A detektív párja🔍 Sherlock Holmes ff.

Ötödik rész

-Eudoria segít Enolának
Törtem meg a néma csendet ami beállt közénk mióta be léptünk a házba.
-Ezért nem segíthetek mert akkor találkoznék vele.
-Veszélybe sodornánk a bujkálását.
Mondta Sherlock
-Mindenesetre lesz mit elszámolnia Enolával kapcsolatban.
-Igen az biztos.
Nevettem fel mire Sherlock is nevetni kezdett.
-Vajon épségben ki jutnak?
-Ahogy ismerem őket tuti lesz valami nagyobb akció is.
Mondta Sherli
-Nem elég nagy akció már az hogy ki robantják a börtön udvar falát.
-Honnan tudod hogy azt fogjak tenni?
-Meg érzés és tudod laktam velük pár évet és ők tanítottak ilyenekre, ismerem az észjárásuk.
-Tudod látszik hogy a szüleid neveltek hosszú évekig és nem csak Eudoria.
Mondta Sherlock. En pedig értetlenül néztem rá.
-Te vissza húzódó vagy de mégis jól irányitod a dolgokat és segítséget kérsz ha úgy érzed nem vagy biztos valamiben.
-Áh igen. Hát ömm.. A szüleim nem szerettek középpontban lenni és próbáltak nem is lenni, bár ez elég nehéz volt apura nézve. Politikus volt. Sose akart az lenni de a nagypapa kötelezte rá mivel úgy tartotta amit ő elkezdett a fiának folytatnia kell. Mikor meg tudták anyuék hogy lány lettem nagyon örültek mivel így nekem nem kell politikusnak lennem. És igen ezért haltak meg a szüleim. Azt mondják baleset volt. De én kétlem. Minden jel arra mutat hogy ez egy gyilkosság volt. És igen lobbanékony természetem kicsiként is meg volt csak ahogy nőttem egyre nagyobb lett a lobbanékonyságom, Eudoria segített kezelni de ha ideges vagyok nem tudom kontrolálni.
-Ooh igen azt már tapasztaltam.
Erre a mondtatára mosoly kúszott az ajkaimra és egy kicsit zavarba is hozott.
-Tudod szép vagy mikor zavarba jössz..
Mondta olyan halkan mintha csak magának mondta volna de még is meg halljam. Nagyon jól estek a szavai. Igazából már régóta érzek valami meg magyarázhatatlan dolgot de sose foglalkoztam az érzéseimmel. Én így érzem jól magam. Másoknak segítek nekem meg az jó ha másnak jó. Ezért nem foglalkozom az érzéseimmel. Anyuék halála után féltem az érzéseimtől. Aztán meg szoktam hogy nem foglalkozok velük és ez boldoggá tett. Nem féltem magamtól csak élveztem hogy jó vagyok, jót teszek másokkal.
-Lily, itt vagy még?
-Ja bocsi, persze csak elbambultam.
-Min?
-Lényegtelen dolgokon
Erre csak bólintott. Láttam a szemében hogy tényleg kíváncsi és mivel nem mondtam el neki ezért el is szomorodott.

Már egy hete hogy segítséget kértünk Edith-től azóta szinte nem is voltam a saját házamban. Sherlocknál tamyázok és elkezdtem érezni a hasamban a pillangókat. Nem tudom el dönteni hogy örülnöm kéne az érzéseimnek vagy inkább el kéne nyomnom. Egyenlőre nem nagyon foglalkozom ezzel a dologgal.
-Szia Sherlock, megjöttem
léptem be a lakásba.
-Szia Lily!
Lépett mögém és le segítette rólam a kabátom.
-Köszönöm
Mosolygok rá. Már olyan szinten megszoktuk hogy mindig itt vagyok mintha együtt élnénk, ami a nagy magányos Sherlock Holmesnál igen szokatlan.
-Jutottál valamerre az ügyedben?
Kérdeztem fürkészve az arcát.
-Nem nagyon
Mondta lehajtott fejjel. Óvatosan a hátára vezettem a kezem és meg simogattam.
-Semmi baj. Hidd el nem kell minden ügyet meg oldani egyből.
-De már túl van húzva. Valaki nagyon szeret szórakozni velem.
-Sherlock
Fogtam meg az arcát hogy szemébe nézhessek. El is értem amit akartam mert bele nézett a szemembe abba a gyönyörű kék szemeivel. Meg fogta az arcán pihenő kézfejem és meg csókolta.
-Köszönöm hogy mellettem vagy.
-Ez természetes.
Mosolyogtam rá. És mit ne mondjak meglepődtem hogy meg köszönte hogy mellette állok de nem szerettem volna meg törni ezt az aranyos pillanatot.

Sziasztok!
Remelem tetszik ez a resz is!
Igyekszem a következővel is!🤍