Megláncolva (novella)

Kutakodás a múltban

Barbie

- Jó reggelt kislányom! – megérzem Apuci nyelvét a bőrömön, ahogy nyalogatja a hasamat.

Miután kinyitom a szemem és ránézek lejjebb csúszik és belenyal a pici puncimba. Bizsergés fogja el aprócska hasam. Eddig még nem ébresztett így Apuci. Ez az első, hogy már reggel hozzám ért. Onnantól kezdve minden reggel azzal kezdte, hogy kinyalt, akár akartam, akár nem.

- Annyira imádom a hamvas kis gyermeteg puncidat kislányom! Olyan finom vagy! – beljebb csúsztatja a nyelvét belém és felsikkantok, mert fájdalom nyilall belém.

- Apuci ne, ez fáj!

- Oh kislányom, megmutatom, milyen lesz mikor be lesz járatva.

Ezzel átmászik anyához és a lábai közé hajolva addig nyalja amíg nyögve fel nem ébred. De ahelyett, hogy abbahagyná, rátehénkedik. Anyu szemében kérdés villan.

- Hé, azért nem kéne előtte mindent csinálni! – pillant felém zavartan.

- Ne félj drágám, úgyis meg fogja ismerni! Most pedig fogadj be! – belelöki magát anyába és nem látom pontosan mi történik, de addig vonaglanak, amíg nagyon el nem kezdenek lihegni. Nem értem mi történik, de rossz érzés fog el.

Fel akarnék kelni, de Apuci nem enged. – Nem nem nem! Kislányom, itt maradsz addig amíg én azt mondom! – a szemei veszélyesen csillannak.

Visszafekszik a helyére, a farka még mindig áll és magára rak úgy, hogy a fenekem felé néz.

- Nyalj szépen tisztára kislányom! Most!

Megijedek és gyorsan lenyalom Apuci farkát, hogy semmi ne maradjon rajta. Eközben érzem az ujjait pici fenekem körül. Próbálgatja a bőrt...

Arra ébredek, hogy a perverz disznó tehénkedik rajtam. Száradt vért látok a mellkasán. Hatalmasra tágulnak a szemeim.

- Kérdezek és te válaszolsz. Tök mindegy mit csinálsz, úgyis kiszedem belőled. Ha nem válaszolsz, akkor addig baszlak amíg sírsz és nem nyögöd ki amit akarok. Te választasz. Érthető voltam?

Finoman bólintok és látszik az elégedettség az arcán. Úgyse tudok mit tenni. Meg vagyok kötözve és nem tudok ellenállni, ha éppen ahhoz jön meg a kedve, hogy megerőszakoljon.

- Hogy hívják az apádat?

Mi a fasz? Mit érdekli ezt az, hogy ki az apám?

- Válaszolj! – a keze rácsúszik a nyakamra és megszorítja.

- Josh. Josh Cannigan... miért fontos az, hogy ki az apám? – kérdezem félelemmel a hangomban.

- Az téged csak ne izgasson. Hol dolgozik? Hány éves? Hogy néz ki?

- A.. az olajfúró toronyban.. barna haj, magas termet, sportos alkat... - űzötten bámulok azokba az örült szemekbe, amik visszanéznek rá.

Hirtelen elengedi a nyakam. – Köszönöm királylány. Látod, tudsz te, ha akarsz. – eszelősen elmosolyodik és előhúz egy vibrátort a háta mögül.

Bekapcsolja és felerőlteti a hüvelyembe. Összeszorulok körülötte és megered a könnyem.

- Jó kislány voltál, most hagyom, hogy kicsit kiélvezd ezt, aztán jól meg foglak baszni.

Ott hagy, miközben a vibrátor továbbra is zümmög bennem, felkeltve a vágyakat, amiket nagyon nem akarok érezni. Nekifeszülök a köteleknek és hangosan nyögök. A könnyeim tovább folynak, mert nem akarom ezeket az érzéseket, nem bírom és nem akarom újra átélni a múltam sötét emlékeit. Már így is túlságosan sok emlékkép jött vissza, amik tépázzák a tudatom.