Vibránium Szív

18.

Megan szemszöge:

-Na szóval mikor mehetek el? A barátaim már biztos halálra aggódják magukat, ráadásul ott van Edward ügye is – soroltam az indokokat, hogy minél hamarabb elengedjenek. Ám nem hatottam meg őket.

-Nos, mint tudja nem engedhetjük el még egy darabig. Felteszünk néhány kérdést, kitölt pár lapot, aztán majd meglátjuk – válaszolt Fury. Ezután kiment és egyedül hagyott Coulson-nal.

-Akkor kezdjünk is neki. Mióta van meg a családjának a 0-8-4 -es tárgy? – tette fel első kérdését az ügynök.

-Nem tudom, amióta élek mindig apámnál volt a bross, de most komolyan nem hagyhatnánk ezt az egészet? Vissza kell mennem és ha nem segít nekem valaki, akkor sajnálom, de nem fogok hagyni egy embert sem életben ezen a bázison! – fenyegettem meg.

-Nézze, tudom, hogy hiányoznak magának a barátai, de nekünk végeznünk kell a munkánkat.

-Hát nem érti? Miközben magával cseverészek, egy háború áll a küszöbön a családom és a vakandai nép között, amit egy ember robbantott ki, mert tudta hogyan keverje a lapokat – magyaráztam neki a helyzetet és mintha egy kis enyhülést láttam az arcán. Gondolkozott egy kicsit, aztán megszólalt.

-Mi lenne, ha alkut kötnénk? Az igazgató nem fog egy egész hadsereget adni maga mellé, de az én csapatom és természetesen én segítünk megakadályozni a közelgő katasztrófát, ha azután visszajön velünk és elintézzük az úgynevezett ,,papírmunkát" – tette fel az ajánlatot Coulson, kiemelve a papírmunka szót.

-Végtére is mindig eljön a segítség és öt gyerek nem lesz elég egy háború megállításához és egy gaz ember leleplezéséhez. Rendben, legyen, ha tartja a szavát, akkor akár a brosst is odaadom, amint visszaszereztük – adtam a kezem a kézfogáshoz ő pedig elfogadta.

-Legalább megtudhatjuk, hogy hogyan teljesít terepen – tette hozzá a kézfogáshoz az ügynök, mire ez a tény meghökkentett.

-Ezt meg hogy érti?

-Mint mondtuk a tábornok barátunk ajánlotta magát, úgy véli, hogy remek Shield ügynök válna magából és Fury már fontolgatta mostanában, hogy felkeresi és felvenné tanácsadónak – válaszolt.

-Értem és az igazat megvallva lehet is esély arra, hogy csatlakozom, de nem ígérek semmit.

-Csodás. Akkor most megyek és beszélek az igazgatóval, ön pedig maradjon itt, mindjárt jövök!

-Ha szabadna, engedjük el ezt a magázódást és inkább tegezzük egymást, jó Phil?

-Ahogy akarod Megan, de ha az én beosztásom alá fogsz kerülni a későbbiekben, akkor már tényleg magázódnunk kell – magyarázta Phil én pedig bólintottam.

Kis idő múlva mozgolódást hallottam a folyosóról és nem bírtam magammal, így kimentem. Követtem egy embert, aki valami kommunikációs szobába ment és megkérdezte az ott lévő egyik embert.

-Még mindig nincs hír Colman ügynökről?

-Nem. Amióta jelet adott az egyik régi kommunikációs eszközünkről és belekiáltott egy idétlen hangú személy, semmi – válaszolt a másik fél, de én már tudtam, hogy kikről beszéltek az ügynökök. Joseph-ről és az az idétlen hangú személy pedig, Vakanda hercegnője, Shuri volt. Ekkor ismét beleszólt a készülékbe az asztalnál lévő ember.

-Colman ügynök, ismétlem, mi folyik ott? – kérdezte, de én ekkor odamentem és beleszóltam.

-Joseph, srácok, ti vagytok azok? – egy kis idő után pedig jött a válasz.

-Megan? Hát jól vagy? Azt hittük bántottak. Merre vagy? – szólt bele ismét Joseph.

-Én jól vagyok, hamarosan visszavisznek, ne aggódjatok miattam! – biztosítottam a többieket a jólétemről, de ekkor megszakították a vonalat. Az a valaki pedig Fury volt.

-Mégis, hogy képzeli, hogy az egyik kémemmel szóba elegyedhet?!

-Ő nem a maga kémje, hanem a barátom, Joseph és már bocsánat, de megakarták tudni, hogy hol vagyok, mert maguk elraboltak egy szó nélkül! – üvöltöttem le a fejét. A szobában lévők nagyot néztek, bizonyára még nem látták, hogy valaki leüvöltötte az igazgatójuk fejét. De ez nem fontos. Fury ezután karon fogva kivezetett a hangárba és végre megszólalt.

-Most menjen Coulson-nal és az embereivel! Akadályozzák meg a háborút, aztán jöjjenek vissza! Erről a viselkedésmódról pedig még beszélünk! – parancsolta, aztán elindultam a csapat felé egy gépre.