Mindenki hallgat

4. Téglák

Ábel

Inkább átfordultam a másik oldalamra.
- Feküdj vissza, kölyök - motyogtam.
- De ez fontos! Keljen már ki az ágyból! - lépett mellém és lerángatta rólam a takarót.
- Ha megnézem, békén hagysz? - ültem fel nehézkesen.
- Csak nézzen ki az ablakon!! - lépett oda sietve, majd kinyitotta az ablakot.
A szememet dörzsölve léptem mellé. A templom kertjében hatalmas tűz égett. Körülötte emberek, akik táncoltak. Olyan tízen lehettek.

- A szektások? - támasztottam meg a kezem a párkányon. Egy cigire gyújtottam rá.
- Biztos vagyok benne! Menjünk oda! - rángatta a kezem.
- És kérjünk tőlük tűzet vagy mi? - nevettem fel.
- Haha, de jót röhögtem! Jöjjön már! - ugrándozott mellettem, mint valami bakkecske. - Lehet elégetik a holttestet!
- Jó, menjünk - nyomtam el a cigit. Felkaptam a fegyverem a telefonom és egy zseblámát, majd egy másikat ennek a kölöknek dobtam.

Leosontunk a lépcsőn és konkrétan szaladtunk egészen a templom kertig. Elrejtőztünk egy vaskos fa mögött. Lekapcsoltam a zseblámát.
- És most? - suttogta Max izgatottan.
- Várunk - kapcsoltam ki az övét is. - És figyelünk - nyomtam a kezébe a telefonom. Érdekes arckifejezéssel nézett rám. - Nyomozósdit akarsz játszani? Akkor tedd magad hasznossá, kölyök - magyaráztam.

Egyből elindította a videófelvételt.
- Hogy derült ki egyáltalán? - kérdezte az egyik alak idegesen.
- Alan volt. Meggyalázott - magyarázta egy másik.
- Igen. DE ÉN CSAK AZT MONDTAM, HOGY TAKARÍTSÁTOK EL AZ ÚTBÓL! - ordította.
- Nem volt elég időnk eltüntetni a holttestet, mester - vágta rá egy másik.
- Idióták - huppant le a padra.
- El kell terelni magunkról a figyelmet - suttogta. - Férkőzzetek ennek a rendőrgyereknek a bizalmába - adta ki az utasítást. Hát az nem lesz könnyű.
- Vagyis kenjük rá másokra a gyanút? - suttogta egy más valaki.
- Mégis szorult valami ész belétek!! - nevetett fel a padon ülő. - Holnap ugyanekkor. Eredményeket akarok! Most meg sipirc! - mutatott a kapu felé.
A banda összes tagja elrohant, a csávó aki meg a padon ült, bement a templomba.

Max leállította a felvételt.
- Felismertél valakit közülük? - kérdeztem.
- Nem - adta vissza a telefonomat. - Mit akar ezzel a felvétellel?
- Minden felvétel bizonyíték - álltam fel óvatosan. A holtesthez lopóztam és lefotóztam. Már öt ujja hiányzott. - Beteg állatok - motyogtam, a kapu felé indulva.

- Nyomozó úr! - futott utánam Max. - Nyomozó úr!
- Tegezz és hívj Ábelnek - álltam meg a téglafal előtt. Azt is lefotóztam. Ezen nem volt változás.
- Már ennyire jó kapcsolatban vagyunk?
- Nem, hanem idegesítő. Sőt te magad vagy idegesítő - vágtam rá, feltépve a koli ajtaját. - Reggel nyolc előtt ne keress, kölyök - vágtam be az orra előtt az ajtót. Felbaktattam a lépcsőn, berontottam a tízes szobába és bedőltem az ágyba. De nem bírtam aludni. A gondolataim csak a gyilkos körül forogtak. Még mindig itt van. Nem hiszem, hogy meg tudott volna szökni. Ez egy börtön.

Dr. Kis Tatjana

Először csak finoman kopogtam a tízes szoba ajtaján. Semmi válasz.
- BARTA ÁBEL! - ordítottam. - Nyisd ki az ajtót!! - dörömböltem.
- ALSZOM, KÖLYÖK! - kiáltotta odabentről.
- A halottkém vagyok!!
Hirtelen kattant a zár és Ábellel találtam szembe magam.

- Úgy nézel ki, mint a mosott szar - állapítottam meg. Ingje és nadrágja totál gyűrött. Haja kócos, a szeme alatti táskák pedig inkább bőröndök.
- Úgy is érzem magam - motyogta. - Egész este a gyilkosságon agyaltam.
- Ha már újra kolis lettél - nyújtottam át egy sporttáskát nevetve.
- Kösz - hajította az ágyára. - Gyere, Tatyi - lépett ki az ajtón és maga után mutatott.
- Neked is szia - csuktam be az ajtót.
- Te törted rám az ajtót hajnalok hajnalán - baktatott le a lépcsőn majd kilépett a koli ajtón. Igazából 7 óra van.