Megláncolva (novella)

Elvenni, ami nem a tiéd

FIGYELMEZTETÉS: A fejezetben pedofil jelenetek jelennek meg, ha nem bírjátok, ne olvassatok tovább.

Barbie

Fejfájásra és a fülem zúgására riadok fel. Konstatálom, hogy fekszem egy ágyon, de a szemem nem tudom kinyitni. Megpróbálok megmozdulni, de mikor próbálnám megemelni a kezem valami nem enged és láncok csörgését hallom. Lefagyok és elönti a testem a rettegés. Elraboltak. Megkötöztek. Nincs hova lehetőségem se menekülni.

Megpróbálom megrángatni a kezeimet, de nem engednek. A szememet is ki tudom már nyitni szépen lassan, de csak a sötétség fogad. Bekötötte az a disznó a szemem.

Egy ajtó csukódik nem messze, megrándul a testem és teljesen lefagyok. Utálom ezt, miért én? Mit tettem, hogy ezt érdemlem? Hiszen még nem is vagyok 18, nem szabadna ennek történnie.

Hideg ujjak érintik a lábam, most érzem csak meg, hogy meztelen vagyok. A szégyen és a kétségbeesés a félelem mellé társul a testemben. Nem lehet ilyen végem. Nem akarok semmit, csak élni az egyszerű életem. Így is annyit szenvedtem már, miért kell még többet?

Az ujjak felcsúsznak a lábamon és a finom szőrt simogatják, ami az ágyékomat borítja. Elsírom magam és könyörgök.

- Kérem, ne bántson. - hüppögöm, miközben a szemkötő elázik a könnyeimtől.

- Ne félj királylány nem foglak bántani. Mindent, amit teszek, nagyon is élvezni fogod... vagy nem! - nevet fel és egy ujját belém nyomja.

A fájdalomtól felkiáltok és még jobban zokogom. Letépi a szemeim elől a szemkötőt és eszelős tekintettel néz rám.

- Ez az, sírj csak, könyörögj, sipákolj amennyit csak akarsz, az én karmaimból nem menekülsz. - még mélyebbre nyomja az ujjait, sikítok, ahogy a fájdalom végig sugárzik rajtam. - Szeretem az ilyen hamvas fiatal puncikat.

Megdermedek és csak ez a mondat visszhangzik a fejemben.

Szeretem az ilyen hamvas fiatal puncikat.

Hirtelen apámról öntenek el emlékek, amiket már rég próbálok lakat alá zárni. Ahogy... kiszakadok a gondolatmenetből, megpofoz és belevicsorog az arcomba.

- Ha beszélek, rám figyelsz, vagy sokkal rosszabb is lesz.

Azzal belemerítette a puncimba teljesen az ujját én meg gyötrelmemben teljesen összeszorultam.

- Oh csodás lesz ezt a szoros puncit érezni a farkam körül.

Nem! Az nem lehet!

- Ne, kérem ne. Könyörgöm. Csak azt ne!

- De bizony királylány, még nem, de elveszem, ami az enyém.

Elfordulok és szipogok. Nem sokáig fordítom el a fejem, de felbőszítem, mert rám mászik és visszarántja a tekintetem, hogy a szemébe nézzek.

- Nem fordulhatsz el, ha többször megteszed a fejed is ki fogom kötözni és addig baszni a szád, ameddig majdnem megfulladsz.

Újabb félelem hullámok árasztják el a testem.

- Ne... nem fogom elfordítani a fejem. - hebegtem a szemébe.

- Reméltem is. - kicsit mozog és érzem a kemény farkát megbecstelenített puncimnál.

Az a testrészem egész életemben csak kárhozatot hozott rám, már kicsi korom óta. Most se lesz másképp.

- Mielőtt elmerülök abban a szűk kis punciban, szeretnék tudni egy két dolgot. Ha válaszolsz rendesen, jó királylányhoz illően, akkor nem lesz bajod, ha nem válaszolsz, akkor vérezni fogsz. - látva a tekintetemben lévő rettegést elmosolyodik és felemelkedik rólam, de a farka még mindig mocskos részemnél van. Rám ül.