Shizume Ayano két éve vesztette el a szüleibe vetett bizalmát. Két éve vesztette el az állását, és lassan két éve, hogy magán pszichológushoz jár - aki sajnos minden babot kiönt a szüleinek -.
Minden egyes kívánsága a szabadságáig vezetett vissza.
A...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A karakterek vízum napjainak száma:
Ayano: 6
─ ♢ 🂡 🂱 🃁 🃑 ♥︎ ─
Ayano két tálba szedett ki a gőzölgő levesből, miközben szemét Daichiin tartotta.
Ki vette a használatlan pálcikákat, majd leült a férfi elé.
A játék után sokáig maradtak a pályán, csak akkor indultak útnak amikor az áram ismét elszállt, a fények pedig lekapcsoltak.
Ayano eredetileg azt hitte innen ki-merre-lát szituáció lesz, de tévedett.
Daichii Hinode addig nem akarta elengedni a szemei előtt amíg le nem törlesztette "adósságát".
Ugyanis úgy látszik, hogyha valakinek megmented az életét az nagy dolog erre felé. Nem mintha a segítés ésszerű dolog lenne, vagy valami ilyesmi. Gondolta Ayano szarkasztikusan.
Mindegy is a lényeg,hogy most volt egy embere aki annyi információval láthatta el amennyit csak tudott adni.
– Hogy mi is pontosan ez a hely? – tette fel Daichii magának a kérdést miközben elgondolkodott. Valószínűleg az általa ismert legpontosabb magyarázatot próbálta adni. – Jó kérdés, és igazán senki sem tudja. Egyszercsak arra eszmélsz, hogy erre a helyre kerültél, és küzdesz a túlélésért. – mondta, mire Ayano sóhajtott. Tehát senki sem tud semmit. Nagy. – A játék végén kapott kártyák vízuma megegyezik a nehézségi szinttel.
– A vízum mit jelent? Mert már találkoztam vele lejárati dátumok helyén, nem egészen értem, de tudom, hogy ez egy váltó érték. – kérdezte Ayano, mielőtt bekapott volna egy falatot. A meleg étel még mindig jól esett neki. Közben agya vadul kattogott.
Tehát igaza volt a nehézséggel kapcsolatban. Az egyes nyilván a legkönnyebb. A tizes a legnehezebb.
– Napokat takar. Egy vízum, egy nap. – válaszolta Daichii szürcsögve. – Mindenesetre soha ne hagyd elfogyni a vízumaid, mert ha megteszed, meghalsz.
– Aranyos. – motyogta Ayano miközben kitette a kártyalapokat az asztalra. – A szimbólumokkal mi a helyzet? – látta, hogy Daichii szeme elkerekedik a pikk hatos láttán, de ugyanúgy válaszolt.
– Néhány ember szerint a kártya szimbólumai segítenek megmondani milyen fajta játékot fogsz játszani. A pikk fizikai, a káró szellemi, a treff csapat, és a kőr...hát a kőr pszichológiai játékot jelent. Véleményem szerint az utolsó a legmocskosabb, hisz a játék, és az emberek is játszanak az érzésekkel. Azt hiszem ezeket hívhatnád az árulások játékainak. – ez volt eddig a leglényegesebb információ amit kapott. Nem volt csoda, hogy abban a pillanatban felvéste a lila füzetébe.
Daichii egy nagyobb falat után ismét megszólalt. – A lézeres határok miatt amik körül veszik az arénát elkezdték ezt a helyet Határvidéknek hívni. Legalábbis amíg nem tudtak pontosabban a vízumokról. Ezután a Határország elnevezésre tértek át. Erre rásegít arra is, hogy nemigen találtak játékarénát Tokión kívül.
