𝕱𝖎𝖗𝖊𝖜𝖔𝖗𝖐𝖘

1.|Senki földje

─ ♢ 🂡 🂱 🃁 🃑 ♥︎ ─

– Halló? Itt van valaki? – Ayano nehezen tudta magát túl tenni azon, hogy egy miliszekundum alatt csak ő maradt az emberekkel teli városban.

Mert, hogy tényleg csak ő maradt. Elment a rendőrkapitányságra, a boltokba, és mindenhol mindent átvizsgált.

Senkit nem talált, de ez nem jelenti azt, hogy semmit sem talált.

Mert szokatlan dolgok jöttek vele szembe keresés közben.

Elsőnek is, az autók amik szerte találhatók voltak az utakon. Egyik sem működött.

Másodszor az élelmiszerek. Vagyis azok közül a romlandók. Mind megrohadtak. Gyümölcsök a boltokban, kész ételek a fagyasztókban. Húsok, és miegyebek.

Harmadszor, ami igazából a nulladik, külön helyezetten állt; az eltűnt emberek.

Mert eltűntek.

Egyik pillanatban Ayano tüzijátékot néz mindenkivel, a másik pillanatban zenét választ, a harmadikban meg mindenki eltűnik rajta kívül és a telefonja bedöglött.

– Negyedik pont. Az árammal működő tárgyak sem működnek. – írta fel az egyik boltból ellopott lila füzetébe.

Gondolkodva ütögette a szintén lila tollat az állához majd találomra a legnagyobb bevásárló központ felé indult.

Ha ez egy álom, akkor egy álom.

Ha csak ő maradt akkor meg kihasználja, hogy csak ő maradt, és olyan dolgokat lop, amelyeket a való életben nem tudott megvásárolni.

Viszont szó mi szó, a csend és az, hogy sehol nincsen senki, csak ő, egyszerre megnyugtató, és rohadtul ijesztő.

A ruha kirakatokat nézve viszont van ennek a helyzetnek számos jó oldala is. Mosolyodott el, és a mémes pólókhoz rohant.

És ott ragadt konkrétan órákra. Ha tudta volna, hogy ott ennyi jó dizájn van, akkor talán korábban felvásárolta volna az egész üzletet. Végül egy

"SARCASM;
(noun) Your body's natural defense against stupid."

Feliratú fekete pólót viselve jött ki onnan, egy fekete cicanadrágban, és fekete tornacipőben. Lila füzetét a hónalja alá szorítva dúdolva lépett be egy táska boltba ahol egy nagyobb - szintén fekete - hátizsákot megragadva szinte azonnal kilépett.

Egy háztartási eszközt tartó üzletbe belépve, egy főzőlapot dobott a hátizsákba, vagy hat tucat elemmel együtt. Ezeket követte a lila füzet, és egy zseblámpa is. Ayano érdeklődve nézett végig a boltban, amikor a tekintete megakadt egy kis késen.

Mivel eltűnt mindenki, senki sem tudná bántani, igaz? Meg lesz a kés nélkül is.

Senki sem hibáztathatta amiért a kis kést a táskájába tette, mielőtt elhagyta a boltot.

─ ♢ 🂡 🂱 🃁 🃑 ♥︎ ─

– Ötödik pont. – motyogta Ayano, miközben a jegyzet füzetébe írt. – Bár a kisebb boltokba a romlandók rohadni kezdtek, a Shibuya tér legnagyobb plázájába friss ételek találhatók.

– Érdekes. – ütögette a tollat az állához, miközben lekapott egy csomag epret a polcról. – Látszatra frissnek néz ki. – Kibontva a csomagot kikapott egy epret belőle. – Ízre is epernek ízlik. De ha a többi boltban a gyümölcsök már penészesek, itt miért nem? – gondolkodva fordította meg a csomagot, hogy megnézhesse a lejárati dátumot, de nem találta.

Ott ahol a lejárati dátumnak kellet volna feltüntetve lennie, csak ennyi információ volt: 5 vízum.

Ayano felkapott egy másik terméket amire viszont csak 3 vízum volt ráírva. Volt olyan amire 10, és olyan is amire 7.

A vízum egy váltóérték volt. De mihez? Mit váltott? Hol volt a lejárati dátum? És egyáltalán mit jelentett ez?

– Fenét ezzel a sok kérdéssel. – motyogta, miközben zöldségeket, fűszereket és húst pakolt a táskájába, két liter vízzel együtt.

A bevásárlóközpontban okos ötlet lenne éjszakázni, de Ayano annyira hidegrázást kapott az ötlettől, hogy kénytelen volt elhagyni az épületet, és a tért elhagyva tanakodott.

Törjön be egy házba, vagy menjen haza?

– Eh. Az otthon messze van. Betörök valahova. Mondjuk egy kisebb szállodába. – mosolyodott el, és úgy tett ahogy mondta. Viszont ahogy sötétedni kezdett kénytelen volt visszamenni a plázába, ugyanis elfelejtette a gyertyákat.

Így lehetett része abban a felemelő élményben, hogy kisütötte a szemét a hirtelen árammal teli fehéren ragyogó tábla.

Az eltűnt árammal teli fehéren ragyogó tábla.

– Na. Ez most kezd érdekes lenni. – motyogta, miközben elolvasta a megjelenő feliratot.

"Ü𝚍𝚟 𝚓á𝚝é𝚔𝚘𝚜𝚘𝚔! 𝙰 𝚓á𝚝é𝚔 𝚑𝚊𝚖𝚊𝚛𝚘𝚜𝚊𝚗 𝚎𝚕𝚔𝚎𝚣𝚍ő𝚍𝚒𝚔."

A szöveg eltűnt, és rövidesen egy másik került kiírásra.

"𝙰 𝚓á𝚝é𝚔 𝚊𝚛é𝚗𝚊 𝚋𝚊𝚕𝚛𝚊 𝚝𝚊𝚕á𝚕𝚑𝚊𝚝ó."

– Ez egyáltalán nem hátborzongató – ironizált, miközben az utcán sétált – ez úgy néz ki, mint valami jelenet egy horrorfilmből, és úgy érzem, én vagyok az az idióta, aki olyan helyre megy, ahol nyilvánvalóan meghal.

"𝙰 𝚓á𝚝é𝚔 𝚊𝚛é𝚗á𝚑𝚘𝚣 𝚖𝚎𝚗𝚓𝚎𝚗 𝚝𝚘𝚟á𝚋𝚋 𝚎𝚐𝚢𝚎𝚗𝚎𝚜𝚎𝚗."

Motyogta maga elé Ayano miközben tovább sétált egyenesen.

Amikor is hirtelen egy csipegést hallott.

– Ez mi volt? – kérdezte csendesen és visszafordult. Pici piros vonalakat látott ide, oda, és az eddig lappangó rossz érzése szinte felrobbant. Kitépve egy lapot a lila füzetéből összegyűrve előre dobta azt.

Csak, hogy utána halálosan visszaugorjon. Fentről egy istentelen lézer kilyukasztotta a papírt. Átvágva a plafonon. Ami azt jelenti, hogy átvágott a tetőn.

Jelen állás szerint Ayano annyit tudott, hogy határozottan ő lehet az az idióta aki egy olyan helyre ment ahol biztosan megfog halni.

─ ♢ 🂡 🂱 🃁 🃑 ♥︎ ─