Lights on // Shawn Mendes fanficton

5. fejezet

A legkínosabb másodperceket élem át rögtön beszállás után. Motyogunk valami köszönésfélét, de egyikünk se tudja mi lenne a helyes lépés, mi mást kéne mondanunk. Ő zavartan köhint egy párat, én pedig a karkötőmet morzsolom, lehajtott fejjel.

- Szóval, tegnap... - kezdem egy idő után zavartan, fél szemmel rápillantva. Engem figyel, napszemüvegét a fejére tolva. Kezét a kormányon pihenteti, de még mindig egyhelyben állunk.

- Mi lenne, ha meghívnálak egy kávéra? - egy egyszerű kérdésnek szánja, a gyomrom ellenben megremeg. Mindenben a legrosszabbat látom csak.

- Az... Az jó lenne - felelem végül zavartan. Válasza egy kurta bólintás, és elindítja az autót. Az úton egyikünk sem szólal meg, csak a rádiót hallgatjuk egyenes előre nézve. Bár egyszer-egyszer a szemem sarkából rápillantok, de amikor véletlen összenézünk, többet nem kísérletezem.

Nos, a kapcsolatokban mégis van az a bizonyos áttörés, amikor az illetők megtalálják a közös témát, és belelendülnek, esetleg elengedik a görcsös némaságot. Ez nálunk először a vártnál előbb történik meg, mert egy wellness utazást hirdető nyereményjáték rekláma után, a méltán híres Treat You Better következik. Shawn óvatos mosolyra húzza a száját, de nem szól semmit. A dal csak halkan duruzsol a háttérben. Ezt megelégelve, határozottan nyúlok és hangosítottam fel, pont a refrénnel egy időben. Igaz, mélyen a tudatomban tisztában vagyok vele, hogy az igazi, hús-vér előadó épp mellettem ül, mégis hangosan rákezdek, pont, mint egy igazi rajongó, aki nem képes kontrolálni a tetteit, ha arról van szó amit szeret.

Szemem behunyva, csak reménykedem, hogy annyira azért nem égek be, de az állításom rögtön meg is változik, mert hirtelen Shawn is énekelni kezd rádiós énjével együtt. Meglepetten fordulok felé, de nem néz rám, csak vigyora szélesedik ki.

Így esik, hogy egy görbe este után - amiről még mindig semmi pontos infóm, - egy világsztárral éneklem a saját dalát, lehúzott ablakokkal, Torontó utcáit szelve.

Végül egy Starbucks előtt húzódik le, leállítva a motort. Levegőt venni sincs idő, már kint ki is száll és ruganyos léptekkel indul meg a bejárat felé. Ruhámat igazgatva követem az ajtóig, ahol udvariasan maga elé enged. A frissen főtt kávé illata szinte mellbevág. A pultnál persze érkezésére tekintettel kisebb bonyodalom adódik, mert a szőke, Jenna névre hallgató lány felismeri Shawnt és olyan heves izgalom tör rá, hogy elsőre rosszul írja be a rendelésünket, aztán az egyiket zavarában fel is borítja. Azt mondjuk be kell valljam Shawn rendkívül jól kezeli a helyzetet, teljesen nyugodt marad, arcán szokásos mosolyával, sőt fizetés után - ahol amúgy egy egyszerű pillantással rendez le engem, - még képet is csinál vele meg aláír egy szalvétát.

Eddigre persze mindenki, aki ismeri Mendest, rájön, hogy valóban az énekest látják, így a tekintetek kereszttüzében vonulunk egy eldugottabb asztalhoz. Shawn kihúzott háttal, mosolyogva halad, én meg lehajtott fejjel próbálok minél jobban elbújni.

Egymással szemben helyezkedünk el, ő, én, valamint a szótlanság. A bűvös hármas.

- Nem furcsa érzés, hogy minden lépésedet figyelik és mindenhol felismernek? Szegény lány is teljesen szétesett csak mert téged szolgálhatott ki - nézek rá érdeklődve.

- Már hozzászoktam. Nagyon aranyos tud lenni a reakciójuk, amikor meglátnak. Minden ember hibázik, ettől nem fogok máshogy tekinteni bárkire - mosolyodik el visszafogottan.

- Hát ja, abban valóban egyetértünk, hogy az emberek hibáznak - dünnyögöm, a poharamat forgatva. A beállt csöndben csak ujjait figyelem, amik valami számomra felismerhetetlen ritmust dobolnak.