Vibránium Szív

22.

Edward szemszöge:

Skócia csodálatos hely, de most nincs időm arra, hogy szabadságot vegyek ki. Hiszen épp egy háborút kell kiviteleznem. Így hát visszautaztam Vakandába egy másik magánrepülővel, amit ott tartok vészhelyzet esetére. Mikor megérkeztem, láttam a határban állomásozó amerikai hadsereget. Tyler-rel és Clara-val együtt. Még szerencse, hogy elintéztem a lányukat, különben már rég az egyik amerikai sitten ülnék. Azt az esést senki sem élné túl, hacsak nincsen acélból a bőre.

Leszálltam, mert most gyanúsnak tűnne, ha egyenesen berepülnék az ellenség hazájába, mivel ellenük vagyok. Gyorsan lerendeztem jó pár dolgot, amire nem voltak képesek a távollétemben, így amikor megvoltam velük és az idő meg a hely is úgy kedvezte, leléptem. Ugyanis telefonhívást kaptam az egyik őrtől, hogy behatoltak a magán reptéremre. Utána kellett járnom, hogy mégis mi folyik ott, szóval elindultam. Nem volt nagy meglepetés, mikor megláttam Megan egyik barátját. Mellette pedig egy Shield ügynök lehetett, mert amikor a lány megkínzott említett egy Shield nevű szervezetet. Gyorsan kellett cselekednem. Megfogtam a legközelebbi tárgyat, amivel először fejbe vágtam az ügynököt, aztán Joseph-et is, amikor nem figyeltek. Hívtam magamhoz még néhány testőrt, akik elcipelték nekem a két testet egy kiürült kis raktárépülethez, aminek az előtte lévő nagy mező lesz a harc színtere. Megkötöztettem őket, aztán elintéztem még egy telefont, mivel sosem lehet elég felkészült az ember, ha egy ilyen nagy tétről van szó, mint két ország jövője. Egyszóval, ha Megan és barátai megint közbe avatkoznának, akkor lesz egy kis meglepetés a számukra.

Mihelyt minden elintézettnek látszott, fel ébredt a két cselszövő és hát az idősebb férfi rögtön jött a szokásos kérdéssel egy ilyen helyzetben, hogy hol lehetnek.

-A páholyban, ahol majd elsősorban élvezhetitek a háborút, mint járulékos veszteségek – szólaltam meg.

-Miről beszél?! – értetlenkedett Joseph.

-Arról, hogy míg ti itt senyvedtek ebben az épületben, az amerikaiak felrobbantják, ezzel is bizonyítva, hogy nem akarják a vakandai népet a földön látni és a vibránium csak őket illeti, amiért most eljöttek harcolni – vázoltam a tervemet.

-Nem fog sikerülni a terved, mert a többiek, köztük Megan is azon van, hogy megállítsanak – vágott vissza az ifjú Joseph.

-Nos, Joseph, tudod a te kis Megan barátnőd már nem igen fog ellenem mit szervezkedni, miután a mélybe vetettem – magyaráztam el a mostani álláspontot, mire ő nagyon meglepődött.

-Ezt meg hogy érti?

-Úgy, hogy most már végérvényesen megszabadítottam a világot Megan Elena Strong-tól. Olyannyira könyörgött már a halálért, hogy már csak élvezet volt nézni, amikor lezuhant, akárcsak a testvére annak idején – színeztem ki egy kicsit a történteket, amire a fiúnak egy kis könnycsepp keletkezett a szemében, de igyekezett nem mutatni.

-Ő sosem adja fel és ezt maga is tudja, szóval biztos, hogy nem halt meg! – próbálta magában tartani a lelket, de nem nagyon sikerült.

-Tudja, nem maga az egyetlen, aki tele van egy csomó meglepetéssel Edward Van Lyne. Szóltam a csapatomnak és megadtam a helyzetünket, hamarosan itt lesznek – szólalt meg ekkor a másik megkötözött személy.

-Remélem is, hogy itt lesznek, mert tartogatok nekik egy kis meglepetést. Egy nagy hatóerejű bombát, ami hamarosan robbani fog, amint kiadtam rá az utasítást – újságoltam a hírt, mire egyből lehervadt az ügynök arcáról a mosoly.

-Ezt nem fogja megúszni szárazon Edward! – kiáltott utánam Joseph.

-Már most meg úsztam, drága Joseph! – intettem neki, aztán kimentem. Szerencsémre már kezdtek gyülekezni a háborús felek, szóval én is megjelentem a vakandai nép oldalán. Az amerikai oldalon csak csodálkoztak, nem tudtak mit szólni a látványhoz, kivéve Tyler barátomat.

-Mégis mi francot keresel az ellenség oldalán Edward?! – kérdezte, mire én ismét a szerepemhez híven alakítottam.

