Taplótalpas |SZÜNETEL|

Nehéz beilleszkedés

Folyamatosan az időt nézegettem és próbáltam megnyugtatni egyre hevesebben lüktető testemet. Levegőt alig tudtam venni az utolsó negyed órában, hiszen folyamatosan csak beszéltem. Ostoba locsogás volt az egész, de legalább jót nevettünk a szomszédommal.

-Aztán hozzál nekem szuvenírt!

-Nem ígérek semmit. Talán egy fiúka?

-Hmm. Elgondolkodtató. – Felnevetett. Az a baj hogy néha nekem kellett emlékeztetnem hogy úton vagyunk és figyeljen a vezetésre. Ezért is szeretem. Mindig felszabadultan és őszintén mosolygott. Végig pásztáztam az arcán. A csillogó szemein keresztül , a sötétebb bőrén, de legfőbbképp a vigyorgó fapofáján. Hiányozni fog.

Útközben hátravergődtem és a hátsó ülésen átöltöztem az egyenruhámba. Amikor visszaértem komor arcot vicsorítottam a tükörbe.

-Na milyen?

-Nagyon fiú. Ha nem tudnám hogy te vagy az esküszöm le tepernélek.

-Helyes. – Megigazítottam a sapkám. Még mindig szokatlan volt szinte haj nélkül lenni, de egy idő után általánosult. Legalább kevésbé izzad a fejem. Nem kell annyiszor hajat mosni.

-Ígérd meg, hogy vigyázol magadra!

-Megígérem.

-Köpetet rá.

-Az autóban?

-Na jó, majd ha kiszállunk. Hova is kell menni?

-A pályaudvarra. Navigáljak?

-Légy oly kedves. – Elővettem a telefonom és mutogattam az útirányt. Amikor megérkeztünk kétszer is körbenéztem.

Biztos hogy ezt akarom? IGEN! Nem adhatom fel az elején, már hónapok óta erre vágytam. Igaz félig. Még aggódnom sem kell, hiszen apa úgyis a személy és vagyonőri sulikat figyeli. Nekem ez már csak jól jön.

-Vigyázz magadra Mercs! Óvatosan a bulikkal és kerüld a party drogokat. Okés?

-Rendben. – Nevetett. – Te is vigyázz magadra, Tamás! – Rámkacsintott. – Ha baj van hívj engem vagy Tomit. Állunk a szolgálatodra. Ja, és ahogy megbeszéltük. Külön öltözz, zuhanyozz, mert nem látszik a khm..

-Tudom, tudom. Megértettem. Nyugi. Találkozunk egy hónap múlva.

-Úgy ám.

Beleköptem a tenyerébe, mire ő is és kezet fogtunk. Az ígéret az ígéret. Akármilyen formában legyen is az.

Besétáltam a pályaudvarra és megkerestem a négyes vágányt. Nem volt nagy szám keresgélni, hiszen egyből megláttam egy kisebb egyenruhás csoportosulást. Odaléptem. Első szabály ha új területre lépsz; mérd fel a terepet.

-Sziasztok.

-Hello. – Köszöntek egyszerre.

-Ti is, MKKFI?

-Jaja. Gondolom te is. Lajos. – Nyújtotta a kezét egy fekete hajú mogyoróbarna szemű srác. A stílusából ítélve rendes és poénos. A másik srác akivel nagyon el volt az Attila aki szőke volt és kék szemű. Kicsit mintha ideges lett volna, de nem vettem észre rajta semmi különöset. Olyan idegeskedő típusnak látszik. A harmadik fiú úgy nézett ki mint Lajos, csak neki a haja is barna volt.

-Tamás. – mutatkoztam be mindenkinek.

-Idevalósi vagy? – Kérdezte az utóbbi, aki a Márk nevet viselte.

-Nem. Debrecen közelében lakok.

-Az jó hely, Lajos is onnan jön. Én Salgótarjánból. Attila meg Hajdúböszörményből.