My dear ,,friend" [Min Yoongi ff] [SZÜNETEL]

6.

,,Egy kő esett le a szívemről, hogy ezt is letudtam. Még nem is biztos, hogy felvesznek. Most Minseok megmondja, hogy nem vállalom, így úszik a lehetőség. De nem baj. Jó előérzetem van. Menni fog."

Az utóbbi napok nyugisak voltak, nem történt semmi izgalmas egy dolgon kívül. Yoongi végre megmondta, mikor tud átjönni. Két nap múlva jön és szerencsére sokáig tud maradni. Mikor megtudtam, nagyon örültem, majdnem sikítottam, de végül visszafogtam magam.

Nem volt ötletem, hogy mit csináljak enni, szóval megkérdeztem Yoongit a dologról, de ő lepasszolta a döntést. Nehezen, de kitaláltam, mi lesz. Bulgogit fogok csinálni, akár tetszik, akár nem. Az nem olyan nehéz.....na meglátjuk.

Egy napon át takarítottam, következő nap pedig főztem, hogy Yoongit már készen tudjam várni. Hamarosan meg is hallottam a csengőt, én odasiettem és ajtót nyitottam, de az ajtóban egy futár állt.

-Jó napot! - köszöntem - Miben segíthetek?

-Jó napot! Dam Eun jung-ot keresem. - mondta.

-A 9.-en lakik.

-Jaj, bocsánat. További szép napot! - mondta, majd felment a lépcsőn.
Visszamentem a lakásba és türelmesen vártam tovább.

Yoongi pov

Izgatottan mentem az ajtó felé, hogy végre kilépjek rajta és elinduljak Sangmi-hoz.

-Ne csinálj semmit, amit megbánhatsz. Nem akarom, hogy napokig újra mogorva légy. - szólt a hátam mögül Namjoon.

-Mikor csináltam én olyat?

-Például mikor azt hiszed, hogy megbántottad, pedig nem is. Inkább ki se mondd. - mondta.

-Jó, persze.

A kocsiban jobban elért a tudatomig: végre Sangmi-val lehetek egy napig.

Sangmi pov

Már lassan megőrültem, mikor ismét csengettek. Ezúttal Yoongi állt az ajtóban, akit gyorsan beengedtem.

-Szia! - köszönt hatalmas mosollyal az arcán.

-Szia oppa! - ugrottam karjaiba. Ő egy pillanatra felemelt, majd újra lerakott.

-Éhes vagy? - kérdeztem mikor már levette a kabátját és a cipőjét.

-Hm....te főzted? - kérdezett vissza.

-Igen.

-Hát....essünk túl rajta. - nevetett, amitől én egy fenyegető pillantást vetettem rá és elindultam a konyhába. - Mit csináltál?

-Bulgogit.

.....................

-Hát ez jó volt. - dőlt hátra a hasát fogva, miután befejezte az evést.

-Na látod, nem is rosszak az ételeim.

-Jó, tényleg nem. - adta meg magát. - Mit csináljunk?

-Nézhetünk filmet, pihenhetünk.....táncolhatunk is.....mint régen. - soroltam.

-Kaja kóma. Később. - mondta, majd felállt, megköszönte az ételt és bement a szobámba. Mikor én is bementem, az ágyon feküdt keresztben és aludt.

-Hát ezt nem hiszem el Min Yoongi! Átjössz, erre képes vagy aludni? - mondtam halkan és leültem az ágynak arra a részére, ahol nem Yoongi valamelyik testrésze volt.

Tudtam, hogy nem szerencsés felébreszteni, ezért hagytam aludni. Olyan két óra múlva kinyitotta a szemét és rám nézett.

-Mennyit aludtam? - kérdezte.

-Olyan két órát.

-Bocsi. Beütött a kaja. - mondta, majd felült mellém. - Mit csinálsz?

-Telefonozok. - mondtam.

-Nézünk valamit? - kérdezte.

-Mit?

-Válassz te. - mondta.

-Nem. Inkább te.

