Helló, a nevem Megan Elena Strong. Az apám egész életemben arra tanított, hogy ne érezzek könyörületet az ellenségem iránt és semmilyen más érzelmet, ami gyengévé tesz. Mivel amint betöltöm a 18-at, megkapom a családi ereklyét, amivel bosszút tudok...
Másnap kora reggel szétszéledt a csapat, hogy megállítsuk azt az eszelőst. Fitz és Simmons Daisy-vel és Thomas-szal Portland-be utaztak, Shuri, May ügynök társaságában elment a palotába a fegyverek ügyében. Coulson és én is éppen indultunk volna, de hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Megfordultam és Megan-nel találtam szembe magam. Intett a barátnőjének és a Shield ügynöknek, hogy hagyjanak magunkra. Miután elmentek, megszólalt:
-Nem tudom, hogy hogyan fog elsülni ez az egész akció, de szeretném, ha tudnád, hogy én mindig szeretni foglak Joseph – nézett a szemembe és aztán megcsókolt. Kicsit meglepődtem ezen, amit mondott, viszont miután elváltak az ajkaink magamhoz öleltem jó szorosan.
-Van valami baj? Vagy miért vagy olyan, aki épp most búcsúzik?
-Nincs semmi baj, csak általában a háborúkban valaki megszokott halni és nem szeretném, hogy te legyél az – közölte, miközben egyre jobban a karjaimba bújt.
-Ne aggódj! Ebben a háborúban senki sem fog meghalni, csak az a kétszínű, álnok Edward. Mi pedig ezek után elmegyünk kettesben valahová. Úgy sem volt még rendes randink, amióta megismertük egymást – vetettem fel az ötletet, mire ő csillogó szemekkel nézett fel rám.
-Az remek lenne. Csak éljük túl ezt az egészet – mondta, de a beszélgetésünket félbeszakították.
-Joseph, ideje lenne mennünk!
-Máris megyek csak még egy percet! – kértem Coulson-t, aki végül rábólintott.
-Most már menned kéne. Coulson már tűkön ülve vár. Mit gondolsz, ha már igazi Shield küldetésekre megyünk majd a jövőben, akkor is ilyenek leszünk?
-Mármint milyenek?
-Kicsit feszengünk, mert nem tudjuk, hogy túléljük az akciót vagy meghalunk. Ugyanakkor én meg egy kicsit izgulok, mert végre bevethetem a kiképző órán tanultakat, mivel mindig is egy ilyen helyzetre készítettek fel engem – magyarázta, mire én csak mosolyogni tudtam, összeérintettem a homlokomat az övével.
-Tudom nem ez a legjobb időzítés, de szeretnék odaadni neked egy kis apróságot, ami mondhatni családi örökség. A család férfi tagjai adják a szerelmüknek a szeretetük jeléül, így én ma azt szeretném , ha rajtad lenne, annak jeléül, hogy szeretlek és mindig szeretni foglak... - kezdtem a mondandómat és elővettem egy kisebb karláncot, amit már épp feltettem volna Megan-re, ha nem szakítanak félbe.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Indulhatunk már?! – kiáltotta egyszerre Amelia és Coulson. Megan-re néztem, aki utamra engedett, de a láncot visszaadta.
-Ezt majd akkor add át, ha túl vagyunk az egészen – azzal egy puszit nyomott az arcomra és elment Lia-val.
Mi is elmentünk. Beszálltam Coulson mellé egy vörös Corvetbe, aztán elindultunk.
-Mit tud ez a régiség, hogy még mindig ezzel jár? – érdeklődtem, mire a férfi csak sejtelmesen mosolygott.
-Mondja ezt a pilóta, aki egy régi ócskasággal repül – vágott vissza az ügynök.
-Jó, jó ezt megérdemeltem, de akkor is kíváncsi vagyok, hogy mire képes ez a tragacs – tettem fel a kezem védekezés képen, de nem kaptam választ. Utaztunk egy darabig, aztán megálltunk nem messze egy elhagyatott reptértől.
-Mit keresünk itt? Azt hittem az a feladatunk, hogy meghiúsítsuk Edward minden menekülési tervét, aztán találkozunk azon a helyen, ahol Megan leleplezi a Edward terveit a két megvezetett fél előtt.
-Én is tudom. Pont ezért vagyunk itt. Az információim szerint itt van a magánrepülője, a gond már csak kettő van.
-Na és mi? – kérdeztem, miközben a repülő felé vettem az irányt, de ekkor Coulson megfogta a vállam és berántott egy közeli épületbe. Mielőtt megszólalhattam volna a kezét a számra tette, jelezve, hogy maradjak csendbe. Így is tettem, mivel ezután hallottam, hogy néhány ember beszélget, aztán meg szétválnak, mert az egyik hallott valamit. Miután egy kis időre tiszta lett a levegő, kijjebb merészkedtem körül nézni.
-Hát ez az egyik gond – szólalt meg végül a férfi.
-Tényleg, na ne mondja, mi a másik? – kérdeztem, de amint beléptem az épületbe, ahol a gépet tartja Edward, egyből leesett a probléma másik fele. – Ó, most már világos!
-Edward egy kicsit sem túlozta el a repülői védelmét – állt mellém az ügynök és elkezdtünk farkasszemet nézni az előttünk lévő kisebb hadsereggel.
-Nos, mi legyen? Elintézzük konfliktus nélkül az egészet vagy erőszakhoz kell folyamodnunk? – kérdeztem meg a hústornyokat, de úgy látszott ők nem voltak túlságosan oda a bájcsevejért.
-Te balra, én jobbra! – adta az utasítást ekkor Coulson, aki ezután elszaladt az ellenkező irányba és én is futásnak eredtem. Eltelt dél, mire nagy nehezen furfangos cselek által megszabadultunk az utolsó verőembertől is. Vagyis ezt hittük, de ekkor valaki leütötte Coulson-t és ezután engem is. Nem tudom mennyi időre lehettünk kiütve, de amikor felébredtünk meg voltunk kötözve és egy idegen épületben tértünk magunkhoz.
-Hol vagyunk? – kérdezte Coulson.
-A páholyban, ahol majd elsősorban élvezhetitek a háborút, mint járulékos veszteségek – hallottam meg bizonyára Edward hangját.
