Megláncolva (novella)

Bizonyítékok hada

Carter nyomozó

- Mit tudunk az elkövetőről? Van bármi információ arról, hogy mégis, hogy a francba kerültek emberi maradványok az erdő szélére? – remeg a hangom. Az ideg dolgozik bennem, nem a cseszett kávém, ami az asztalon fog kihűlni mert riasztottak.

- Csak annyit tudunk nyomozó, hogy egy kutyáját sétáltató férfi talált rá a maradványokra. Hisztériás rohamot kapott amikor meglátta a kutyáját a porban kotorászni és előbukkant egy csontdarab. Azonnal riasztotta a helyi hatóságokat.

Közben már elhagytuk Clementet és kicsivel odébb kanyarodunk le a főútról egy hepehupás földútra. Nem sokkal később már látjuk a rendőrségi szalagot és jelzéseket. Leállítom a motort és kiszállunk Beckly tiszttel a járműből.

Ahogy odaérünk a halottkémekhez, felnéznek és bólintanak.

- „Csodás" reggelt uraim... mit tudunk? – kérdezem a halottkémet, aki közelebb van hozzám.

- Nos, amit tudunk, az az, hogy egy agyag urnában van a legtöbb maradvány. Elhamvasztották az áldozatokat. Nem vagyunk benne biztosak teljesen, de valószínűleg két személy maradványai vannak összekeverve. A csontdarabok, amiket találtunk körülbelül ugyanolyanok, mindegyikből kettő. Ez tőlünk csak feltételezés, mi csak igyekszünk annyi információt kinyerni, amit tudunk, de majd bent a laborban vizsgálat után meg tudják pontosan mondani. Viszont a jó hír, hogy biztos tudjuk őket azonosítani a csontok alapján.

- Köszönöm! Ügyeljenek kérem, hogy maradéktalanul szedjenek össze minden egyes szemet a hamvasztás maradványaiból. A laborban majd szétválogatják a földdel keveredett mintát, ami pedig nem érintkezett a földdel különítsék el kérem.

- Értettük nyomozó. Megteszünk minden tőlünk telhetőt. – csatlakozik a másik halottkém, aki most pillant fel rám először. Közben a háttérben hallom, hogy egy szakértő is megjött.

Tovább megyek a kicsit távolabb idegesen járkáló férfihoz. Egy fajtiszta német juhászkutya van mellette, aki a legnagyobb nyugalommal figyeli, ahogy közeledem. Nem veszi le rólam a szemét.

A férfi ahogy megpillant megáll.

- Üdv, Carter Blakewood nyomozó. Maga volt, aki rátalált a maradványokra?

- Jó napot... igen... vagyis hát Rexy. De igazából most először történt ilyen. Már három éve erre jövünk minden reggel és ma is erre jöttünk aztán Rexy majdnem megőrült, mikor elkezdte kaparni a port. Először azt hittem, hogy por, aztán megláttam a koponyadarabot. Majdnem elhánytam magam.

- Köszönjük, hogy nem, az igencsak megnehezítette volna a dolgunkat. – mondom neki fapofával.

- Egyébként Jaxon Clark. Kell még valamit tennem? Igazából fogalmam sincs mit csináljak, eléggé megrázott ez most...

- Kérem menjen be a Clementi rendőrőrsre. Egy kolléga elviszi magát és a kutyáját is. A kutyájának a mancsait meg kell majd vizsgálnunk, hátha ragadtak bele maradványok. Abban majd mindenképp szüksége lesz a szakértőknek a segítségére.

- Rendben nyomozó. Segítek ahogy tudok.

Egy másik ügyeletes rendőr elvezeti a férfit és kutyáját az egyik rendőrautó felé. Közben szemügyre veszem a környéket. Viszonylag elszigetelt, még csak nem is igazi kiépített túra útvonal. Sok kutyás jár erre, meg futni szoktak ezen a környéken. Érdekes, hogy pont itt kerülnek elő emberi maradványok. Van egy olyan érzésem, hogy valahol nem messze innen van a megoldás.

- Beckly, kérem jelezze a kapitányságon, hogy szeretnék egy térképet erről a környékről és az erdőben található épületekről. Valami nagyon nem stimmel itt. Menjünk vissza a kapitányságra és állítsunk össze egy tervet, hogy hogyan fésüljük át a környéket. Még van egy csomag, amit meg kell nézzek odabent.