Tizenegyedik rész

221 14 1
                                    

Kötelességemnek éreztem meglátogatni Enolát. Tehát elindultam egyenesen Enolához.
-Szia En!
Köszöntem mosolyogva.
-Szia Lily!
Jött közelebb hozzám
-Na hogy sikerült tegnap?
Kacsintott rám.
-Kibékültünk, aztán ott maradtam nálla.
-Örülök hogy szent a béke.
-Én is. Na de nem ezért jöttem hanem hogy hogy állsz az ügyeddel?
-Egészen jól.
-Komolyan?!
-Nem, igazából semmire nem jutottam azóta.
-Tewkesbury hogy van?
-Miért tőlem kérdezed?
-Hát láttam egy két levelet az asztalodon és hát szerény kiváncsiságom miatt elolvastam hogy kiküldte.
Mondtam halványan mosolyogva.
-Nem tudom, nem beszélünk. Ő ír de én sose válaszolok.
-Ez most komoly En?!
Háborodtam fel.
-Mit ártott neked az a kedves fiú hogy nem írsz neki legalább egy válasz levelet? Ooh drága Enola, tudom hogy Eudoria úgy nevelt hogy egyedül is boldogulsz az életben de egy két barát el kell!
-Itt vagy te meg... meg Sher..
Félbevágtam
-Na nekem ne próbáld azt mondani hogy Sherlock a barátod mikor egymásra se heverítetek. Testvérek vagytok de semmi több. Én itt vagyok neked mint egy nővér és barátnő de csak én vagyok senki más.
-Pont elég vagy te.
-Ezt nem tudom hogy bóknak vegyem-e vagy sértésnek de állapodjunk meg annyiba hogy meg sem hallottam ezt a mondatod.
-Amúgy meg neked nem kéne a bátyámnál lenned?
-Miért is?! Enola ne csináld ezt! Nem zárhatsz mindenkit ki az életedből.
-Magányra vágyom.
-Értem
Ezzel megfordúltam és eljöttem. Nem tudom felfogni hogy miért nem próbál egy kicsit társaságban lenni és még engem is el akar tolni maga mellől.

-Sherlock én ezt nem hiszem el. Miért tol el engem magától? Ártottam valaha is neki?! Mert szerintem nem.
Sherlock persze rám se heverített.
-Sherlock válaszolj
-Aha igen
Válaszolt tökre értelmetlen dolgot
-Akkor én megyek és leugrok egy szikláról
-Hm jó
-Hát én ezt nem csinálom veletek. Kivagyok. Teljesen. Majd ha szánnátok rám egy pár percet keressetek.
-Szia Sherlock majd találkozunk!
-Aha
-Értettem a célzást.
Majd bevágtam az ajtót.
Már a lépcső alján jártam mikor hallottam hogy kinyílt az ajtó és lesiett mögöttem Sherlock
-Lily hova mész?
-El innen.
-Még is miért?
-Rám se figyeltél Sherlock, minek maradjak akkor?
-Sajnálom, na gyere
Mosolygott rám bocsánat kérően.
Haboztam egy kicsit de utánna sietős léptekkel fel mentem hozzá majd megöleltem.
-Tudod hogy a mostani ügyem egy kisebb fejfájást okoz.
-Tudom és úgy sajnálom nézhetném a te érdekeid is, mindig csak a magamét nézem csak tudod rosszul esik hogy mostanában senki se figyel rám.
Bekönnyeztem mert bűn tudhatom volt és úgy éreztem minden most fog kijönni rajtam, minden feszültség amit eddig magamban tartottam.
Sherlock felemelte a fejem az államnál fogva majd letörölte a könnyemet az arcomról és nyomott egy puszit az orromra.
-Mit szeretnél csinálni, édesem?
Kérdezte a szemembe nézve.
-Nem tudom, veled lenni.
Mosolyodtam el. Mosolygott ő is.

Az egész délutánt együtt töltöttük, nevettünk szivtuk egymás vérét de végig együtt voltunk és nekem csak ez számított.

-Elmegyek lefürdök gyorsan aztán jövök vissza.
Nyomtam egy puszit az arcára majd meg is indultam a fürdő felé.

-Végezteeem.
Jöttem ki mosolyogva.
-Mit ez a nagy öröm?
Kérdezte Sherlock
-Tudod kitaláltam egy becenevet neked.
Kuncogtam
-Előre félek.
Próbált komoly fejet vágni de a szája sarka felfelé ment.
-Sherli
Nevettem el magam. Majd ugrottam rá az ágyba.
-Sherli, Sherliiii
-Hát szerintem hadjuk ezt a becenevet.
-Nenaa, pedig olyan jó
-Én véleményem pedig az hogy nem jó.
Durcizott be.
-Ha ilyen durcás vagy akkor inkább menj fürödni.
Mondtam majd leszálltam róla.

Míg Sherli a fürdőben volt én addig elkezdtem olvasni egy könyvet elég unalmas volt. Hogy őszinte legyek nem is figyeltem a könyvre de még a címét sem jegyeztem meg ezért inkább leraktam és bebújtam az ágyba.

Sherlock kijött a fürdőből egy nadrágba semmi se takarta felsőtestét ami igen vonzotta a tekintetem úgyhogy jobbnak láttam ha bebújok a fejemmel is a takaró alá.
-Na mi van Lily, miért bújtál el?
-Semmi, semmi.
-Zavar hogy nincs rajtam ing
-Nem
Válaszoltam a kelleténél gyorsabban.
-Ahha értem, Lily
Éreztem hogy felemeli a takarót és befekszik mellém. Majd egyszer csak a kezét éreztem a derekamon.
-Búj ki a takaró alól!
Utasított Sherlock mire egyből szót fogadtam.
-Nem utasíts ilyen rideg hangon..
-Megilyedtél?
Kérdezte és érződött a hangjában hogy nem akart megrémiszteni.
-Egy picit..
Erre nem mondott már semmit csak magához húzott és bele puszílt a hajamba.
A pillangók ismét beköltöztem a gyomromba de már kezdtem meg szokni hogy szinte mindig mikor Sherlockkal vagyok megjelennek.

Sherlock ölelő karjai között azt éreztem hogy minden rossz dolog megszűnik körülöttem és nincs senki más rajtunk kívül a világon csak mi.

A detektív párja🔍 Sherlock Holmes ff. Donde viven las historias. Descúbrelo ahora