok jelenleg, voltatok a hullaházban, és természetesen azt is, hogy meztelenül alszol. De ez részletkérdés, és nem is nagyon ide tartozik.-söpörte le magáról a port, amely a gerendán tapadhatott rá.

-Te kis...!

-Ne mondj semmit. Most pedig húzzunk, Xander bandája vissza fog jönni, ez az ő törzshelyük.-ropogtatta ki a nyakát.

Mindketten egy irányba haladtunk, eszem ágában sem volt egyedül hagyni, mert túl sok információ birtokában van, ez a kis görcs.
Na itt természetesen nem arra célzok, hogy tud az alvási rituálémról, hanem úgy összességében tud mindent.
Szerintem többet is mint amit elmondott az imént.

Amilyen alacsony olyan fürge, én alig bírtam lépést tartani vele.
Átszaladt az úton ügyelve az autókra, könnyedén átsuhant köztük. Én sem panaszkodhatok.
Vártam mikor áll meg, de ez még hosszú ideig nem következett be, gyakorlatilag átmentünk a fél vàroson keresztül, fel egy tizennégy emeletes házra, annak tetejére.
Ott átugrottunk a másikra, nem tudom miért.
Aztán végre valahára megállt, lepakolt a földre, majd fellélegzett.

Fegyverei nem voltak a közelében, így incselkedve megkérdeztem tőle:

-Nem félsz, hogy megtámadlak, itt ahol könnyedén megölhetlek, csak meg kell húznom a ravaszt.-mutattam a fegyveremre.

-Nem nagyon. Innen nagyon könnyen le tudlak lökni, tizennégy emelet, kilencvenkilenc százalék, hogy szétloccsansz valamennyi járókelő előtt, örök traumát okozva neki.-felelte magabiztosan.

Mérlegeltem a helyzetet, igaza van, sőt abban sem kételkedek miszerint könnyen ledob ha kedve tartja.

-Mi van az egy százalékkal?

-Ha véletlenül szuperhős lennél, és túléled.-mosolygott.