Devilish Love Jikook ff. Befejezett✔️

17.

Mi van ma veled, Jungkook ?

J U N G K O O K
Nem tudtam, hogy ennyi különbség van egy mosoly és egy faarc között

J I N
Hát, ha megnézed Taehyungot és Yoongit, akkor láthatod
De miért mondod ezt ?

J U N G K O O K
Bementem dolgozni, és rámosolyogtam a főnökömre ő meg haza akart küldeni, mert azt hitte, beteg vagyok

Y O O N G I
Ilyen az, ha hirtelen változol

N A M J O O N
És ne értsd félre az embereket
Ezzel semmi gond nincsen, sőt, biztos vagyok benne, hogy mindenki örül neki, csak szokatlan ez a hirtelen váltás

J U N G K O O K
Akkor csak viseljem el az emberek csodálkozó tekintetét ?

T A E H Y U N G
Hát a csodás dolgok ezt érdemlik

H O S E O K
És Taehyungnak igaza van
_________________________________________
○Írói pov.○

Kissé feszült volt, mikor hazaért, így talán nagyobb lendülettel sikerült becsapnia az ajtót, mint ahogy azt kellett volna. Jimin fel is figyelt az ideges léptekre, s nézte, ahogy a fiú levetődik nem messze tőle a kanapéra. Kellett egy-két perc, míg rávette magát, hogy megszólaljon, de végül sikerült neki;
- Baj van ?
- Hm, mi ?
- Történt valami ? - Ismételte meg a kérdést, s ekkor már Jungkook is rá szentelte a teljes figyelmét.
- Nem, csak...Nem szeretem, mikor munka közben alkalom adtán, néhány vendég megpróbálkozik azzal, hogy elkérje a számom, aztán addig követelőznek, míg már majdnem én magam dobom ki őket onnan.
- De biztos élvezed, nem ? Legalább akad még lehetőséged pár részeg kalandra. - Vonta meg vállait Jimin, elszakítva tekintetét a fiúról. Jungkook szinte megtörten nézte a szőkét, miután realizálta, hogy mire utalt, torka összeszorult s érezte, hogy szemeiben könnyek gyűlnek össze. Megköszörülte torkát, majd remegő lábaira állt, s sietős léptekkel haladt az ajtó felé és csapta be azt maga után, mikor kilépett rajta.
_________________________________________

Csak diszkréten Jungkook háta mögött

T A E H Y U N G
Srácok
Most láttam Jungkookot kirontani a házából, majd elfutni
Nem tudom, mi lehet vele, de nem tudom elérni se

Y O O N G I
Miért nem mentél utána ???

T A E H Y U N G
Mert mire rájöttem, hogy ő az, már nem volt a szemem előtt
Nem tudom, hogy merre ment, sajnálom

N A M J O O N
Nem a te hibád, Tae

H O S E O K
Nekem sem veszi fel a telefont
Kezdek aggódni, nehogy valami hülyeséget csináljon

Y O O N G I
De mi történhetett ?
Össze kapott volna Jiminnel !?

N A M J O O N
Lehetséges
Remélem nem fogjuk megbánni, hogy ide hoztuk őt :/
_________________________________________
Hangos dörömbölés hallatszódott a bejárati ajtón, amihez sietve szaladt oda, hisz azt gondolta, valamelyik barátja lehet az, valami fejleménnyel Jungkookról. Ám mikor kinyitotta a falapot, egy test csapódott hozzá sírva, s megdöbbenve tapasztalta, hogy a keresett fiú omlott karjaiba. Érezte bőrén a fiatal könnyeit, de egyáltalán nem zavarta, hisz sokkal jobban aggódott, mint hogy ez foglalkoztassa őt.
- Jungkook...Mi a baj ?
- H-hyung. - Nyöszörögte halkan, a sírástól folytott hangon. Az idősebb szorosan ölelte magához, miközben elindult bentebb, a fiúval a karjaiban. A kanapéra ült le vele, továbbra sem engedve el őt, bár nem is tudta volna, hisz a kisebb úgy kapaszkodott belé, mintha odaragadt volna.
- Jungkook ? - Namjoon meglepetten vette észre, párja karjaiban fekvő fiút, s oda is sietett hozzájuk, eléjük ülve a földre. Nyomában Taeoh is ott volt, de ő távolabb foglalt helyet, mivel úgy gondolta, hogy rá most nincsen szükség. Egészen addig csendben nyugtatták a fiút, míg sírása el nem halkult, s már csak szipogva feküdt barátja ölelésében.
- Most már elmondod, hogy mi történt ?
- Én csak...Haza értem a munkából, leültem Jimin mellé és...rákérdezett, mi történt velem. Gondolom látta rajtam, hogy gondterhelt vagyok. Szóval elmondtam neki, hogy megint megpróbálták megszerezni a számomat elég makacsan, és ti is tudjátok, hogy ezt mennyire utálom és sosem szoktam megadni senkinek. Mire azt mondta, hogy én biztos élvezem, mert így legalább könnyen tudok szerezni magamnak egy új részeg kalandot. Csak...annyira soknak éreztem már mindent. Nem csak ezt, olyan elutasító velem néha, nem látjátok a megvető tekintetét olykor, mikor rám néz. Annyira fáj. - Hangja halk volt és rekedtes, s végig a padlót bámulva beszélt. Innentől addig nyugtatták a fiút, míg el nem aludt Jin ölében.
_________________________________________
N A M J O O N
Fiúk
Ne aggódjatok, itt van nálunk

Y O O N G I
Menjünk ?

N A M J O O N
Nem kell, Jin megoldja
Később mindent elmondunk
_________________________________________
A pár szomorúan egymásra néztek, majd Taeohra vezették tekintetüket.
- Te tudod, hogy miért viselkedik így Jimin ?
- Hát...Gondolom a történtek után szeretne kicsit visszavágni, vagy egyszerűen féltékeny arra, hogy bepróbálkoztak nála. Tudjátok, hogy megértem a viselkedését, azok után ami történt, de ettől függetlenül, sajnálom, hogy ilyen Jungkookkal. Én is látom, hogy ő nem egy rossz ember, és szereti Jimint, főleg ha ennyire rosszul esik neki, amit mondott. Szerintem csak várjunk, Jungkook meg próbálkozzon továbbra is. Jimin túl makacs ahhoz, hogy már most engedjen, de biztos vagyok benne, az is eljön, és tudom, hogy mostanra már megbánta, hogy így beszélt vele.
_________________________________________
T A E H Y U N G
Srácok
Azt hiszem, van egy kis gond

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