Megláncolva (novella)

Indul a lelki terror

Josh

A bús francba, mért nem tölt már be ez a szar? Hát már ez sem az igazi. Még a faszát se verheti ki az ember zavartalanul?

A kis kör az oldalon végre eltűnik és elém tárul a képgalériám Barbieról. Fürdőzős képek, lopva elkapott képek a kis puncijáról, szétfeszítve, hogy jól lehessen látni az apró bejáratot. Képek, amiken széttárva tartja az apucijának és a kezem ott matat. Rengeteg van, egészen pici korától az eltünéséig.

Tíz, tizenkét éves korában már le kellett szedálnom, ha kicsit játszadozni akartam, mert elkezdett ellenkezni. Pedig olyan izgató volt, mikor nekiállt az ellenkezésnek. Volt, amikor hagytam, hogy küzdjön ellenem, az csak még jobban megízesítette, mikor beléhatoltam és hallottam ahogy könyörög a fájdalomtól. De tudom, hogy nagyon mélyen szerette, hogy az Apucija járt benne. Oh de hogy szerette. Áhítozott a farkamért és könyörgött azzal a baszható testével.

Nyolc éves volt az én kicsikém mikor elkezdett nőni a mellecskéje és érdekes mód megjelentek pihék a punciján. Imádtam a kis szálakat tépkedni, de vigyáztam, hogy ne húzzam ki őket. Úgy tekergett alattam, mint egy fürge kis kígyócska és nevetett. Oh a nevetése, még most is megkeményedik a farkam tőle.

Elindul egy videó, ahol pancsolunk. Mindketten meztelenek vagyunk, nekem csak a farkam látszik, Barbie pedig álldogál és széttárja nekem a kis punciját. Hat éves itt, már az ujjamat magába fogadja fájdalom nélkül, ez is történik a videóban. Az apró kis csiklóját masszírozgatom, a testecskéje érzékeli a jeleket, reagál is rá, még ha nincs is tudatában annak, hogy pontosan mit is teszek. Mikor kicsit lejjebb csúszik a kezem tudja mit kell már csinálnia, hiszen megtanulta. Széjjelebb tárja a lábait és az ujjam becsúszik szűk kis puncijába. Összeszorítja magát körülötte és magába fogadja, de azért fájdalom ül ki az aranypozsgás arcára. Nem bírja még olyan jól, de napról napra jobban szokja meg és tudja, hogy kapni fog jutalmat. A nyalóka nagy úr ám.

Csörömpölés zavar fel a másik szobából. Ahh, még ez is.

Elengedem a farkam, hagyom hadd legyen szabadon, leveszem a maradék ruhámat is ami rajtam van és úgy megyek be a lányom szobájába. Az ágyon az apró test vonaglik, ahogy próbál kiszabadulni a béklyói közül. Egy nyolcéves forma kislány, aki hasonlít Barbiera de nem olyan. Tegnap raboltam el a parkból, ahova mindig ki szokták küldeni. A ruhái rongyosak, szakadtak voltak. Tudtam, hogy nem jó családból származik és nem érdekli a szüleit, hogy mi történik vele. Tökéletes alany arra, hogy elszórakozzak vele.

Ahogy közelebb lépek és meglát, rémület terjed szét a tekintetében. Oh igen, félj csak tőlem te kislány, belesétáltál a szörnyeteg barlangjába és most a szörnyeteg magáévá fog tenni.

Még tegnap levetkőztettem elkábított testét és jó alaposan átmosdattam, majd odakötöztem Barbie ágyához. Nincs rajta egy szál ruha se és kikötözött széttárt lábai jó rálátást nyújtanak zsenge gyermek puncijára. Felmászok az ágyra és a lábai közé ülök. Bekötött száján keresztül csak fojtott sikoltást lehet hallani. Szeretem mikor a kislányok sikítoznak, az csak élvezetesebbé teszi. Viszont most csak gyorsan végezni akarok, hogy mehessek a dolgomra. Felé hajolva a vájatához igazítom a farkam, megtalálva remegő lyukát, ahol eddig még senki, ö maga sem járt, majd egy erőteljes lökéssel behatolok.

A kislány felsikolt és zokogni kezd. Idegesít a hangja, fogom a rongyot, amit előkészítettem és az arcába nyomom addig amíg el nem ájul.

Most már nyugodtan dughatom, nem kell hallgatni a visítását. Egyedül Barbie hangját szeretem. Az ilyen kis spermatartók ne sikongassanak, hallgassanak és örüljenek, hogy hajlandó vagyok velük foglalkozni.