Devilish Love Jikook ff. Befejezett✔️

13.

○Írói pov.○

- Ülj le nyugodtan. - Intett az ágy felé Jungkook, miközben maga elé engedte a fiút az ajtóban, amit be is csukott maguk után. Ő maga az ajtó mentén csúszva ült le a földre, szembe Jiminnel, ki őt bámulta, s egyértelműen várta, hogy megszólaljon. - Legszívesebben térden állva könyörögnék neked, hogy bocsáss meg nekem, de tudom, hogy nem segítenék magamon vele. Szóval csak el szeretném mondani, hogy mennyire sajnálom, amit veled és amit magunkal tettem. Tudom, hogy nem mentem fel magamat azzal, hogy nem voltam magamnál és még csak nem is emlékszem arra, hogy mi történt, de remélem tudod, hogy soha nem tennék ilyet még egyszer. Sőt, mióta elmentél rá se néztem senkire, nem voltam senkivel és még csak magamnak sem csináltam, szóval-
- Jungkook. Ez már túl sok információ...- Vágott közbe a szőke, miközben legszívesebben elmosolyodott volna a fiú aranyosságán. Az említett megköszörülte torkát és folytatta, de nem onnan, ahol abba hagyta.
- Én csak azt szeretném mondani, hogy nagyon hiányoztál nekem, és még csak fel sem tudom fogni, hogy itt vagy. Azt hittem, soha többé nem láthatlak ismét. Szóval arra kérlek, hogy adj nekem egy esélyt. Be akarom neked bizonyítani, hogy még mindig rettenetesen szeretlek téged és veled akarok lenni. Azt akarom, hogy te is újra ugyanígy érezz irántam. - Attól nem állsz messze. Gondolta magában Jimin. Valóban így volt, Jimin még mindig szerette őt, de ez mellett dühös is volt, így míg biztos volt abban, hogy ad a fiúnak egy esélyt, ettől függetlenül azt is tudta, hogy nem fog azonnal a karjaiba esni.
- Itt fogok lakni.
- Hogy...tessék ?
- Itt fogok lakni egy ideig. Nem tudom, meddig fogok maradni, de itt leszek, hogy lássam, s érezzem, mennyire igyekszel. Nem fogok úgy viselkedni, mintha semmi nem történt volna, remélem ezzel tisztában vagy, de úgy gondolom, így könnyebb mindkettőnknek.
- Ezt most...komolyan gondolod ? - Ajkai elnyíltak egymástól a meglepettségtől, majd hálásan megköszönte a második esélyt. A helyzet talán egyszerre lesz könnyebb, s nehezebb.
_________________________________________

Csak diszkréten Jungkook háta mögött

T A E O H
Esetleg valami fejlemény ?
Komolyan megőrülök a tudatlanságtól
És ez azért nem olyan, mint egy török szappanopera, ahol már a rész elején tudod, hogy hol rejtőzik a szerető
Egyszerűbb megtalálni őket, mint Waldo-t a képeken

Y O O N G I
Jelenleg olyan, mintha tudnánk mindent, de még sem

N A M J O O N
Megjelentek mindketten nem rég, majd Jimin fogta magát, a bőröndjét, és újra elvonult

H O S E O K
Jimin után megyek, ti meg beszéljetek Kookkal, mert nem tudom eldönteni, hogy a boldogságtól kap szívrohamot, vagy az idegességtől

T A E O H
VEGYÉTEK FEL NEKEM HANGFELVÉTELRE TI SEGGFEJEK
_________________________________________
○Írói pov.○

- Hahó. - A nyitott ajtón kopogtatott Hoseok, Jimin pedig egy pillanatra hátra nézett rá, majd folytatta a bőröndből való kipakolást. Hoseok felsóhajtott, s leült Jimin mögé az ágyra. - Ne ülj a padlón, mert még megfázol.
- Miért jöttél ?
- Beszélgetni !? Azt hittem, megbocsátottál és már elnézést, tudom, hogy nem kellene ebben a helyzetben erről beszélnem, de eléggé izgatott vagyok, hogy személyesen is beszélhetek veled, ha már eddig nem tehettem. Úgy érzem magam, mintha egy sztárral lennék egy szobában. - Jimin elkuncogta magát, ami miatt Hoseok ajkai is egy mosolyra húzódtak. - Hogy vagy ?
- Hát...ha Jungkookra érted, akkor kicsit elszomorít, hogy ennyire tönkre tette magát. Lehet, hogy most józan volt, de látszik rajta, mennyire beesett az arca, lefogyott és azok a karikák. - Sóhajtott fel. - Régen állandóan mosolygott, csillogtak a szemei, tele volt élettel, most meg...Ha meg rád érted...Őszintén, kicsit csalódtam, de végülis megbeszéltük a dolgokat. Bár...
- Mi az ?
- Néha azt hittem, flörtölsz velem. - Rögtön elpirult, ugyanis kínosnak érezte, hogy ennyire félreértette a dolgokat, de mikor a fiú az állánál fogva fordította maga felé a fejét, s közelebb hajolt hozzá, arca már más miatt vette fel a vörösebb árnyalatot.
- Ki mondta, hogy nem flörtöltem ? - Szavait szinte súgta a szőke szemeibe nézve és még csak véletlenül sem akarta megszakítani a szemkontaktust. Közel voltak másikhoz, de nem eléggé ahhoz, hogy ajkaik súrolják egymást. Végül Jimin köhögve egy aprót, fordította el fejét, míg Hoseok kissé csalódottan sütötte le szemeit és sóhajtott fel.
- Csinálok valami ebéd-vacsora szerűt, ti nem jöttök ?
- De. Megyünk mindjárt. - Felelte Jimin elmosolyodova, mikor Jin megszólalt az ajtóban állva. Az utóbbi jelentőségteljes pillantást vetett Hoseokra, ki egy vonallá préselte ajkait, hisz tudta, hogy mire figyelmezteti őt az idősebb. Hiába mondta neki azt amit, pontosan tudta jól, hogy aligha tudja elrejteni vonzalmát a szőke felé. Az egyik legjobb barátja szerelme felé.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