Taplótalpas |SZÜNETEL|

Prológus

Neve: Nagy Tamara

Született:2000 01 02 (23 éves)

Szeme: Barna

Magasság: 158 cm

Átlagos, barna hajú, pimasz

Priusz: Jelenleg nincs

Már több mint 8 hónapja hogy beadtam a jelentkezésemet a Miskolci Katonaképző főiskolára. Tudod, sokszor a kisebb döntéseink a legnagyobbak és azok befolyásolják a legjobban az életed. Van olyan aki jól dönt és van olyan aki rosszul. Szerintem én ekkor még azt hittem hogy az előbbi, hiszen nem tudhattam milyen nehézségeken kell átmennem. Te segítettél a lehetetlenből lehetségest faragni. Bele se gondoltam hogy a katonaság nem feltétlen egyenlő a közrenddel. A katonalét elsősorban benned teremt rendet és felépíti a tisztelet, a fegyelem és a rend totemoszlopát amely szentírásnak számít, ha katona akarsz lenni. Te már csak tudod, édes.

A közrend azonban mi vagyunk, mi emberek. Mi teremtjük meg. Mi tehetünk róla, a mi viselkedésünk határozza meg illetve állítja fel a közrendet. Mindig is ezzel akartam foglalkozni még ha nem is támogattak mindenben otthon. Apám katona volt. Kétszer is harcolt a háborúban. Fiatalon nagy dolgokra is vihette volna ha nem verekszik össze a felettesével csatak részegen.

Ezután már a fakabát is szorította a nyakát így leszerelt rendőri pályafutásából is és úgy döntött megmarad az autószerelői másodszakmájánál.

Mielőtt mamám meghalt volna apám ráerőltette ezt a szakmát, mert mindig azt mondta hogy a rendőri létben nincs helye puhány bitófára valóknak. Hát igen... A megértő édesanya díjat nemigen kapta meg a fiától. Apám ennek ellenére rendes és tisztességes ember lett. Mamám unszolására vonult be a seregbe, hiába vége volt már a háborúnak.

Mai napig is rengeteget mesél a katonai éveiről zárt körökben. Ez a kör nagyjából engem, az öcsémet és a haverjait takarja. Csak később amikor megismert Téged tudott másoknak is beszélni róluk. Hét évesen mesélte el nekem az első sztoriját a hadseregből. Azóta is imádom hallgatni őket. Apám ott ismerte meg anyámat. Két hadtestben szolgáltak és csak a háború ideje alatt éjjelente tudtak találkozni. Mindketten imádták a bort és a táncot. Rengeteg közös dolog volt köztük, ezért tudták megérteni egymást. Anyám eredetileg takarítónő volt, de amikor támadtak a németek a talpára állt és szembe szállt velük. Ott ütötte őket ahol kell és ahol a legkevésbé számítottak volna rá. Anyám egészen forrófejű és gyönyörű teremtés volt. Megrendíthetetlen a harc terén és imádott minket. Születésem után körülbelül 3 évvel meglátogatta az egyik barátját. Akkor láttam utoljára. Már az arcára sem emlékszem. Apa azóta nem szereti ha emlegetjük a nevét és ha piszkáljuk a padlásra pakolt cuccait. Szerintünk azt hiszi egy nap visszatér hozzánk. Én már régóta tudom hogy nem. Végleg eltűnt az életünkből. Nem tudom hogyan és miért, de már nem reménykedem hogy visszatér. Felnőttem anya nélkül, az öcsém is már lassan 16 éves lesz. Mindketten felfogtuk a nyilvánvalót, anya meghalt.

A családunk vérében van a bátorság. Ezt örököltem én. A spontán azonnali cselekvést, a forrófejűséget és a kitartást.

Egy vallásos iskolában tanultam, azután művészeti pályára szántam magam, csak ezután jöttem rá hogy nekem valami más kell. Valami energikus és valami mozgalmasabb szakma. Valahogy nem találtam a helyem. Azonban egyszer csak beálltam a polgárőrséghez. Ekkor jöttem rá hogy imádom a rendet. Kellett nekem. Mindennél jobban. A barátaim támogattak mindenben. Nekik meséltem a tapasztalataimról, amiket figyelemmel követve meg is hallgattak és megjegyzéseket fűztek hozzájuk. Az öcsém inkább megmaradt a saját hobbijainál. Imádta a zenét. Egy helyi zenekarban gitározott és énekelt amit a haverjaival alapított. Ő már a saját szenvedélyének élt. Ahogy Te is. Óriási dolgokat értél el az életben, hiába lefokoztak később. Ne aggódj, még egyszer visszakerülsz majd a csúcsra.

Mindig is azt hallottam és vallom most is, hogy nem az számít mire szánod el magad, hanem a hozzáállásod. Tudod te is. Hiszen te is így vélekedsz. Amikor először megláttalak a pályaudvaron már akkor tudtam Te leszel az, aki kizökkent majd a világ legfegyelmezettebb lánya szerepéből. Hát, úgy is történt. Még ha a többieknek erről nem is szabadott tudnia. Tartottad a szád. Hiszen mindig betartod azt amit ígérsz.

Apa nem szeretné ha követném a példáját, így nem támogatja a közrenddel kapcsolatos álmomat. Kapcsolatai révén rájönne, ha mégis közrendre jelentkeznék középsuli után. Ennek fényében úgy döntöttem nagyobb fába vágom a fejszém. Tudtam itt sem lesz egyszerűbb, de nem bántam meg. Tudtam így sokkal jobb lesz, még ha nem is bírom majd az elején. A fene se gondolta volna hogy egy lefokozott tizedes segít túlélni a lehetetlent.