-Ne is színészkedj Tyler, azok után, amit tettél velem és Vakandával!

-Ezt nem értem, mit tettem amiért ezek oldalára álltál barátom?!

-Talán én megoldással szolgálhatok apám mindkét félnek! – kiáltott fel Megan, azzal a két fél közé állt, hogy mindenki figyelmesen hallgassa. Joseph is megjelent annak ellenére, hogy én még az előbb egy bombával felszerelt épületben hagytam. Ő is kiállt Megan mellé, aztán megjelent a hercegnő is, aztán követte őt a kis csapat többi tagja is. Mikor megjelent a lány Tyler elképedve fordult felém, hogy kérdőre vonjon.

-Mi az ördög folyik itt?! Azt mondtad, hogy Megan meghalt.

-Sose fogok már tőled megszabadulni?! – ordítottam, mire mások is felém néztek.

-Tudod kilenc életem van mint a macskáknak, nem mellesleg nálam van egy igen nagy erejű vibránium bross is, na és amíg le nem leplezem a mocskos hazugságaidat, addig nem is hagylak békén – válaszolt nekem érzelemmentesen, aztán folytatta. – Szóval hölgyeim és uraim! Amerikai és vakandai katonák, T'Challa király és apa, itt ez az ember nem az akinek mondja magát. Mindenkit megvezetett egész idő alatt és ő volt az, aki lopta a vibrániumot, nem az apám – fordult ekkor a királyhoz, aztán az apjához. – Na és apa, a testvérem igazi gyilkosa nem Vakanda volt, hanem Edward!

-Ez mind hazugság! Ne higgyék el egy szavát se! – próbáltam védekezni, de elővette a telefonját és lejátszott egy hangfelvételt.

~ - Nem hittem volna, hogy túléled.

-Már pedig nagyon is élek és most azért vagyok itt, hogy megakadályozzam azt a beteges tervedet, hogy megöless egy csomó vakandai és amerikai katonát!

-Sajnálom, de ez pillanatnyilag nem lehetséges, tudod most fogok menni bevégezni a beteges tervemet.~

Azzal kikapcsolta a felvételt, amire Tyler nekem ugrott volna, ha nem fogják le néhányan. Megan viszont még itt sem hagyta abba. Elővett egy régi, poros könyvet, amit valószínűségem szerint a Skóciában való kiruccanásból szerzett, aztán elkezdte olvasni egy adott résznél.

-Ha még több bizonyíték kell, akkor javaslom hallgassák meg Edward egyik felmenőjének, George Van Lyne egyik feljegyzését. A vibránium a világon az egyetlen fém, amit nem lehet eltörni, ez úton viszont nagyon könnyen megmunkálható. A baj csak az, hogy a vakandai lakosok mindet maguknak tartják meg és a külvilágnak nem adnak. Ha mégis valaki ellopna akár egy keveset is, annak a nép védelmezőjével, a Fekete Párduccal kerülne szembe. Ám én mégis megfogom szerezni tőlük, ha törik, ha szakad. A fém megilleti a többi népet is, nem csak őket. Ellopom, tovább adom jó pénzért és a világnak ezután lesz legalább annyi

vibrániumja, amiből fegyvereket készíthetnek és akár azokkal elvehetik a fémet, ami nem csak a vakandai lakosoké – fejezte be az olvasást Megan, aztán az amerikaiakhoz fordult. – A fegyver ami maguknál van vibrániumból van és be is tudjuk bizonytani – azzal valami Simmons-nak és Fitz-nek intett, akik elvettek egy fegyvert és elkezdtek beszélni valami tudományos halandzsa nyelven, amire a végén mind a két fél megvilágosodva és rosszallóan nézett rám.

-Edward ezt mégis hogy tehetted velünk? Apám és az ő apja is megbíztak benned és mindvégig csak átvertél minket? A királyi családot?! – vont kérdőre a király, ám mielőtt megszólalhattam volna Tyler a sok dühtől vezérelve felém indult és megütött. Aztán újra és újra. Közben pedig üvöltözött.

-Megölted a lányomat! Megölted a kislányomat!! – ordította, miközben néhány ember megpróbálta leszedni rólam. Kisebb sikerrel de megtudták tenni. Viszont nem hagyta abba. – A barátom voltál és te elárultál! Miért?! Azért, mert csak egy vacak kő kellett neked, habár te is tudtad, hogy milyen következményei vannak annak, ha túl sokat használja valaki!

-Én csak azt akartam, hogy a vibránium jobb kezekbe kerüljön! Ami nem a vakandaiak keze! – válaszoltam neki fenn hangon, amikor is észrevettem egy pisztolyt az egyik embernél, aki közel állt hozzám, így a hirtelen ötlettől vezérelve elvettem a fegyvert.