My dear ,,friend" [Min Yoongi ff] [SZÜNETEL]

5.

,,A földszinten elköszöntünk egymástól és elindultam haza. Otthon adtam enni Millának, utána viszont kidőltem."

Ki akartam magam aludni a meghallgatásra, de ez nem nagyon jött össze. Bőven éjfél után aludtam el és hatkor keltem, hogy mindennel készen legyek. Ezzel viszont sikerrel jártam, ugyanis már negyed kilencre ott voltam.

Kértem egy kis eligazítást a recepción és elindultam abba az irányba, amit mondtak. Meg is találtam a termet, ahol látszólag még senki nem volt, szóval bekopogtam. A teremben két férfi állítgatott valamit.

-Jó napot! - mondtam.

-Jó napot! - mondták.

-A meghallgatásra jött? - kérdezte az egyik.

-Igen.

-Rendben, jöjjön velem, megmutatom, hova kell menni. - mondta ugyanaz a férfi, majd odajött az ajtóhoz és intett, hogy menjek ki. Kint befordultunk egy folyosón és benyitott valahova.

-Itt még gyakorolhat, remélhetőleg mindjárt jönnek a többiek is. - mondta, majd otthagyott.

Én bementem és ledobtam a táskám. Zene nem volt, szóval nélküle probáltam gyakorolni. Csak táncoltam, táncoltam, aztán nyílt az ajtó és egy lány lépett be rajta.

-Szia! - köszönt kissé félénken.

-Szia! - köszöntem neki vissza. - Meghallgatás?

-Igen. - mondta.

Odasétáltam hozzá, majd kezet nyújtottam neki.

-Sangmi vagyok. - mutatkoztam be.

-Nari. - mondta, majd letette a táskáját.

Én megint gyakoroltam egy kicsit Nari társaságában. Gyorsan tartottam egy szünetet, hogy igyak, amikor megint kinyílt az ajtó.

Újból egy lány lépett be rajta, azonban ő másmilyen volt. A haja ki volt szőkítve, ami önmagában oké. De az ahogy nézett, az mindent megmagyarázott. Amint meglátott minket, undorral az arcán jött beljebb és rakta le a cuccát. Meg kell hagyni, szép lány, de nem értettem, mért néz így.

Sokkal fiatalabb nálam, talán olyan 22 év körüli, de ez nem látszik szerencsére.
Vártam, hátha odajön, de nem tette. Egy kis idő után rájöttem, hogy valószínűleg egyáltalán nem fog nekünk bemutatkozni, vagy akár köszönni, de nem baj.

Innentől hárman táncoltunk, az emberek pedig kisebb csoportokban jöttek. Egyre többen lettünk, lassan kezdett kicsi lenni a terem, amit én meguntam és kiültem a folyosóra. Pont volt ott egy kanapé, szerencsémre még kényelmes is volt. Pár perc után Nari huppant le mellém.

-Borzasztó, hogy mi van bent. - mondta.

-Igen, már nem bírtam. - értettem vele egyet.

-De már lassan kezdődik, nem? - kérdezte.

-De, de. - mondtam. Ezzel egy időben ugyanaz a férfi, aki engem idekísért, megjelent és beszólt a terembe, hogy kövessük. Mi is felálltunk, hisz ez ránk is vonatkozott. Abba a terembe mentünk, ahová először bekopogtam. Leültettek minket a falhoz, majd várnunk kellett egy kicsit. Öt perc múlva aztán bejött kb 5 ember, bemutatkoztak és egy kivételével mindenki leült a velünk szemben lévő asztalhoz. Az az egy beszélt tovább.

-Sorban fogunk szólítani. Aki épp következik, két táncot kell majd eltáncolnia, egy választottat és egyet, amit mi döntünk el. A táncokról felvétel is készül, hogy jobban meg tudjuk nézni. Ennyit szerettem volna, sok sikert mindenkinek! - mondta, azzal ő is leült.