A detektív párja🔍 Sherlock Holmes ff.

Tizenkettedik rész

-Jó reggelt Sherlock!
Ültem le mellé az ágyban.
-Jó reggelt hercegnő!
Hirtelen ért ez a becenév ezért egy kicsit elpirultam.
-Jól áll a pír.
Mosolygott majd magára húzott.
-Mit csinálunk ma?
Kérdeztem felemelve a fejem a melkasáról.
-Nem tudom, talán meg kéne oldani ezt az ügyet.
-Lehetséges Mr. Holmes uraság.
-Így gondolja?!
-Igen, bár örülnék ha elmennénk sétálni.
Mosolyogtam rá.
-Rendben van csak előbb reggelizzünk!
-Hogy neked tényleg a reggeli a legfontosabb Sherlock
-Ez nem is igaz!
Bólogattam mintha elhinném neki de mindenki tudja az igazságot.
-Nem hiszel nekem, mi?
-Dehogynem
Menni akartam be a szobába hogy felöltözzek valami elfogadható ruhába mikor egy erős kéz fogta meg a csuklóm. Sherlock maga felé fordított majd egyik kezével meg fogta az arcom a másikat pedig a derekamon pihentette.
-Te vagy a legfontosabb nekem!
Suttogta. Olyan közel voltunk egymáshoz hogy éreztem magamon a meleg leheletét.
Észre vettem hogy a szám és a szemem között cikázik a szeme.
-Csókolj meg!
Jelentettem ki.
-Mi?!
Lepődött meg.
-Csókol...
Nem tudtam végig mondani mert a száját az enyémre tapasztotta.
-Szeretlek!
-Én is szeretlek Sherli!
-Azt hittem elfelejtetted ezt a nevet.
-Hát rosszúl hitted!
Mondtam majd be zártam az ajtót és elkezdtem öltözni.
Egy egyszerűbb ruhát vettem fel, bár nem nagyon szoktam túl öltözni, a fűzőm nyílván rajtam volt de az mindig rajtam van. Igazából hasznos, sok mindent lehet benne tárolni aránylag biztonságosan de ami még fontosabb titokban.

Na hát hol is kezdjem.
Egy pár nap eltelt és nem mondanám hogy megfejtettük az ügyet de elég közel vagyunk hozzá.
Sherlock végre mindenbe be avatott és segíthettem neki teljes erőmmel, bár Enolának is próbáltam segítségemet nyújtani amit nem mindig fogadott el de néha néha igen.
Ha jól tudom En elég közel került ahhoz a Márkihoz, de egye fene okos fiúnak tűnik. Most viszont készülünk az estére mivel egy helyre vezetnek a nyomok, de oda csak este tudunk feltünés mentesen bejutni.

-Kész vagyok!
Kiáltottam, majd indultam meg az ajtó felé.
-Te mégis hova akarsz menni?
-Hát szerinted hova?! Veled megyek Sherlock!
-Nem nem jössz velem!
-Még is miért azért mert én egy hölgy vagyok?! Tényleg Sherlock? Azt hittem meg változtál!
Fogtam és be mentem a hálóba.
Persze nem is Sherlock lenne ha nem hagyott volna minden szó nélkül itt. Sebaj hisz egyedül is el tudok jutni A pontból B-be!
Szóval el is indultam. Mikor a kapuhoz értem láttam hogy egy alak mintha örködne de közben azon tűnődne hogy bemenjen-e vagy sem.
-Hé ki maga?
Szólított meg. Ismerősen csengett a lágy férfi de inkább fiú hangja. Hát persze!
-Tewkesbury
-Lily?
-Igen én vagyok.
-Hogy kerülsz ide?
-Én is kérdezhetném ugyan ezt!
Válaszoltam neki.
-Enolának örködöm, de..
-De utánna akarsz menni.
-Igen
-Akkor menjünk!
Fogtam és indultam volna be mikor észre vettem hogy nem követ.
-Mi a baj?
-Semmi.. csak.. nem értem hogy te miért vagy itt.
Dadogott zavarában.
-Oh ez igen egyszerű. Mr. Holmes megint semmibe nézett mert egy hölgy vagyok így meg mutatom neki hogy nekem nem parancsolgathat.
-Értem
Mondta majd megindult.
-De Lily várj!
-Igen?
-Akkor Mr. Holmes is itt van?
-Pontosan ha minden igaz már bent van egy olyan.. jó 10 perce.

Végre meg találtuk őket de nem túl szép látvány fogadott minket.
-Sziasztook!
Köszöntem vidáman mivel tudtam hogy mérges lesz Sherlock és igen nyílván szeretem húzni az agyát.
-Lily?!
-Tewkesbury?!
Szólt egyszerre Enola és Sherlock.
-Hogy kerültök ide?
-Hát találkoztunk a kapunál és mind ketten be akartunk jönni szóval bejöttünk.
-Maga a nagy nyomozó, Sherlock Holmes! Uram atyám!
Ájuldozott Tewkesbury.
-Igen ő az bár szerintem nem ez a megfelelő alkalom.
Mondta En és rá mutatott a székben ülő halottra.
-Ez William Lyon?
Kérdeztem miközben mentem közelebb hozzá.
-Hideg a teste.
Szólaltam ismét meg majd egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Semmi baj Lily
Suttogta a fülembe Sherlock mikor feláltam a William kihűlt halott testétől.
-De igen is nagy a baj! Itt van meghalva egy ártatlan lélek, egy lány szerelme. Igen is van baj Sherlock!
-Nyugodj le Lily már nem tudjuk vissza hozni.
Nem válaszoltam hisz igaza volt már nem tudjuk vissza hozni de attól még lehet sajnálni hisz Sarahnak a szerelme volt és borzasztó érzés egy szerettünket elveszíteni, én már csak tudom hisz nem egyet elveszítettem már.
-Jól van ideje innen mennünk még mielőtt mi is így végezzük!
Szólt Enola rám nézve. Én csak bólintottam majd elindultam utánnuk.
-Lily
-Hm?
-Sajnálom hogy csak úgy ott hagytalak...
-Nincs gond mind számíthattunk rá hisz tagadni se lehetne hogy a bátyjád Mycroft Holmes
-Ez nem igaz Lily én nem vagyok olyan mint ő.
-Vagy csak nem akarsz olyan lenni mint ő...
Mondtam majd nemes egyszerűséggel fel gyorsítottam így magam mögött hagytam Sherlockot.

Sziasztoook!
Itt van az év első része, remélem ez is tetszik nektek!!🤍