Vibránium Szív

Prológus

Éjszaka volt, amikor történt az eset, nem is akármilyen. Egy alig öt éves kislány játszott az apja egyik csecsebecséjével , bizonyosan egy brossal. Mikor épp a legnagyobb nyugalomban játszott vele, megjelent egy magas férfi két emberrel az oldalán. A férfi a sötétben alig látható volt, mégis a kislány valahogy megérezte, hogy rossz szándékkal jött hozzá.

-Mit akar a bácsi? – kérdezte félelemmel a hangjában.

-Ejnye, hát nem ismered fel Lia, apád legjobb barátját, a nagy Edward Van Lyne-t ? – válaszolt kérdéssel a kérdésre Edward, aztán folytatta – Pont apád küldött engem, hogy vigyelek haza, mert késő van és látom elvetted a brossát is. Edward sötét ballonkabátot viselt, álla kicsit borostás volt, biztos sokat dolgozott az apjával, gondolta a lány, mert mostanában sokat dolgozott az apja is, túlságosan is sokat. A férfi mellett két, izmos, kigyúrt férfi állt. Mindig ilyen emberekkel járt-kelt a városban, Portland-ben. Kinézetre kedvesnek tűnik, de ami belül van. Nos, azért sosem szerette Lia. Próbálta is figyelmeztetni apját, Tyler-t, de ő nem hallgatta meg, mivel ő még csak öt éves, mit sem tud a világról. Viszont most úgy látta jónak, hogy felel neki és nem keresi a bajt.

-De olyan szép kék, kérlek ne áruld el neki! – kérlelte a kislány. Erre Edward a kis Lia-hoz guggolt és ezt mondta:

-Ne aggódj, nem árulom el neki egy feltétellel, ha nekem is kölcsönadod egy kis időre, majd ígérem visszahozom – mosolygott rá cinkosan, de Lia nem dőlt be neki, ezért hátrébb lépett. Egyértelmű nemtetszését fejezte ki az ötlet iránt, amire Edward nem kicsit volt haragos. A brossért nyúlt, de Lia nem hagyta és elszaladt tőle. Olyannyira, hogy észre sem vette a mögötte lévő permet, mivel egy kilátónál játszott és azokat ilyen peremvidékekre építik. Edward mikor már észbe kapott és utánanyúlt volna a lánynak, az leesett és már nem lehetett megmenteni az életét. A lányt nem tudta megmenteni, de a brosst igen. Elakarta tenni magának, mivel ez volt a célja , amint megpillantotta a tárgyat és azt, hogy mire képes.

-Főnök, mi az a kis kék kő, ha szabad kérdeznem? – Miért kellett megölni ezért egy gyereket?- érdeklődött az egyik testőr, aki rögtön megkapta a válaszát.

-Ez nem egy átlagos kő, kedves barátom, ez a világ egyetlen és létező eltörhetetlen fémjéből, a vibrániumból készült, ami a többi társától ellentétben képes magára a fémre hatni, irányítani, vagy akár fegyverként bevetni és most mondtam el ezt egyszer és utoljára! – kiabált már fennhangon Edward, mikor körvonalazódott egy terv a fejében. Leintve a következő kérdést, elindult Tyler-höz, Lia apjához.

Miután elmesélte mi történt a lányával, Tyler-t egyszerre a düh és a gyász fogta el, míg a feleségét, Clara-t leginkább a gyász. Edward odaadta barátjának a követ, aztán odavezette a ,,tetthelyhez" , ahol megölték Lia-t, mivel a megkeseredett szülők ezt kérték tőle, mivel ő látta utoljára a lányukat élve.

Hosszas gyászolás után, a volt szülők éppen hazafelé haladtak sétálva, amikor csecsemő sírásra lettek figyelmesek. A hang irányába indultak és egy kisbabát találtak. Csak pár hónapos baba volt, a családja biztos megvált tőle, mert egy ládában találtak rá.

-Milyen kicsi, olyan, mint a kis Lia volt – tört ki ekkor a sírás Clara-ból. – Vigyük haza Tyler, kérlek – könyörgött a férjének, miközben felvette a kicsit.

-Ha nagyon szeretnéd szerelmem, ám legyen, mi legyen a neve?

- Megan, a nagyanyád után – közölte Clara - , a tiszteletére, aki már nincs velünk és a második neve pedig Elena az én nagyanyám utám.

-Így legyen hát, én magam fogom a lányunkat, a világ legveszélyesebb és legkíméletlenebb harcosává nevelni, aki majd bosszút áll a vakandaiakon a testvére halála miatt – magyarázta Tyler a feleségének, aki nem nagyon figyelt oda a férjére, hanem a gyerekkel törődött.

Így kezdődött el minden. Legalábbis én így tudtam meg. Hallgasd, történetem!