Noble

Prológus

– Igazgatónő, igazgatónő! –zuhant be szinte a göndörhajú fiú az igazgatói ajtaján. Weems igazgatónő meglepődve kapta fel papírjai közül a fejét, miként éppen oly beleéléssel dolgozott.
– Igen, Eugene?–kérdezte a még mindig az ajtóban rémülten ziháló szemüveges fiút.
– Kint... –mondta remülten majd remegő kézzel az iskola kapuja irányába mutatott.– Egy nagy... Fekete ló...
– Áhh igen –pattant fel az igazgatónő – végre megérkezett!
Sietősen távozott az irodából, de még visszapillantott az ajtóban továbbra is instabil lelki állapotban lévő Eugene-re.
– Egy kis csoki segít –mondta a fiúnak aki még ezután is egy ideig meredt a padlón elterülő piros szőnyegre.
Weems igazgatónő lerobogott a lépcsőkön majd kifordult az épület kapuján. Szinte végigszaladt az úton az úton ami az iskola kovácsoltvas kapujához vezetett. Eugene valóban igazat mondott. A kapuban egy hatalmas fekete ló állt rajta lovasa. Ahogy a ló észrevette felkapta a fejét és fújt egyet. A csípős őszi reggel jól látszódott az orrlyukaiból kiáramló párafelhő.
Az igazgató egy kézmozdulatára a kapu kitárult és a lovas belépett rajta. Megállt a nő mellett és lekászálódott a nyeregből. A fejéről lehúzta csuklyáját ezzel felfedve hosszú barna haját és hegyes füleit. Körülötte a levegő szinte fenyegetően vibrált, nem csoda, hogy az előző évben embertpróbáló feladatokon átmenet Eugene megrémült tőle.
– Üdvözöljük a Nevermore Akadémián!–mondta mosolyogva Weems.– Reméljük jól fogja érezni magát.