Felálltam és kimentem a nappaliba. Yoongi hamarosan csatlakozott is és elindított valami filmet. Egyébként, izgalmas volt, szóval nem bántam meg, hogy ő választott. Mikor vége lett, rám nézett.

-Na táncoljunk. Tudom, hogy szeretnél. - mondta.

-Ezaz! Válassz zenét.

-Lássuk, még mindig megy-e az On. - mondta. Berakta a zenét és velem együtt táncolni kezdett. Nagyon jól éreztem magam közben, az idő csak úgy elrepült.

-K..é...r..sz v...i..z...et? - kérdeztem kifulladva.

-Igen. - mondta hasonló állapotban, mint én.

Felálltam és a konyhába mentem. Kitöltöttem két pohár vizet, elindultam volna a nappaliba, de helyette valami keményen puffant a fejem. A víz kilöttyent, én pedig felnéztem Yoongira.

-Mit csinálsz itt?

-Csak kicsit lassan haladtál, gondoltam, megnézem, mit csinálsz.

-Ha-ha, nagyon vicces. - mondtam gúnyosan és ki akartam kerülni, ami rosz ötlet volt. Megcsúsztam a vizen, amit kiöntöttem és elestem. Már láttam a fényeket, amikor föld helyett Yoongi keze volt a fejem alatt. A fiú aggódva nézett rám, én pedig olyan vörös lehettem, mint egy rák. Ő pedig csak nézett a szemeimbe, én pedig álltam a tekintetét.

-Kösz oppa! - motyogtam, ő pedig végre felsegített.
A vizet tölthettem ki újra, de ez nem zavart. Az már annál inkább, mikor rájöttem, hogy fel kéne mosni azt a tócsát, amit kiöntöttem.

-Segítsek, Sangmi? - kérdezte Yoongi. Gondolom látta, hogy nem lelkesedem miatta.

-Ne, ülj csak le.

-Túl jól ismerlek....segítek. - mondta.
Miután odaadtam neki a poharat, megittuk együtt a vizeinket és nekiálltunk felmosni.

-Nem értem, hogy lehetek ennyire szerencsétlen. Egy pohár vizet nem tudok eljuttatni a lakás egyik feléből a másikba. - panaszkodtam.

Ő csak nevetett.

-Mi legyen? - kérdezte.

-Fogalmam sincs.

-Van piád?

Ezen a kérdésen úgy meglepődtem, hogy megszólalni sem tudtam.

-Hülye vagy? Kinyírnak, ha iszol. - mondtam mérgesen.

-Nem is. Nem lesz semmi dolgom. - nézett rám boci szemekkel.

-Biztos?

-Igen.

-Hát jó. Megnézem, mit tehetek. - mondtam, majd ismét a konyhába vonszoltam magam.

Pár perc múlva üres kézzel mentem vissza.

-Elfogyott. - mondtam csalódottan.

Yoongi pov

Nagyon jól éreztem magam Sangmi-nál, de egy valami nem volt teljes. Épp kérdezni akartam, amikor felnézett a telefonjából és elordította magát.

-BEHÍVTAK! SIKERÜLT! LEHET, HOGY FÖLVESZNEK!

Természetesen erre számítottam, de nem most.

-Gratulálok Sangmi! - mondtam boldogan. - Én tudtam, hogy behívnak.

-Jövőhéten mehetek. Remélem sikerül.

-Én is.

Tényleg nagyon örültem neki, de azt a kérdést akkor is fel akartam tenni. Mindegy, majd máskor.

Sangmi pov

Yoongi egészen estig maradt, utána jöttek érte. Még mindig nem akartam elhinni, hogy behívtak, de már nagyon várom, hogy bemenjek. Miután egyedül maradtam, egyből bedőltem az ágyba. Eszembe jutott, ahogy Yoongi aludt. Bevallom, nagyon aranyos volt, de ezt nem mertem neki elmondani, mert szinte biztos voltam benne, hogy csak nevetne. Pedig én komolyan gondolom. Nem maradt sok időm gondolkodni, megvártam, hogy Yoongi írjon, aztán elaludtam.